A kistelepülési iskolák problémái nem érdeklik a társadalmat, párthovatartozástól függetlenül

Sajnos az a szomorú helyzet, hogy a legszegényebb kistelepülések problémáival a többségi társadalom [nem foglalkozik], párthovatartozástól függetlenül nem is érdekli az embereket, és tele vannak előítéletekkel. Nemcsak az úgynevezett jobboldali szavazók, hanem a baloldali szavazók is. […] Amíg nem változik meg a többségi társadalom gondolkodása, és nem lesz elfogadóbb, nyitottabb, addig akármit csinálhat bármiféle kormányzat. Erőszakkal nem megy, mert amíg szabad iskolaválasztás van, és van egy ilyen társadalmi környezet, addig bizony a kistelepülési iskolák, vagy általában az integrációs kérdések nem fognak […] megoldódni – mondta Thaisz Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványának elnöke a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra harmadik adásában.

A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

Abban Thaisz Miklós és a beszélgetés másik vendége, Élő Anita, a Válasz Online újságírója is egyetértett, hogy az állami, civil vagy egyházi szereplők közül nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy melyik tudná jobban kezelni a kistelepülési iskolák problémáit. „Szerintem ez mindenkinek a problémája” – mondta Élő Anita, egy nyugat-magyarországi kistelepülés, Pusztaederics példáját hozva.

Nem teljesen szegény település, de nagyon kevés gyerek van. És akkor kitalálták, hogy majd roma nemzetiségi oktatást folytatnak, mert akkor majd emelkedik a normatíva. Roma kultúrát tanítottak az osztályban, ahol hát gyakorlatilag nem is volt roma. Elmentem, és írtam erről egy riportot. Aztán eltelt néhány év, és megint arra vetődtem, és kiderült, hogy nem tudták megtartani [az iskolát], mert még kevesebb lett a gyerek. És ezeket úgy kell elképzelni, hogy ha egyik évben van nyolc-tíz gyerek, akkor nagyon boldogok, de mi van a következő évben, amikor véletlenül éppen nem indulnak be a kistestvér programok, és van egy vagy kettő gyerek? És akkor megszűnt az iskola, egy szomszéd faluba mentek át a gyerekek. Néhány év múlva megint arra jártam, most már abban a központban sem volt elég gyerek, és akkor még egy nagyobb központba vitték el [az iskolát]

– mesélte.

Élő Anita szerint egy olyan minimum feltétel nélkül, amely szerint egy kistelepüléshez képest valamilyen távolságon vagy időtávon belül biztosítani kell egy óvodát és egy általános iskolát, ez a küzdelem az ország bizonyos részein állandó dolog.

Mert nem lehet erre a problémára csak olyan módon tekinteni, hogy anyagi dolgok, meg számok […], mert ha csak így tekintünk, akkor az lesz, hogy a fiatal szülők feladják ezeket az országrészeket, és akkor az történik, hogy az egyik helyen lakosságcsere van, a másik meg kipusztul

– mondta.

Élő Anita és Thaisz Miklós

Helyi szinten a jó kistelepülési iskolák nyújthatnak olyat, amit a nagyobb iskolák nem tudnak – ebben Thaisz egyetértett Élő Anitával, azonban szerinte a főszabály mégiscsak az, hogy minél kisebb egy iskola – és főleg ha még hátrányos helyzetű gyerekek is járnak oda – annál nehezebben találni jó pedagógust. Thaisz szerint a kistelepülési iskolák létszámának csökkenése sem egyértelmű kérdés.

A Tolna megyei Gyulaj nevű kistelepülés példáját hozta fel, ahol a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tartja fenn az óvodát és az általános iskolát is.

Az utóbbi években volt, hogy foglalkoznunk kellett azzal a problémával, hogy sok elsős gyereket elvisznek más településre. Most ez jó, vagy nem jó? Ez mit jelent? Ha iskolafenntartói székből nézem, hát ennek nem örülök. Kevesebb pénzem van, mert a gyereklétszám alapján kapjuk a normatívát. De ha egy kicsit messzebb lépek, biztos, hogy rossz azoknak a gyerekeknek? Büszke vagyok az iskolánkra, de az, hogy több gyereket visznek el Gyulajról nagyobb településre, az miért van? Azért van tapasztalataink szerint, mert több ember dolgozik a gyulajiak közül, elmennek máshova, munkát vállalnak, már nem közmunkásként, ahol a piacról élnek, mobilabbak lesznek, ezáltal a társadalmi integrációja [javul] ezeknek a gyerekeknek. Gyakorlatilag azoknak a gyerekeknek, akiket elviszünk, ez egyáltalán nem biztos, hogy baj

– mondta.

Élő Anita szerint gyerekként borzasztóan nehéz nagyobb iskolába menni, miután valaki kistelepülési iskolába járt. Az egyik iskolai riportjára hivatkozva mesélt egy olyan történetről, ahol az iskolák összevonása után az jelentett problémát, hogy a gyerek feladata volt az állatok etetése, de ezt nehezen lehetett összeegyeztetni azzal, hogy már korán reggel a helyközi buszon kellett lennie. Élő szerint a kistelepülési iskolákban sokszor nagyon jó és elhivatott pedagógusok tanítanak kifejezetten gyerekre szabott, nagyon személyes módon.

Ehhez képest úgy kerülnek be egy sokkal ridegebb világba, hogy sokszor nem kapnak elég segítséget. Szóval ezek nem annyira hangulatos dolgok, és miközben persze megspórol egy csomó pénzt rajta az állam, de kérdés, hogy odateszi-e azt a segítséget, hogy annak a gyereknek meg át kell lépni sok esetben azt a lépcsőt, amit én [életemben] soha többet nem tapasztaltam. Tehát ez az ugrás sokkal nehezebb, mint aztán helytállni egy gimnáziumban, vagy mint eljutni egy egyetemre

– mondta.

A beszélgetéssel, illetve a 28. óra sorozattal kapcsolatos visszajelzéseket továbbra is várjuk a [email protected] címre.

Néhány beszélgetéshez kapcsolódó anyag a Válasz Online-ról:

Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!

A 28. óra előző részei: