Ha Magyarország összes lakosát sorba állítjuk a háztartásában rá eső jövedelem alapján, akkor a legszegényebbek felől a magasabb keresetűek felé haladva nagyjából a rangsor kétharmadától következnek azok, akik jobban élnek az országos átlagnál. Körülbelül tehát egyharmad az aránya azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek, akik háztartásában az egy főre jutó (nem kizárólag a munkabérekből, hanem például a tőkejövedelmekből is álló) bevételek összege meghaladja az átlagot.
Ez az arány lényegében változatlan a kétezres évek óta, vagyis a közbeszédben sokszor hivatkozott átlagos életszínvonal viszonylag stabil választóvonal, noha a háztartások egy főre jutó jövedelmének átlaga a 2005 és 2023 közötti időszakban – amire vonatkozóan az adatok a rendelkezésünkre állnak – jócskán megemelkedett.
Itt persze érdemes feleleveníteni, hogy az átlagjövedelmet viszonylag kevés magas kereset is felhúzhatja, ezért válhat el érdemben a mediántól, amely azt mutatja meg, hogy mennyi pénzhez jut az, akinél ugyanannyian visznek haza többet, mint amennyien kevesebbet tesznek zsebre.
Az átlagos szint tehát bebetonozottnak tűnik, ráadásul a mediánhoz viszonyított jövedelmi rétegek aránya is lényegében változatlanul alakult, ám az átlag és a medián alakulása mellett érdemes a jövedelmek szóródását is megfigyelni, mert a szegényebb és a gazdagabb rétegek közötti különbségek más mutatók alapján mégis mélyültek.
Ez jól látszik abból, ahogy az egyes jövedelmi századok jellemző jövedelmei alakultak. Az alábbi ábrán látható pontok azonosítják a századokat – az első a legszegényebb egy százalék, a századik a leggazdagabb egy százalék –, ám a rendkívül alacsony és magas jövedelmek eseteiben a statisztikák sokkal bizonytalanabbak, mint a társadalom közepét nézve, érdemes ezért a 25. és a 75. percentilisek közötti rétegekre vonatkozó téglalapok évenkénti változását nézni (az ezek közepén látható vonalak a mediánok).
A szóban forgó téglalapok amellett, hogy egyre feljebb kúsztak az évek során a jövedelmek általános növekedésének köszönhetően, maguk is egyre magasabbak lettek. Megnőtt tehát a távolság a 25. és a 75. századok jövedelmei között nominális értelemben (a vizsgált időszak kezdetén jellemző szűk félmillió forintos szakadék közel 1,8 milliósra szélesedett 18 év alatt), és a különbségek erősödése az egyre szétszórtabbá váló pontok révén is megmutatkozik. (Az ábrán látható adatokkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy azok nominálisak, vagyis nem tartalmaznak semmilyen korrekciót az árakkal kapcsolatban, így például az utolsó években tapasztalt növekedés értékének jelentős részét felemésztette az infláció.)
Ugyanakkor a társadalom jelentős része – főleg a középosztály – arányait tekintve hasonló mértékű jövedelemnövekedést tapasztalhatott, például a már említett 25. és 75. századok bevételei 2005 és 2023 között nagyjából 2,3-2,4-szeres arányban bővültek. A növekedés azonban nem azonos jövedelmi szintről indult, aminek következtében az abszolút pénzösszegben kifejezett jövedelemkülönbség jócskán felerősödött a szegényebbek és a gazdagabbak között.
Az egyenlőtlenségek egyúttal relatív értelemben is fokozódtak, vagyis a nagyobb jövedelmek az arányokat nézve is eltávolodtak a kisebbektől. Erre utal például az úgynevezett S80/S20 ráta, ami azt mutatja meg, hogy a lakosság legjobban kereső húsz százalékának jövedelme hányszorosa a legszegényebb húsz százalékáénak; továbbá a jövedelemeloszlás egyenletességéről árulkodó Gini-együttható is (ez lényegében arról ad számot, hogy az országban keletkező jövedelemből mennyire részesülnek egyenlő arányban az ott élők). Mindkét statisztika szerint alapvetően a 2010-es évek elejével nőttek meg a jövedelmi egyenlőtlenségek, amikor a gazdasági válságon túl az egykulcsos adórendszer bevezetése is éreztette a hatását.
Az egyenlőtlenségek növekedése figyelhető meg a közelmúltban is, amikor az általános béremelkedés irama fokozódni kezdett. Az utóbbi néhány évben, a járvány és az orosz-ukrán háború időszakában bekövetkezett változások mértéke egészen rendkívüli a korábbi években tapasztaltakhoz képest. Visszatérve a jövedelmi századokat jellemző ábrára, ott ezt a leggazdagabb néhány százalék jövedelmét megjelenítő piros pontok kiemelkedése jelzi.
