A magyar gazdaságpolitika idén tavasszal nem merte igazán elengedni a költségvetési kiadásokat, többek között ez is hozzájárult a régiós szinten kiemelkedő – nemzetközi szinten középmezőnybe tartozó -, éves alapon 13,6 százalékos második negyedéves GDP-csökkenéshez. És bár a mélyponton valószínűleg túl vagyunk, Szalma Csaba arra számít, hogy V-alak helyett sokkal valószínűbb, hogy Nike-pipa alakú lesz a növekedési görbe alakja, és könnyen lehet, hogy a gazdasági teljesítmény csak 2022 elejére éri utol a járvány előtti szintet.
Az OTP Alapkezelő befektetési igazgatója szerint a deficitek elengedésével és a jegybankok megnövekedett kötvénypiaci szerepvállalásával
egy hatalmas gazdaságpolitikai kísérlet zajlik a világban, amiről nehéz elképzelni, hogy ne legyenek éveken belül jelentkező súlyos mellékhatásai.
A magyar kormány a járvány tavaszi hulláma alatt sokáig kitartott amellett, hogy csak mérsékelten engedje 3 százalék fölé a költségvetési hiányt: májusban az Európai Bizottságnak benyújtott legújabb konvergenciaprogram alapján 3,8 százalékos deficittel számoltak. A Pénzügyminisztérium augusztus végén aztán bejelentette, hogy mégis nagyobb, 7-9 százalék körüli hiányra számítanak az idén.
A tavasszal bejelentett költségvetési intézkedések közül sok olyan volt, ami bár csökkentette a GDP visszaesését, gazdasági növekedésre gyakorolt középtávú hatása nem egyértelmű. Ilyenek például a túlárazott lélegeztetőgép-beszerzések vagy a Kisfaludy-program keretében kiosztott milliárdok. Más intézkedések pedig nem enyhítették annyira a visszaesést, amennyire a kormány szerette volna, például bértámogatásra a tervezett összeg töredéke ment csak el.
A G7 arra vonatkozó kérdésére, hogy a válságkezelő intézkedések összességében mennyire enyhíthették a GDP visszaesését, Szalma azt mondta, a költségvetésben szerinte a tavaszi újratervezés keretében létrejövő válságkezelő intézkedések nagy része nem jelentett újabb kiadást. Lényegében főleg a korábban betervezett kiadásokat csomagolták át. Emellett pedig jelentős volt a hitelek és hitelgaranciák szerepe, amiről csak utólag derül majd ki, hogy mekkora költségvetési vonzatuk volt.
„A gazdasági visszaesést mérséklő intézkedésekkel elég óvatosan bántak, nem engedték el a gyeplőt”
– mondta Szalma, aki szerint a 7-9 százalékos hiányra vonatkozó augusztusi bejelentéssel addig várt a kormány, mire látszott, hogy az EU-ban az országok nagy része jelentősen elengedi az idei költségvetési hiányt, és nem kell tartanunk a gazdasági-pénzügyi szuverenitás korlátozásától.
A nyári átmeneti enyhülés és vélhetően erősebb gazdasági teljesítmény után az őszi hullám újabb visszaesést hozhat, de Szalma szerint ez már nem lesz akkora, mint a tavaszi.
Annak ellenére, hogy a világban a kormányok és a jegybankok is óriási erőket mozgósítottak, az OTP Alapkezelő befektetési igazgatója nem hisz a V-alakú kilábalásban. Szerinte inkább
egy lassabb, fokozatosabb helyreállásra lehet számítani a globális gazdaságban, ami bőven áthúzódhat a jövő év egészére.
A megnövekedett hiányból következő finanszírozási igény eddig nem kényszerítette a kormányt az elmúlt évekre jellemző államadósság-kezelési stratégia felülírására. Amikor tavasszal a forint az euróval szembeni 370-es szintet közelítette, az ország gazdasági menedzsmentje Szalma szerint sarokba szorult, és szükség volt a devizaforrások biztosítására. Ezért bocsátottak ki 3,5 milliárd euró értékben devizakötvényeket, amit szeptember 11-én újabb 500 millió eurónyi, jenben jegyzett államkötvény kibocsátása követett.
Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy megváltozott volna a kormány államadósság-kezelésben követett – a devizaadósságok mértékének csökkentését irányzó – stratégiája. Szalma szerint láthatóan egy 10-20 százalék közötti sávot lőttek be a devizaadósság arányának, és eddig úgy tűnik, hogy ezen a sávon belül fognak tudni maradni. Ahhoz azonban, hogy ez így maradjon – ne szoruljunk jelentős külföldi finanszírozásra és a hazai kibocsátások jól menjenek -, három hazai szereplő, a bankok, az intézményi befektetők és a lakosság keresletének fennmaradására van szükség, mellettük pedig kiemelten fontos a jegybank szerepe.
Szalma szerint a hazai lakosság különösen a Magyar Állampapír Plusz (MÁP+) tavaly nyári bevezetése óta biztos szereplőnek számít az újonnan kibocsátott államkötvények piacán. És bár voltak olyan félelmek, hogy a kamatfordulóhoz érve tömegesen veszik majd ki a pénzt a lakossági kisbefektetők ebből az eszközből, ez végül nem következett be, és a jövőben is stabil finanszírozó lehet a háztartási szektor. A hazai intézményi befektetők, a befektetési alapok, biztosítók, nyugdíjpénztárak finanszírozási képessége viszonylag csekély.
Nem úgy a kereskedelmi bankoké. Számukra a jegybank egy speciális terméket kínál: fedezett hitelt biztosít azért cserébe, hogy állampapírt vásároljanak, és ezek iránt jelentős volt az érdeklődés. Az elmúlt hetekben ugyanakkor mindez nem bizonyult elégnek, és ezért lépett a jegybank a bejelentéssel, hogy heti 40 milliárd forintnyi hosszú lejáratú állampapírt fog venni a másodpiacon, így az Államadósság Kezelő Központ jelentős mértékben növelni tudja majd a forintkötvény-kibocsátások mértékét.
De mennyire éri meg a magyar államnak, hogy a magyar lakosság drágábban – cserébe a nemzetközi piacokhoz képest jóval biztonságosabban – hitelezze, és nem lenne-e jobb helye ezeknek a megtakarításoknak a magyar gazdaságban? Szalma erre azt mondta, hogy amíg tőkeáttételes konstrukciókban a bankok által meghitelezett VIP-ügyfelek is tudtak trükközni a MÁP+-szal, addig azt gondolta, hogy ez valóban nem éri meg.
Azonban mióta ezt a lehetőséget megszüntették, azt gondolja, hogy bár a biztonságnak megvan az ára, a kamatszint se nem túl magas, se nem alacsony, jól lett kalibrálva. Emellett az is elfogadható célkitűzés Szalma szerint, hogy a papírok hozama ne külföldi, hanem hazai szereplőknél realizálódjon, amiből aztán itthon lesz fogyasztás.
A G7 kérdésére, hogy a MÁP+ választása helyett egy lakossági kisbefektető miért adja inkább egy befektetési alapnak a pénzét, Szalma azt mondta, hogy egy pénzügyi megtakarítást mindig érdemes diverzifikálni, és a biztonságos eszközök között jó lehet a MÁP+ vagy a Prémium Magyar Állampapír, ugyanakkor annak, aki hosszú távon akar megtakarítani, megéri kockázatot vállalnia.
„Ebben az esetben pedig jó döntés lehet az alapot kezelő portfóliómenedzserre bízni a befektetést, és persze még ebben az esetben is eldöntheti a befektető, hogy milyen jellegű alapot választ, mekkora kockázatot hajlandó vállalni”
– mondta Szalma.
A járvány miatt kialakuló gazdasági felfordulás hatására a világ jegybankjai korábban soha nem látott vehemenciával kezdtek a saját államaik államkötvényeinek felvásárlásába, ami miatt sokak szerint egy új gazdaságpolitikai korszakba léptünk. Az elmúlt évtizedekre jellemző jegybanki függetlenség szerepe csökken, és a központi bankok jóval aktívabb szerepet vállalnak a saját államaik hitelezésében.
