Az elmúlt évek adatsorai egyértelműen a magyar oktatás lassú összeomlását jelzik
Ez itt az Elmúlt 20 év, a G7 választások előtti tematikus sorozata, ahol egy-egy kiválasztott jelenség, ágazat 2002 utáni alakulását, sorsát mutatjuk be néhány mutatón, ábrán keresztül. A sorozatról itt lehet bővebben olvasni.
Az emúlt 20 évben a magyar oktatás számos mutatója romlott, akár a pedagógusok elérteklelendő béreit, akár a magyar tanulók teljesítményét, vagy a diplomások arányát nézzük.
Kevésbé látványos, de a pedagógustársadalom ellenállásával újra és újra a figyelem homlokterébe kerülő probléma a teljes állásban dolgozó pedagógusok számának csökkenése, és ezzel szoros összefüggésben a tanárhiány. A sztrájkra hívó pedagógus-szakszervezetek szerint a tanárhiány akkora, hogy az oktatási rendszer gyakorlatilag az összeomlás szélén egyensúlyoz, a kormány viszont hárít, és igyekszik magyarázatot adni a valóban rosszul mutató részadatokra. Mindeközben a kabinet a pedagógusbérek rendezésének kérdését a választások utánra halasztotta.
Ugyanakkor az biztos, hogy a tanárok számának csökkenése egyre drasztikusabb: ahogy a lenti grafikonon is látszik jelenleg kevesebb a teljes állásban foglalkoztatott pedagógus, mint 2002 óta bármikor.
A 2006-tól bekövetkező visszaesés hátterében a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke szerint az önkormányzatok eladósodottsága és a települések alulfinanszírozottsága áll. Az akkor még fenntartóként működő önkormányzatoknak iskolákat kellett összevonniuk és számos pedagógus-álláshelyet szüntettek meg.
A 2013-tól pár évig tartó mérsékelt növekedést a pedagógus-életpálya modell kezdeti béremelési ígérete hajtotta. Ám ahogy 2015-től kirajzolódott a modellel együtt járó megnövekedett terhelés, és megkezdődött a bérek folyamatos inflálódása, újra megindult a pálya kiürülése. Az alacsony és nem versenyképes kezdőbérek miatt elfogyott az utánpótlás, a pedagógusok korfája eltolódott, a szakma elöregedett.
2020-ra ugyan nincs pontos adat a pedagógusok számáról, de azt már közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma, hogy 2095 belépő pedagógus kezdte el teljes állásban a munkát. Ez az elmúlt évek legalacsonyabb száma, és a 2017-2019-es adatokhoz viszonyítva is jelentős csökkenés.
A pályán elinduló tanárok száma harmadára esett vissza.
Az is kiolvasható az adatokból, hogy a pedagógus végzettséget szerzők száma is csökkent az elmúlt években. A valamilyen pedagógusképzésre jelentkezők száma 2016 és 2021 között a kétharmadára esett vissza: 2016-ban több mint 20 ezren, 2019-ben viszont már csak mintegy 15 ezren, a 2020-as mélyponton alig több mint 11 ezren jelölték meg valamelyik helyen valamelyik pedagógus szakot. Tavaly ez némi emelkedés után körülbelül 13 ezer volt.
A rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy az egyetemi lemorzsolódás után, az elmúlt időszak évi 5-6 ezer pályakezdőjéből 2-3 ezer pedagógus már az első pár évben elhagyta a pályát. Ha ugyanezt az arányt feltételezzük a 2095 pályakezdőnél, már nagyon alacsony számokat kapunk, alig ezer fiatal marad a pályán. Eközben évente körülbelül 2-3 ezer pedagógus megy nyugdíjba.
Mindezek miatt
az állami oktatási szektorban számon tartott betöltetlen álláshelyek száma kilőtt az elmúlt években.
2021 harmadik negyedévében a KSH 6635 üres álláshelyet regisztrált, 2016 óta ezt meg sem közelítette az adat. Persze a tanulók száma is csökken, bár az elmúlt években már csak kis mértékben.
Érdemes a pedagógusok és tanulók számával kapcsolatban egy összetettebb mutatót, az egy pedagógusra jutó, alapfokú oktatásban részt vevő tanulók számát is megnézni, főleg, hogy a kormány és a kormányhoz közeli szereplők kommunikációjában rendre ez az adat hivatott fenntartani a magyar közoktatás versenyképességének látszatát.
