A klímaválság kapcsán leginkább az elektromos autóra átállás és a szénerőművek napenergiára és szélkerekekre cserélése kerül be a hírekbe. Pedig a teljes üvegházhatású gáz (ühg) kibocsátásban nagyon fontos szerepe van annak is, hogy az otthonunkban mivel fűtünk. Ha ez önmagában nem lett volna elég, az ukrajnai háború még inkább felhívta a figyelmet az (orosz) gázfüggőség veszélyeire.

A magyarországi háztartások energiafogyasztása adta a teljes hazai ühg-kibocsátás 13 százalékát 2019-ben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) adatbázisa szerint. Ez jelentős előrelépés, mivel 1990-ban még a teljes – akkor egyébként a mainál 55 százalékkal nagyobb – kibocsátás 18 százalékát adták a háztartások.

Míg a teljes ühg-kibocsátás 1990 és 2019 között 36 százalékkal csökkent, a háztartásoké 54 százalékkal. Ez alapján azt is gondolhatnánk, hogy nagyon jó úton járunk, bőven lenne azonban még fejlődési lehetőség. A lakossági energiafelhasználás java része ugyanis fűtésre megy el, és a magyar lakosság a mai napig jelentős részben fával, szénnel vagy alacsony hatékonyságú gázkonvektorokkal fűt. A kormányt mindez pedig a jelek szerint csak mérsékelten érdekli: ezen a téren nincs igazán stratégiája, az elképzelésekről a legtöbbet a Nemzeti energia- és klímatervből (pdf) lehet megtudni.

A fűtési rendszerekre leginkább az új lakások esetében van hatása a szabályozásnak. Eleve sokkal kisebb az energiaigénye egy ma épült lakásnak vagy háznak. Sőt, 2022 júliusától már az is elvárás lesz, hogy legalább az energia 25 százalékát helyben állítsák elő, megújuló forrásból. Igaz, ennek az eredeti határideje 2021. január 1-je lett volna, de kétszer is elhalasztották az életbe lépését.

Ez papíron jelentős elmozdulás lesz, hiszen ennek a szabálynak alapvetően napkollektorral, elektromos fűtés esetén napelemmel, hőszivattyúval lehet megfelelni. Mivel azonban az elmúlt években évi 15-30 ezer lakást adtak át a KSH adatai szerint, ennek alig lesz kimutatható hatása a 4,5 milliós hazai ingatlanállományon belül. 

Megkerestük kérdéseinkkel az Innovációs és Technológiai Minisztériumot, de sajtóosztályuk – immár több éves tradíció alapján – semmilyen kérdésre nem válaszolt. A minisztérium honlapján hiába keresnénk, semmilyen érdemi információt nem találunk néhány nyúlfarknyi híradáson kívül. Az említett Nemzeti energia- és klímatervet pedig az Európai Bizottság oldalán lehet fellelni. Ebben sajnálatos módon semmilyen konkrétum nem szerepel arra vonatkozóan, hogy mitől lesz zöldebb, kisebb energiafogyasztású – és így olcsóbb – a hazai ingatlanok hűtése-fűtése.

A stratégia lesújtó képet mutat:

a magyar kormány 2030-ig a tűzifát tekinti az egyetlen érdemi megújuló fűtési energiaforrásnak.

Ahogy az alábbi grafikonon látható, a hőszivattyú és a geotermikus energia továbbra is csak kerekítési hiba lesz a magyar energiafelhasználásban a kormány tervei szerint. A biomasszában ugyan benne lehet a biogáz-hasznosítás is, de az előbbi ma Magyarországon leginkább a lakossági fatüzelést, illetve néhány távfűtőműben a környezeti szempontból vegyes megítélésű tűzifa- és faaprólék-égetést jelenti.

Több energiahatékonysági és környezetvédelmi szakemberrel beszélgetve az is kiderült, hogy igazán pontos képünk nincs is a lakossági fűtés összetételéről az egyes országokban. Egyrészt a statisztikai hivatalok végeznek megkérdezéses felmérést, hogy egy adott ingatlant mivel fűtenek, másrészt az energiamérlegekből lehet becsléseket készíteni, hogy a felhasznált földgáz vagy éppen elektromos áram mekkora részét használták a végső felhasználás során fűtésre-hűtésre a háztartások. Azt azonban már senki nem tartja számon, hogy az egyes háztartásokban milyen hatékonyságú gázkazán vagy elektromos fűtőberendezés van.