Szalma szerint az idei és a következő év már a kísérleti terepe a modern monetáris elméletnek, aminek a fő állítása, hogy ameddig egy állam a saját devizájában adósodik el, a költségvetés szabadon kiköltekezhet. Amíg ugyanis nincs teljes foglalkoztatottság, alacsony a kapacitások kihasználtsága és a gazdaság a potenciális kibocsátási szintje alatt működik, ez nem fog inflációhoz vezetni. És ez lesz az, amit figyelnünk kell, a pénzteremtés elvezet-e az infláció megugrásához vagy okoz-e eszközár-buborékokat.
Az Egyesült Államok ebben az OTP Alapkezelő befektetési igazgatója szerint már egészen messze ment, amikor a jegybank nemrég 3000 milliárd dollárral növelte meg a mérlegét, ami így az amerikai GDP 15 százalékával ugrott meg. „Mi sokkal kisebb volumenben űzzük ezt a játékot. Ha a magyar állam ugyanezt meglépné, akkor az MNB-nek 7-8 ezer milliárd forintnyi adósságot kéne megvásárolnia. Az új állampapír-vásárlási programmal itthon egy év alatt is csak 2 ezer milliárd forint körül lesz a jegybank tulajdonában lévő állomány, és ez a nagyjából a GDP 4 százalékát kitevő szint még nem drámai” – mondta.
Az amerikai kísérlet szerinte egyébként egy járatlan út, de „nehéz elképzelni, hogy ez nem fog turbulenciát okozni”. Olyan országokban, ahol a népesség öregszik, Szalma szerint
nem méltányos ezeknek az új adósságoknak a kockázatát a fiatalabb generációkra terhelni.
Ezért ő elég szkeptikus ezekkel a fejleményekkel kapcsolatban.
Szalma szerint a mostani időszakot a II. világháború utánihoz lehet hasonlítani sok szempontból, ugyanis abban az időszakban szintén nagyon alacsonyak voltak a kamatok – akár negatívak a reálkamatok -, így a háborús költekezés miatt megugró államadósságot el tudták inflálni, és magas adókkal csökkenteni, ez volt a pénzügyi elnyomás időszaka. Most is egy hosszan tartó alacsony kamatkörnyezet jön. A hosszú távú kilátásokban viszont jelentős eltérés van a demográfiai helyzet miatt, akkoriban ugyanis jelentősen növekedett a népesség az Egyesült Államokban és Európában is, ez is fontos tényező volt a gazdasági növekedésben, ma viszont nincs ahhoz hasonló demográfiai robbanás.
A negatív reálkamatok fennmaradása miatt a nyugdíj-megtakarítások reálértékékének csökkenésére kell számítani, ami az öregedő társadalom és az egyre több eltartott miatt veszélyt jelent a jövő nyugdíjasainak életszínvonalára. A különböző eszközárak (például arany, ingatlan, részvények) alakulásával kapcsolatban sok a bizonytalanság, az alacsony kamatok mindenesetre növelhetik az ezek iránti keresletet, emelhetik a reáleszközök árát.
A 2008-ashoz képest a mostani helyzet abban különbözik a leginkább, hogy a válság hatásai jóval egyenlőtlenebbül érintik a különböző rétegeket: a magasabb keresetűek szinte alig szenvedték meg a járványt a munkaerőpiacon, az alacsonyabb keresetűek közül viszont sokkal többen jártak rosszul. Az élénkítő csomagok is a vagyonnal rendelkezőket segítik, megtakarításaik értékét mentik meg. A jövőben a magasabb adósságszint miatt esetlegesen kivetendő magasabb adókat viszont a szegényebbek tudják a legkevésbé elkerülni, ők nem fogják tudni jövedelmeiket adóparadicsomokba menekíteni. Mindez Szalma szerint még súlyos társadalmi feszültségeket fog okozni.
A cikk megjelenését az OTP Alapkezelő támogatta.
Közélet
Fontos