A napokban az Etna lábánál fekvő Castiglione di Sicilia is meghirdette a saját egyeurós ház- vagy lakásvásárlási programját, és ezzel elég nagy lökést adott a környékbeli kínálatnak. Ezt a városkát jelenleg 3 ezren lakják, de a 20. század elején még 14 ezer lakosa volt, így könnyű elképzelni, hogy ekkora elnéptelenedés során mennyi régi romos házat hagytak hátra az elköltözők.
Ahogy a CNN is beszámolt róla, a város összesen 900 ingatlant kínál eladásra, ezek mintegy fele már egy euróért is elérhető, de a legdrágábbak is 4-5 ezer euró (1,4-1,8 millió forint) között mozognak. Ez még akkor is jelentős ingatlanállomány, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi időben Olaszország-szerte elég sok falu és kisváros hirdetett hasonló akciókat.
Ahogy azt már megszokhattuk, az egy euró a valóságban sosem egy euró, hiszen a vételi lehetőséghez meghatározott határidőn (általában 5 éven) belül kötelező felújítást is kell vállalni, annak befejeztéig pedig 4-5 ezer eurós letétet kell bemutatni, vagy ezt fedező biztosítást kell kötni.
Szicília most már az olasz egyeurós ingatlanprogramok központja lett,
Castiglione di Sicilia mellett már egy ideje lehet félig romos házak között válogatni például Augustában, Troinában, Italában, Salemiben, Sambucában, Bivonában, Cammaratában, Mussomeliben és Gangiban is.
Szicíliában a helyi adók alacsonyak, és Castiglione di Sicilia polgármestere azt mondja, náluk elég egy olyan 4000 eurós fedezeti biztosítást kötni, amely évente 100 euróba kerül, és természetesen igénybe lehet venni az olasz épületfelújítási adókedvezményt is, amely a költségek 110 százalékára rúg.
Az egyeurós házak vásárlóit bemutató riportokból egyébként az rajzolódik ki, hogy a fejlett nyugat-európai országokból vagy Amerikából érkező vásárlók számára az egy euró sokszor csak figyelemfelkeltésül szolgál, mert amikor megérkeznek az olasz falvakba, és elhatározzák magukat a vásárlás mellett, sokan inkább az eleve 4-5 ezer eurós ingatlanokat veszik meg. Azokkal messze nincs annyi munka és vesződség, mint az egyeurós romos házakkal.
A beköltözőkről nincs hivatalos felmérés, de a beszámolókból egyértelműnek látszik, hogy vagy eleve idősebb külföldi házaspárok veszik a házakat, hogy a kellemes klímát és környezetet élvezhessék nyugdíjas éveik alatt, vagy olyan fiatalok, akik elsősorban nyaralóban gondolkodnak azzal a távolabbi elképzeléssel, hogy nyugdíjas korukra ide vonulnak majd vissza.
Jóval kevesebb példát találni arra, hogy az egyeurós vevők a felújítás után aktív korukban is ténylegesen beköltöznek ezekre az olasz kistelepülésekre, vagyis egyelőre úgy tűnik, hogy a programok alkalmasak az ingatlanállomány felújítására és jó karban tartására, de arra kevésbé, hogy ténylegesen életet vigyenek (vissza) a városkákba. Ez csak azokban az esetekben sikerülhet, ahol az egy euró fejében azt is kikötik, hogy valós üzleti, pénzkereső tevékenységbe is bele kell kezdenie a vásárlóknak.
Élet
Fontos