Az internetes szexmunka a közéletben és a médiában is egyre elfogadottabb lett az elmúlt évtizedekben, pedig világszerte nők és férfiak százezreinek jelent lelki és fizikai terhet a digitális szex, amely az azt közvetítő platformoknak mesés profitot hoz. Szociológiai munkákból látható, hogy még a szakma elhagyása után évekkel később is lelki terhet jelent a tartalomgyártásban résztvevőknek ez a nem is túl magas fizetséget kínáló munka.
Különösen problémás, hogy világszerte rengeteg olyan hír jelenik meg, amely arra koncentrál, milyen jól lehet keresni a kamerák előtt nyújtott szexuális szolgáltatásokkal. Kiváló magyar példa erre a 2020-ban a Velveten és a Blikkben is közzétett beszámoló: 46 évesen álomfizetést, Porschét tudott ezzel egy családanya elérni.
Mindez azonban csak a kirakat. Más platformokhoz hasonlóan itt is csak kerekítési hibának számító keveseknek van esélye arra, hogy jelentős bevételre tegyenek szert, a többségnek kifejezetten rosszul fizető, gyakran egy életre szóló nehézséget jelentő élményt nyújt a szexkamera-üzlet. Hiszen aki egyszer is megjelent ilyen platformokon, soha nem tudja, a jövőben mikor és hol tűnnek fel róla fényképek vagy videók. Ennek ellenére ez a világ alig ismert, még tudományos kutatásokban is alig jelent meg eddig.
A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
A szexkamerás üzletet egyébként egyre inkább „webkamerás modellkedésként” kezdik emlegetni az ebben érdekelt vállalatok és a média is. Ez azonban eltávolítja a valódi mivoltát: a szereplők online formában kukkolóknak adnak szexuális tartalmat. Viharos gyorsasággal ível fel ez az iparág, amit Magyarországon leginkább a piacvezető LiveJasmin tulajdonosának, Gattyán Györgynek az évről évre növekvő vagyona kapcsán láthatunk.
Barna Emília, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense és Katona Noémi, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének munkatársa azt kutatja, hogyan élik meg a szexkamera iparágat a benne dolgozó emberek. Mindketten a Helyzet Műhely tagjai, és ennek keretében született meg (a Replika folyóiratban) a témában tudományos közleményük.
Ami talán a legérdekesebb, hogy a mára 1600 fősre nőtt Docler birodalom hogyan tud erre a területre folyamatosan elegendő munkatársat találni. Többen arról számoltak be, hogy informatikusként, programozóként a kiválasztási folyamat során sem voltak tisztában azzal, hogy milyen céghez is mennek dolgozni. Barna Emília szerint az, hogy a dolog nincs stigmatizálva, nagyon komoly munka eredménye, a szexipart ugyanis eltávolítják maguktól az érintettek, a Docler honlapján például ez sehol nem jelenik meg.
A szexkamera-oldalak informatikai háttere mellett rengeteg adminisztrátorra is szükség van, akik felügyelik az oldalt, de a modellekkel is egyre gyakrabban egy külön csapat dolgozik. Adminisztrátorok irányítják a munkájukat, chatelnek a sokszor angolul vagy más nyelveken nem beszélő modellek helyett, segítenek a stúdiók kialakításában és dekorálásában. A szexkamerázást önálló, szabad foglalkozásként beállítani kívánó Live Jasmin és versenytársainak kommunikációja ellenére ugyanis a modellek jelentős része nem otthonról, hanem stúdiókból dolgozik.
Nagyon keveset lehet tudni arról, hány modell lehet világszerte, vagy akár itthon. Az egyik globális központ Románia, Katona Noémi azt mondja,
van ahol azt olvastam, hogy ott 100 ezer, mások szerint félmillió modell van. Ezek hatalmas számok.
A platformok elméletileg (és saját elmondásuk szerint is) odafigyelnek arra, hogy csak legálisan dolgozó szereplőik legyenek. Az önállóan regisztráló modellek esetében ez még csak-csak hihető, ám arra is van lehetőség, hogy stúdiók regisztráljanak modellt – és azt senki nem ellenőrzi, hogy ezek valóban legálisan foglalkoztatják-e a modelleket.
A szexkamera iparágban a LiveJasmin mellett 5-6 másik nagyobb platform van, de még több száz kisebb céget is össze lehet gyűjteni. Ezt pedig maga a rendszer kialakítása is ösztönzi: a modelleknek a bevétel legjobb esetben harmadát kell az oldalaknak jutalékként megfizetni, ám ezt csak a legfoglalkoztatottabbak érhetik el.
A többség számára az a realitás, hogy a bevétel alig ötödét tarthatják meg, ez pedig nemhogy álomfizetéssel nem ér fel, de van hogy alig sikerül jövedelemhez jutni. Ráadásul aki stúdióból dolgozik, annak még a stúdiós jutalékot is ki kell termelni.
A sztárok és a sokat dolgozó, keveset kereső többség gyakran földrajzilag is elkülönül: a portálok, a nyugati média, de még a tudományos kutatások is sokszor dőlnek be annak a hamis képnek, amit főleg észak-amerikai modellek alapján mintáznak, hogy a nők akár önállóan is jelentős jövedelemhez juthatnak.
Úgy van felépítve ez a platform, hogy kevesen keressenek nagyon jól, sokan nagyon rosszul. Ezekből van a platformnak a legtöbb pénze.
– foglalta össze a rendszerek generálta problémát Katona Noémi.
A tömeg – amely egyébként folyamatosan fluktuál – belép, kipróbálja és látja, hogy nem úgy működik, mint ahogy egy interjúban olvasta, hogy mennyit lehet keresni. De ezek a modellek tartják fönt az egészet, és ők teszik lehetővé annak a nagyon pici százaléknak, hogy hosszabb távon is fenntartható legyen a karrierjük.
– ismertette a platformok működését Barna Emília.
Nagyon nagy különbségek vannak az egyes országok között abban is, hogy hogyan állnak ehhez a munkához. Ez természetesen kihat arra, hogy milyen kockázatot vállal egy modell azzal, hogy elkezd a LiveJasminnél vagy más platformon dolgozni.
A többség Fülöp-szigeteki modell, akik nem a hálószobájukból álomfizetésért dolgoznak, hanem olyan rossz körülmények között létrehozott stúdiókban robotolnak alacsony bérért, ahova nem ritkán fizikai és lelki erőszak hatására kerülnek. A Fülöp-szigeteki modellekről szóló tanulmányokból az derül ki, hogy a többség gyakorlatilag futtatóval dolgozik. Ők szegény körülmények között élnek és keveset keresnek. Sőt, sokuk adósságcsapdába is kerülhet, mivel sokszor nem tudn a platformon annyit sem megkeresni, amennyit le kell adnia a stúdiónak.
A szexkamera iparág fogyasztói is elkülönülnek, közel felük amerikai, jelentős számban német és más nyugat-európai. Míg a prostitúció és más szexmunkák esetében az ezen a területen dolgozók legalább ott kaphatnak segítséget, ahol dolgoznak, a szexkamerás üzletágban a világ másik felén vannak a kihasznált modellek, így nem is igen törődnek helyzetükkel a gazdag észak-amerikai és nyugat-európai országokban.
Ezen a területen is felépült a globális ellátási lánc, ahol a tehetős fogyasztók igényeit a rossz munkakörülmények között, sokat és kevés pénzért dolgozó tömegek elégítik ki a világ szegény országaiból.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
Korábbi adásaink:
Podcast
Fontos