2013 óta ez a szám Magyarországon folyamatosan csökken, és 2019-ben tíz alá kúszott. Az egy pedagógusra jutó 10 tanuló régiós szinten is alacsonynak számít. Ausztriában ez 12, Szlovákiában 17, Csehországban 18, Lengyelországban lényegében azonos a magyarral. A különösen hatékony finn oktatási rendszerben is magasabb, 13-14. Az EU 22 OECD tagországának átlaga 13, vagyis több, mint a magyar adat.
A középfokú oktatásban is hasonlóan alakulnak a számok, bár itt már a magyar adat lényegében megegyezik az EU-átlaggal.
Ugyanakkor az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete megbízásából a T-Tudok Zrt. által készített átfogó tanulmány nemrég éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy a látványosan alacsony egy pedagógusra jutó gyerekszám nem feltétlenül mutat pozitív oktatási jellemzőkre, ugyanis az adat a rendszer pazarló, hatástalan, a tanárokat aránytalanul leterhelő mivoltát is jelezheti.
Ezt egy érdekes grafikonnal világították meg. Jelenleg nemzetközi összevétésben vásárlóerő-paritáson számítva a magyar oktatásban egy PISA szövegértési pont pedagógusi költsége nagyon alacsony.
Ez azt jelenti, hogy a rendszer bizonyos értelemben – a megszerzett PISA-pontok szempontjából – hatékony: „annak ellenére, hogy Magyarország kevés pénzt költ közoktatásra és ezen belül is bérekre, a magyar diákok relatív jól teljesítenek”, bár „ettől még a magyar teljesítmény nem magas, de legalább nem is kerül sokba” – fogalmaz az elemzés.
Csakhogy az oktatás célja éppen nem ez a fajta hatékonyság,
hanem egyrészt a minél több PISA-pont vagy más módon meghatározott teljesítmény – mondhatjuk azt is, hogy a minőség -, valamint ennek a fenntarthatósága.
A pedagógusok és tanulók számának egymásra vetítéséből képzett arányszám azért is lehet félrevezető adat, mert ha van délutáni műszak, napközi, délutáni foglalkozás, akkor az ezekben részt vevő tanulókat valójában még egyszer hozzá kellene adni a tanulólétszámhoz.
A hátrányos helyzetű vagy SNI-s tanulók arányáról, a gyógypedagógiai vagy más kisegítő pedagógus személyzet elérhetőségéről pedig még nem is beszéltünk. Az adatokból ugyanis az is látszik, hogy Magyarországon a nemzetközi átlagnál kisebb az oktatómunkát támogató pedagógiai segédszemélyzet. Magyarországon minden 17. tanárra jut egy pedagógiai munkát segítő szakember, míg az OECD-országok átlaga 12.
Adat
Külföldi polgármestert is választhatna több magyar település a nagy arányuk alapján
Nem feltétlenül ott él a legtöbb külföldi állampolgár Magyarországon, ahol azt a gazdasági fejlettség alapján várnánk.
Kimeríthetetlen orosz hadsereg? Egyre fogy az egyik legfontosabb fegyverük
Népszerű elképzelés, hogy az orosz hadsereg szinte bármekkora veszteséget képes pótolni, ám a Szovjetunióról örökölt fegyverkészletek sem végtelenek.
Több ezer milliárdos rezsivédelem után a magyarok harmada fával fűt
Az energiaválság megmutatta, hogy miért tévút hosszú távon a rezsicsökkentés, amelyből ráadásul az igazán szegények többsége ki is marad, hiszen fával fűt.
Fontos
Egyre több az elektromos autó, egyre több a panasz is Kínában
A kínai vásárlók nagyobb hatótávolságot és jobb tölthetőséget várnak, nő az elektromos autókkal elégedetlenek aránya. Délkelet-Ázsiában ugyanakkor egyre jobban megy a biznisz a kínai gyártók számára.
Hogyan lehet olcsóbb az Afrikából ideszállított eper, mint a magyar?
Az semmi, hogy a görög-spanyol-egyiptomi szamóca olcsóbb, mint a magyar, de lassan a német-holland-belga is az lesz, ha nem fejlesztjük sürgősen az ágazatot.
Olyan lehetőség előtt áll az orosz hadsereg Ukrajnában, mint utoljára két éve
Nem sikerült kihúzniuk az ukránoknak jelentősebb területveszteség nélkül a lőszerutánpótlás és létszámbeli erősítés beérkezéséig, és az is kérdés, nem kerülnek-e még nagyobb bajba.