Európa sem jeleskedik a váltásban

Európai szinten sem látszik, hogy az energiafelhasználás jelentős részéért felelős fűtés, és a – déli országokban a még fontosabb – hűtés energiafelhasználását kiemelten kezelnék. Készültek viszont olyan tanulmányok, ami alapján legalább sokkal részletesebben látható, hogy hol tartunk, és mi várható a jövőben.

Egy 2017-es tanulmányban alaposan megvizsgálták a fűtési és hűtési energia kérdését, de ekkor is csak öt évvel korábbi adatokhoz tudtak visszanyúlni. Igaz, nagy változások nem zajlottak ezen a területen – és ahogy az alábbi ábra is mutatja, érdemi előrelépést hosszabb távon sem várnak. Ahogy látható, a kékkel jelölt földgáz szerepe csak enyhén csökken.

A fűtés és hűtési energiaszükséglet szektoronként és energiaforrások szerint az EU28 országokban

A tanulmány adatai szerint a földgáz felhasználásának aránya 2030-ban is közel 50 százalék lesz Magyarországon, a legmagasabb az EU tagállamok között – hasonló szintet csak Belgium, Luxemburg és Olaszország, illetve Spanyolország esetében várnak. Utóbbiak esetében ennek fő oka, hogy a földgáznak jelentős szerepe van az áram előállításban, ami a klímaberendezések üzemeltetéséhez kell.

Tűzifáról gázra

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) részletes adatsoraiból a fűtésre használt energiahordozókra is érdekes következtetéseket lehet levonni. Az adatfelvételt nehezíti, hogy amíg a felhasznált villamos áram és gáz vezetékeken jut el a fogyasztókhoz, és erről pontos adatok vannak, a tűzifáról, szénről, a hálózatoktól független hőszivattyús vagy napelemes rendszerekről nem lehet ilyen információkat gyűjteni.

Ami azonban a MEKH adataiból jól látható, hogy mennyi az az energia, amit megvásárolnak a háztartások. 

A teljes hazai energiafelhasználás harmadát a háztartások adják, otthoni fűtésre pedig a teljes felhasznált energia ötödét használják.

2020-ban új rekordot döntött  a lakossági energiafelhasználás, amiben a koronavírusnak is biztosan szerepe van, hiszen többen dolgoztak otthonról, egyszerűen több időt töltöttek otthon az emberek. De e nélkül is az látható, hogy trendszerűen növekszik a háztartási energiafogyasztás.

A következő ábra alapján azonban az is kiderül, hogy a fűtési energiafelhasználás csökken, akárcsak a megújuló kategória: egyre több földgázt használnak, és egyre kevesebb tűzifát. Ebben a rezsicsökkentésnek is lehet szerepe, hiszen a régóta ugyanannyiba kerülő lakossági földgáz mellett az egyre dráguló fa tüzelőanyagért egyszerűen túl sokat kell fizetni. Így azokban a családi házakban, ahol a vegyes tüzelésű és a gázkazán is be van építve, nem éri meg a – több munkával is járó – fatüzelés használata. A modernebb családi házban pedig a kandallókat hagyhatják emiatt gyakrabban üresen.

Más kérdés, hogy a tűzifa eladási adatokból arra nem lehet információt szerezni, hogy mennyien fűtenek szeméttel. Ez ellen a Levegő Munkacsoport küzd hosszú ideje, de még mindig több százezrek élnek ezzel a rendkívül környezetszennyező gyakorlattal.

A fenti grafikon megmutatja a legnagyobb problémát: a jóval kisebb környezetterheléssel járó fűtési módok annyira elenyészőek itthon, hogy azok nem is szerepelnek rajta.

Amíg a fűtés adja a háztartási energiafelhasználás több mint háromnegyedét, nehéz lenne azt várni, hogy sikerül csökkenteni az otthoni környezeti lábnyomot. Ez jól látható az Eurostat adataiból:

Magyarországon az elmúlt 20 évben 11 százalékkal nőtt az egy főre jutó háztartási energiafogyasztás, az EU egészében viszont 4 százalékkal csökkent.