Milyen mértékűnek számít a hazai jövedelmi egyenlőtlenségek növekedés az Európai Unió tagállamainak mezőnyében? Ahogy az alábbi ábrán is látszik, a 2023 előtti egy évtizedben nem történt abban változás, hogy Magyarország az uniós mezőnyben továbbra is közepesen egyenlőtlen országnak számít. Ugyanakkor az is látszik, hogy miközben 17 tagállamban csökkentek az egyenlőtlenségek, 10-ben növekedtek, és Magyarország az utóbbi országcsoportba tartozik, még ha a növekedés mértéke az uniós mezőnyben is enyhének számított. 0,7 százalékponttal nőtt a Gini-együttható 2013 és 2023 között, ami nem drasztikus változás.
Mindenesetre az még szintén érdekes, hogy a szűkebb régiónkon belül Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában is jelentős mértékben csökkentek a jövedelmi egyenlőtlenségek, és nagyobb növekedés még a 2004 után csatlakozott keleti tagállamok*Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, Bulgária, Románia és Horvátország. körén belül is csak Bulgáriában volt.
A fokozódó hazai egyenlőtlenségek okai között a már említett, valamelyest országspecifikus gazdasági és politikai tényezőkön túl globális folyamatok is szerepet játszanak. Ide tartozik például a munkajövedelmekhez képest eleve sokkal egyenlőtlenebbül eloszló tőkejövedelmek szerepének növekedése. Ez a legmagasabb életszínvonalon élőket érintette a leginkább: Krekó Judit és Tóth G. Csaba számításai szerint a legfelső jövedelmi század kezében koncentrálódó tőkejövedelem 60 százalékról közel 75 százalékra emelkedett 2007 és 2021 között, így az ő jövedelmi helyzetük még általában a magas keresetűekhez képest is kiugró mértékben javult.
Emellett a munkajövedelmeket illetően is megfigyelhetőek olyan nemzetközi tendenciák, amelyek növelik a kereseti egyenlőtlenségeket. Jellemzően a jobb képzettségű és képességű munkavállalók a magasabb fizetést adó cégeknél dolgoznak, végső soron tehát a jól kereső foglalkoztatottak egymás környezetében kötnek ki. Boza István tanulmánya szerint magas keresetűek csökkenő valószínűséggel dolgoznak együtt a szerényebben fizetett munkavállalókkal. Ez pedig nemcsak az elit eltávolodásához vezethet az alsóbb rétegek helyzetétől, problémáitól, hanem az országban kifizetett bértömeg egyre egyenlőtlenebb eloszlásához is, hiszen emiatt csökkennek az alsóbb rétegek lehetőségei, hogy informálisan közvetítsék saját helyzetüket és képviseljék az érdekeiket. A jövedelmi ranglétra alsó végén ugyanakkor az elmúlt évtizedben tapasztalt konjunktúra, illetve a foglalkoztatottság növekedése révén szintén javult az életszínvonal, amit több komplex szegénységi mutató alakulása tükröz.
Adat
Elfagyott az almatermés egy része, visszaszorulóban van a hazai termesztés
Az elmúlt 20 évben nagyjából lefeleződött a magyar almaültetvények területe, és 2010 óta a termésmennyiség is csökken.
A 242 ezres átlagnyugdíj a magyar társadalom jövedelmi egyenlőtlenségeit is mutathatja
Az átlagnyugdíj jelentősen meghaladja azt az összeget, amit jellemzően kapnak az ellátottak. A legtöbben havi 180-200 ezer forintot kapnak kézhez.
Márciusban csaknem ötödével drágultak a fővárosi lakások, és ez már az enyhülés
Országosan több mint 10 százalékkal drágultak az ingatlanok az egy évvel korábbi szinthez képest, és a bérleti díjak emelkedése is lassul.
Fontos
Türkmenisztán a világ egyik leggazdagabb országa lehetne, de csapdába került
Rengeteg földgáz van az országban, de geopolitikai okok miatt nem tudják elszállítani a vevőkhöz.
Magyarország után Amerikába is megérkezett a személyelvű gazdaságpolitika
Szűk hatalmi érdekek mentén próbálják alakítani az üzleti viszonyokat, ami gazdaságilag több problémát okoz, mint amennyi politikai hasznot hajt.
„Általános az elkeseredettség” – legalább 800 ember maradhat munka nélkül Dunaújvárosban
Több mint 70 milliárdot költött az állam a megmentésére, mégis kétséges a Dunai Vasmű jövője. A cseh és román testvércégek helyzete sem biztatóbb.
