Furcsán követi a járványhullámokat a halálozások megugrása

Meglepően rövid idővel követte a járvány második hullámában a halálozások felfutása a fertőzöttségi adatok megugrását. A számokból teljesen egyértelműen látszik, hogy az elmúlt bő fél évben attól függött, hogy mennyien halnak meg Magyarországon, hogy milyen szakaszában volt a járvány. A fertőzöttségi és halálozási adatok összevetéséből pedig az is elég egyértelműen kiderül, hogy szinte biztosan komoly eltérések vannak területileg abban, milyen eséllyel lesz végzetes kimenetelű egy megbetegedés. A számok alapján a fővárosban jóval nagyobbnak tűnik a fertőzöttek túlélési esélye, mint a keleti országrészben.

Egy hét eltérés

Az alábbi ábrák az új fertőzöttek számára és a halálozásokra vonatkozó idősorok megyénkénti együttmozgását szemléltetik tavaly szeptember és idén március között. Jól látszik, hogy jellemzően nagyjából egyhetes késlekedéssel követi a halálozási adatok felfutása a kimutatott koronavírus-fertőzések növekedését^*A megyei idősorok között késleltetés nélkül az összefüggés erősségét mérő korrelációs együttható átlagos erőssége 0,76. Amennyiben egy héttel eltoljuk az idősorokat egymáshoz képest, vagy az adott heti fertőzött-számokat a következő heti halálozási adatokhoz hasonlítjuk, akkor 0,81-re nő az együttható. Ennél hosszabb különbségeket nézve azonban már alacsonyabb együtthatókat kapunk.
A korrelációs együttható két idősor összefüggését méri. Ez egy 0 és 1 közötti, pozitív vagy negatív előjelű szám; ha az érték a nullához nagyon közel esik (a plusz/mínusz 0,2 tartományon belül van), akkor elhanyagolható a kapcsolat. 1-nél teljesen együtt mozognak, míg a -1-es érték tökéletes ellentétes kapcsolatra utal, vagyis ebben az esetben az egyik adatsor növekedésével a másik csökken.. (A megyék között az ábrák bal felső sarkában lévő legördülő menüben lehet váltani.)

Ez a különbség meglehetősen rövid, ha figyelembe vesszük, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a tünetek jelentkezése és a halálozás között többnyire legalább két hét szokott eltelni, a magyar járványstatisztikai adatsorok pedig ennél is hosszabb eltolódást mutatnak. A jelenség hátterében vélhetően az esetek megkésett felderítése és az adatközlés sajátosságai állhatnak: a napi járványügyi statisztikákban jellemző a kormányzati zsargonban „adattorlódásnak” nevezett probléma, amikor egy bizonyos nap adataiban korábbi napok esetszámai is megjelennek, némileg megkésve.

Ezek az anomáliák akkor is látványosak, ha a nyers halálozási adatok helyett az elmúlt évek átlagos haláleset-számaihoz viszonyított többlethalálozást nézzük: a többlethalálozás is nagyjából egyhetes késéssel követi a fertőzésszámok alakulását^*Késleltetés nélkül 0,76, egyhetes késleltetéssel 0,78 az adatsorok közötti korrelációs együttható. Ennél hosszabb különbségeket nézve azonban már alacsonyabb együtthatókat kapunk..

Bizonyos megyékben pedig még az is előfordul, hogy a halálozással kapcsolatos idősorok alakulása lényegében megelőzi az új regisztrált fertőzöttek idősorában látható változásokat. Jó példa erre Borsod-Abaúj-Zemplén megye esete, ahol a második hullám legkeményebb időszakában a halálozás két héttel a fertőzésszámok előtt ért csúcsot. A különös jelenségre a tesztelési gyakorlatban beálló változások is magyarázatot adhatnak, a pedagógusok tömeges tesztelésével esett egybe a megyében az új fertőzöttek számának kiemelkedése.

Eltérő túlélési esélyek

Az időbeli furcsaságoktól függetlenül azonban elég egyértelmű, hogy nyár vége óta elsősorban a járványhelyzet befolyásolja, hogy egy adott héten mennyien veszítik életüket Magyarországon. Az egyes megyék között azonban még így is jelentős eltérések vannak.

Miközben szeptember és március között Győr-Moson-Sopronban azonosították népességarányosan a második legtöbb fertőzöttet az országban, a halálozási adatok közel sem voltak ilyen rosszak: 100 ezer főre vetítve csak Budapesten és Pest megyében hunytak el kevesebben. Ebben azonban szerepet játszik az, amiről a napokban nemzetközi összevetésben már írtunk: a halálozási adatok az egyes országok között járvány nélkül is jelentősen eltérnek, és ez itthon megyei szinten is igaz. Éppen ezért érdemesebb a többlethalálozást vizsgálni, tehát azt, hogy mennyivel haltak meg többen, mint a korábbi évek azonos időszakában. Ebből a szempontból pedig már nem áll olyan jól Győr-Moson-Sopron, igaz a fertőzöttek számához viszonyítva még mindig kedvezőbb volt a helyzet, mint a megyék többségében.

Ez a mutató egyébként messze a fővárosban volt a legalacsonyabb: Budapesten száz igazolt esetre kevesebb mint két többlethalálozás jutott. Ugyanez Békés, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében közel hat volt, de meghaladta az ötöt Borsodban és Zalában is. Fontos hangsúlyozni: ez nem azt mutatja, hogy a fertőzöttek hány százaléka halt meg koronavírusban. (Mivel rengeteg fertőzés felderítetlen marad, a többlethalálozáshoz pedig más is hozzájárulhat, például az egyéb betegségben szenvedők ellátatlansága.) Ugyanakkor mivel – ahogy ezt láthattuk – a többlethalálozást főleg a járvány okozta, így ahol magasabb ez a szám, ott valószínűleg nagyobb arányban volt végzetes kimenetelű a Covid, illetve többen halhattak meg a járvány következtében.

A megyék közötti eltéréseknek több oka is lehet, de elég látványos, hogy az ország fejlettebb régióiban ugyanannyi koronavírusos megbetegedés jóval alacsonyabb többlethalálozást eredményezett. A fenti mutatószám nagyon erősen együtt mozog a várható élettartammal, azaz azokban a megyékben nőtt a fertőzésszámhoz viszonyítva is nagyobb mértékben a halálozás, ahol amúgy is rövidebb ideig élnek az emberek, így vélhetően általánosságban az egészségi állapotuk is rosszabb.