Kiss-Dobronyi Bence a Cambridge Econometrics elemzője, Fazekas Dóra a Cambridge Econometrics budapesti vezetője, Mihályi Dávid közgazdász). Az Ekonomi a G7 véleményrovata.

Egyre többet hallani az országok klímavállalásairól, a különböző szektorok és a pénzügyi rendszer zöldítéséről, a szénalapú energiatermelés felszámolásának átmeneti kockázatairól, a vállalatok környezeti és társadalmi hatását és vállalatirányítását értékelő ESG-besorolásokról, a klímával és kibocsátásokkal kapcsolatos adatok közzétételéről. De joggal merül fel a kérdés, hogy a környezeti hatásokon túl mekkora lehet a klímaváltozás okozta gazdasági kár, amelynek elkerülése érdekében tesszük a felsorolt sürgető lépéseket.

Egyvalamiben egyetértés mutatkozik: a klímaváltozás várható hatása – globálisan – negatív lesz. A klímaváltozás egyrészt közvetlenül, másrészt közvetetten is hatással van a gazdasági folyamatokra. Közvetlenül például az átlagos hőmérsékletnövekedésen, vagy a szélsőséges időjárási események (villámárvizek vagy tartós szárazság) gyakoribbá válásán keresztül érhető tetten.

A melegedés hatására általában a munkavállalók és a mezőgazdaság termelékenysége csökken, mert a megszokotthoz képest „túl” meleg lesz (ezt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO tanulmányai (pdf) is kimutatták). Elemzések arra is rámutatnak, hogy a rövid távú termelékenységcsökkenés hosszú távon a kamatokra és az inflációra is hatással van. A szélsőséges időjárási jelenségek sűrűsödésével pedig többek között a biztosítótársaságok is számolnak.

Arról, hogy ezt a hatást, mennyire és hogyan lehet mérni, illetve előre megbecsülni, megoszlanak a vélemények. Kevesebb figyelem irányul ugyanakkor arra, hogy a bevezetőben feltett kérdést hogyan is értelmezzük. Attól függően, hogy mit értünk átlagos érték alatt, meglehetősen eltérő válaszokat kaphatunk. Az eltérő válaszok pedig befolyásolják, hogy mennyire tekintjük a klímaváltozást nemcsak fontos, hanem sürgető problémának.

Abban is egyetértés mutatkozik, hogy a szegényebb országokat erősebben érintheti a klímaváltozás. Ennek oka, hogy a fejlődő országok jellemzően meleg éghajlatú régiókban fekszenek, tehát az eleve melegebb éghajlatuk fog még melegebbé válni. A másik ok, hogy nagyobb a mezőgazdaság aránya gazdaságukban, és ezt az ágazatot a klímaváltozással összefüggő melegedés és a szélsőséges időjárási jelenségek kifejezetten érintik.

Felmerül még az is, hogy ezek az országok kevesebbet tudnak az adaptációra, vagyis az éghajlati viszonyaik megváltozásához való alkalmazkodásra költeni, ami tovább nehezíti a helyzetüket. A világszintű hatások értelmezésekor nagyon fontos ezeket a regionális egyenlőtlenségeket szem előtt tartani. De mégis, hogyan súlyozzunk, hogy reális képet kapjunk?

Ezt a kérdést a Stanford és a Berkeley egyetem elemzésének eredményeit használva járjuk körül.

Marshall Burke, Solomon Hsiang és Edward Miguel 2015-ben országokra bontva modellezték az éghajlatváltozás gazdasági teljesítményre gyakorolt hatásait. Megbecsülték, hogy a klímaváltozás eredményeként az egyes országokban mekkora egy főre jutó GDP-csökkenés várható 2100-ig.

Fontos megjegyeznünk, hogy bármilyen történeti adatokon alapuló elemzés, mint ez is, jellemzően a múltban megfigyelt hőmérsékletingadozás és a produktivitás-változás közötti kapcsolatot vizsgálja. A klímaváltozásnak azonban lehetnek olyan, a hőmérsékletváltozáshoz kapcsolódó, azonban azon túlmutató hatásai, amelyekhez hasonlókat korábban nem tapasztaltunk. Olyan szélsőséges jelenségekre kell számítanunk, ha elérjük az úgynevezett környezeti átbillenési vagy fordulópontokat (tipping point), mint például jégveszteség, vagy például az amazóniai esőerdők eltűnése. Ezek az események jelenleg felmérhetetlen és megbecsülhetetlen következményekhez vezethetnek.

Burke és társainak elemzése országszintű, eredményeiben megjelenik a fejlődő országokat érő erősebb negatív hatás, valamint az is, hogy a magasabb szélességi körökön fekvő országok – ahol az átlaghőmérséklet alacsonyabb, mint az Egyenlítő felé haladva – gazdasági produktivitása akár nőhet is a melegedésnek köszönhetően. Ilyenek például Izland, Finnország, Oroszország vagy Kanada.

Tanulmányuk egyik legfontosabb megállapítása, hogy a klímaváltozás – a hőmérsékleti és produktivitási hatásokon keresztül – 23 százalékkal csökkentheti világszinten a gazdasági teljesítményt 2100-ra egy olyan világhoz képest, ahol nincs klímaváltozás. Amikor a világ gazdasági teljesítményéről beszélünk, a 23 százalék igen jelentős (és egyes becslések szerint a jelentős mértékű klímaváltozás elkerülése ennél sokkal kevesebbe kerülne). Tehát ha így nézzük, akkor azt gondolhatjuk, hogy átlagosan az egy főre jutó GDP egynegyede veszhet el – és ismét csak hozzá kell tenni: globálisan és átlagosan.