A régióban a cseheknél csak 4 százalék volt a növekedés, viszont a lengyeleknél még jelentősebb, 24 százalékos volt az emelkedés. A gazdagabb német és osztrák háztartásokban csökkent az energiafogyasztás, és ma már hasonló szinten állnak Közép-Európa keleti és nyugati országai ebben.

A legutolsó elérhető, 2020-as adatok alapján azt látni, hogy Magyarország hiába az EU egyik legszegényebb állama, az energiafogyasztásban a hazai háztartások jóval az átlagos szint felett állnak. A magyarnál magasabb fogyasztás a gazdag és hideg – ezért sok fűtést igénylő – észak-európai országokban jellemző. 

Tűzifa, konvektor a lakások felében

Míg a MEKH adatai az elfogyasztott energiamennyiségről adtak áttekintést, a KSH azt méri fel, hogy az egyes lakásokban milyen fűtés van. A két módszertan eltérő eredményt ad: míg a MEKH adatsora szerint 58 százalék volt a földgázhasználat aránya 2019-ben, a KSH-nál 42 százalék szerepel.

Az eltérés oka, hogy a KSH a lakások számát adja meg, így ha nagyobb ingatlanokat fűtenek gázzal, természetesen megnő a fogyasztáson belül a részesedésük. Megnehezíti a pontos helyzetfelmérést, hogy a lakások 38 százalékát a KSH szerint egyéb kazános vagy helyiségfűtéssel melegítik: ez lehet tűzifa és villany is. A MEKH adatsora alapján azonban az látszik reálisnak, hogy ennek nagyobb része még mindig nem villany és alternatív energia. 

A földgázfűtésű lakások aránya 2016-ig csökkent évről évre, ám a 39,1 százalékos mélypontról 2020-ig 42 százalékra emelkedett. Ebben a rezsicsökkentésnek és az új ingatlanok átadásának is szerepe lehetett. A konvektor kezd visszaszorulni a központi fűtés rovására, ami fontos a hatékonyságnövekedés miatt.

Az új építésű társasházak esetében ma már a házközponti fűtés a legjellemzőbb, ezeket pedig vagy már eleve kiegészítik megújuló energiaforrásokkal, vagy utólag is viszonylag könnyen kiegészíthetők. 2010 és 2020 között így is csak a lakások 2,5-ről 3,5 százalékára nőtt ezek aránya.

A zöldítési alternatíva igazán a távfűtésnél jelentkezik: az így fűtött lakások aránya is nőtt 15,9-ről 16,7 százalékra. Igaz, ez csak arányában jelent előrelépést, a 2000-ben 649 ezer távhőre kapcsolt lakások száma 2020-ban 651 ezer lett a KSH adatai szerint.

A legnagyobb elszalasztott lehetőség, hogy a mai napig alapvetően földgáz égetésével működik a hazai távhőrendszer.

A legegyszerűbb megoldás a távhő átállítása lehetne geotermikus és egyéb megújuló energiára – ez már csak az ország energiafüggetlensége miatt is igen fontos lépés lehetne. Ahogy azonban az alábbi grafikonon látható, a földgáz aránya még mindig 70 százalék, és nem is igazán csökken.

Az alternatív tüzelőanyag pedig a biomassza, ami jelentős részben tűzifa. A távfűtésben használható meleg vizes források még mindig csak az energiafelhasználás tizedét adják, és nem is nőtt ez az elmúlt években.

Ha a földgázt teljes egészében geotermikus energiára cserélnék a távhőellátásban, az önmagában 15 százalékkal csökkenhetné a lakossági energiafelhasználást.

Azt, hogy a geotermikus energiát miért lehetne olcsón és hatékonyan hasznosítani a hazai távhőszolgáltatásban, az alábbi podcastban mutattuk be részletesen:

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkGáz helyett geotermikus energiával fűteni nemcsak zöldebb, hanem olcsóbb is lenneÉvtizedek óta tudjuk, hogy nagy lehetőség lenne benne, mégis alig van előrelépés. A G7 Podcast vendége Tóth Anikó Nóra, a geotermikus energia nemzetközileg elismert kutatója.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat energiafelhasználás energiahatékonyság földgáz fűtés geotermia hőszivattyú hűtés tűzifa Olvasson tovább a kategóriában