A távolléti oktatás láthatóvá tette azokat a dolgokat, amik korábban is ott voltak a rendszerben, csak nem biztos, hogy ilyen tudatosan előtérbe kerültek – mondta Horváth László, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének kutatója az e heti G7 Podcastban.
Egy nagy előadóteremben, ahol van száz hallgató és az oktató klasszikus előadást tart, mondjuk ppt-vel kísérve, lehetséges, hogy ott a hallgatónál bekapcsolnak a szálló ablakok, és nem figyel, kikapcsol, mással foglalkozik, de ezt az oktató nem biztos, hogy észreveszi. Ez az online oktatásban sokkal szembetűnőbb, hiszen azzal szembesülünk, hogy mondjuk a Zoom-, vagy Teams-felületen fekete kis kockáknak beszélünk folyamatosan. Lehet, hogy ugyanez történt egyébként élőben is, csak nem tudatosult bennünk
– mondta.
A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
A Neveléstudomány című folyóirat nemrég megjelent tematikus száma a távolléti felsőoktatás tapasztalairól foglalkozott. Az e heti adásban Kálmán Orsolyával, a lapszám szerkesztőjével és Horváth Lászlóval, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének kutatóival beszéltük át, hogy milyen hatásai voltak annak, hogy a magyar felsőoktatás a járvány miatt huzamosabb ideig távolléti oktatásban működött.
Szerintem ez az oktatókat segíthette abban, hogy tudatosabban nézzenek rá ezekre a tényezőkre, és ebből fakadhatnak pozitív példák, például az oktató jobban strukturálta az óráját. Átláthatóbb lett a követelményrendszer, világosabb lett a folyamat, ezek mind segítenek, hiszen ezt a hallgatók is visszajelezték. (…) De adott esetben az is lehet, hogy a ló túloldalára esünk át, és ezáltal, hogy nagyon kontrollálni akarjuk a teret (…) túl sok feladatot, vagy túl sok kicsi feladatot adunk, a hallgatók elvesznek ebben és nem tudják követni, vagy úgy élik meg, hogy nőtt a leterheltségük ebben az időszakban
– mondta Horváth.
Ez a kettősség általános tapasztalat volt a kutatások során.
A megváltozott helyzet miatt egyre több olyan kutatás (…) jelent meg, ami nagyon erőteljesen a jó gyakorlatokra fókuszált. Mi abban gondolkodtunk, hogy azért nagyon sok alapkérdés ugyanaz maradt. Csak mivel nagyon megváltozott a helyzet, ezek tényleg felerősödtek
– mondta Kálmán Orsolya, és hozzátette, hogy ez alapján indultak el a dilemmakutatás módszertana felé.
Az egyik fő dilemma, amit az oktatók és a hallgatók is felhoztak, az arctalanság volt.
Az arctalanság kapcsán izgalmas az, hogy min kezdenek el gondolkozni az oktatók és hallgatók. Tehát hogy csak azon, hogy mondjuk nem tudok kivel beszélni, vagy (…) olyan mélyebb kérdéseken is, hogy eddig mennyire gondolkoztam azon, hogy a hallgató több, mint egy tanuló, aki ott ül az órámon, (… ) kilenctől tízig, és hogy gondolkoztam-e azon, hogy neki van saját élete, személyisége
– mondta.
Kálmán Orsolya szerint az arctalansággal kapcsolatos egyik negatív tapasztalat a távolléti oktatás kései időszakban hallgatóknál és oktatóknál is jelentkező motivációvesztés volt.
Az elején még az embert hajtotta a lendület, oktatóként és hallgatóként is, de azért már amikor a harmadik félévet tapostuk ebben a rendszerben, akkor azért erőteljesen megjelent ez a motivációvesztés. Elsősorban a hallgatóknál, de az oktatóknál is. És ezzel párhuzamosan, ami részben azért lehet szerintem pozitív tapasztalat is, hogy megjelent az is, hogy gondolkozzunk többet mélyebben, közösen a hallgatók és az oktatók jóllétén. Ami nem volt szerintem annyira erős a felsőoktatásban
– mondta.
A beszélgetésben szó volt még arról is, hogy:
- hogyan próbáltak alkalmazkodni a helyzethez a hallgatók és az oktatók, hogyan alakultak át a hallgatói és oktatói szerepek,
- milyen innovációk épülhetnek be, és melyek bizonyultak zsákutcának,
- nemzetközi kutatási eredmények és a kutatás eredményei alapján milyen hatása lehet hosszabb távon a felsőoktatásra a távolléti oktatás tapasztalatainak?
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
Korábbi adásaink:
Podcast
Sikeres, innovatív magyar cégekhez kiszámítható oktatás és kutatás is kellene
Csehország és Észtország állva hagyta innovációban Magyarországot. A G7 Podcastban Cséfalvay Zoltánt kérdeztük, hogy mit lehetne jobban csinálni.
Sok pénzzel nyomul a Balkánon a kormány, de miért jó ez Magyarországnak?
200 milliárd forint kedvezményes kölcsönt nyújt hazánk Észak-Macedóniának. A térség szakértőjével készített podcastunkból kiderül, hogy mire fordíthatják ezt az összeget.
Már azt sem tudjuk pontosan, hogy hány gyerek jár a magyar iskolákba
Egyre kevesebbet tudunk a közoktatásról, pedig szakpolitikai elemzések nélkül át sem lehet gondolni, hogy mit kellene hosszú távon csinálni.
Fontos
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