Összehasonlításképpen: a Covid-19 és a hozzá kapcsolódó szigorítások körülbelül 7 százalékkal csökkentették a globális gazdasági teljesítményt (az IMF 2019 októberi és 2021 januári előrejelzéseinek összevetése alapján). Burke és társai számításai szerint a klímaváltozásnak csak a hőmérsékleti és produktivitási hatásai önmagában ennek háromszorosát teszik ki hosszú távon.

Azonban, ahogyan rövid elemzésünkkel rámutattunk, fontos, hogy ezt az átlagot pontosan hogyan számítjuk. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a világon egy embert átlagosan mennyiben érinthet a klímaváltozás, akkor súlyozhatunk a népességgel. Így figyelembe vesszük, hogy a Föld lakosságának jelentősebb része fejlődő országokban lakik, ahol erősebbek a klímaváltozás negatív hatásai. Az így számolt átlagos hatás 49 százalék.

Azaz a modellezés azt mutatja, hogy a klímaváltozás nélküli állapothoz képest az átlagosan egy főre jutó GDP közel a felére csökkenhet. A regionális hatásokat jobban figyelembe véve, a világ lakosságának körülbelül a fele 75 százaléknál is nagyobb mértékű romlásra számíthat, míg a világ egynegyedének bevételei akár a 90 százalékot meghaladó mértékben csökkennek.

Mindezek mellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy a modellezések – így Burke és társai munkája is – 2100-ig jelentős gazdasági növekedéssel számolnak. Tehát ez a 90 százalékos csökkenés nem azt jelenti, hogy egy-egy területen a mostani értékekhez képest csökkenne a gazdasági teljesítmény, hanem azt, hogy az egyébként várt növekedés csökken ennyivel.

Akadnak azonban kivételek: a kutatás eredményei szerint például Botswanában a klímaváltozás hatására a 2020-as értékeknél is kisebb lehet a GDP 2100-ra, tehát itt abszolút értékben is csökkenés várható. Miközben a szerzők számításai szerint klímaváltozás nélkül a Dél-Afrikával szomszédos ország gazdasági aktivitása a mostani szintjének hatszorosára nőhetne, a klímaváltozás hatásaival számolva az ország a mainál rosszabb gazdasági helyzetbe kerülhet.

Tehát egyes országokban a növekedés a klímaváltozás hatására jelentősen visszaesik. Az is egyértelmű, hogy a szegényebb országok rosszabbul járnak, mint a gazdagabbak, és tudjuk, hogy a világ népességének nagyobb része él olyan területen, ahol a várt hatások katasztrofálisak. Érdemes belegondolni abba, hogy ez az állítás mit jelent. Burke és társai számításai alapján a nem mérsékelt klímaváltozás azt okozhatja, hogy a világ lakosságának egynegyede elveszíti a várt megtermelt gazdasági terméke növekedésnek a 90 százalékát. Azaz, a világ népességének jelentős része a mostani gazdasági teljesítményének – és ezen keresztül a jövedelmének – stagnálására vagy csökkenésére számíthat. És akkor még nem vettük figyelembe a hatások országokon belüli egyenlőtlenségét, ami további nyomást helyezhet a legszegényebbekre.

Ha ilyen rossz a helyzet, akkor miért lépnek fel ennyire lassan az országok a klímaváltozás megfékezésére? Az ilyesfajta részletes számítások erre is adnak lehetséges magyarázatot.

Ha a klímaváltozásból fakadó negatív hatásokat az országok mostani GDP-jével súlyozzuk, akkor az átlagos negatív hatás mindössze négy százalékra szelídül. Lehet, hogy a vonakodás egyik oka, hogy a nemzetközi gazdasági folyamatokat legjobban meghatározó országok egy részének nem is annyira égető ez a probléma?

Mi a helyzet Magyarországgal? Mekkora a várható hőmérsékletnövekedés és a klímaváltozás gazdasági hatása a régióban?

A válasz nagyban attól is függ, mennyit teszünk globálisan a felmelegedés ellen. Magyarországon az átlaghoz közeli felmelegedéssel számolhatunk, ami több mint négy százalékkal alacsonyabb GDP-t jelent 2050-re itthon, mintha nem lenne klímaváltozás. Ezt a gazdasági visszaesést a munkatermelékenység csökkenése és az infrastruktúra, a berendezések elhasználódása, elöregedése okozza. Például a forróbb nyarakon többet és gyakrabban használjuk a hűtőberendezéseket.

A veszteség ennél még magasabb is lehet, ha a hőmérséklet emelkedésén túl a szélsőséges időjárási események hatásait is számszerűsítjük, például az aszályokét, viharokét és villámárvizekét, áradásokét. Magyarországon jelentős a mezőgazdasági termelés, folyóink más országokból érnek el bennünket egyre kisebb hozamokkal, ahogy minden ország egyre többet vesz ki belőlük. A mezőgazdaságnak fel kell készülnie és alkalmazkodnia kell a változó hőmérséklethez és csapadékviszonyokhoz.

Ha azonban az egyes országok, köztük Magyarország is, teljesítik a párizsi klímaegyezményben vállalt kötelezettségeiket, akkor a globális felmelegedés a század végéig 2°C alatt tartható és a magyar GDP-veszteségek is várhatóan egy százalék alatt maradnak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ gdp klímaváltozás Magyarország Párizsi Egyezmény Olvasson tovább a kategóriában