(A szerzők a Rajk Szakkollégium tagjai.)
Ha rendes kerékvágásban mennek a dolgok, nem jut eszünkbe, de minden társadalomban a béke, sőt a túlélés alapja a megfelelő élelmiszer-ellátás. Szerencsére ez tavasszal sem került veszélybe, de a koronavírus-járvány által kiváltott pánikvásárlások felhívták a figyelmet a mezőgazdasági termelés fontosságára. Az európai országok vezetői épp ezért kiemelt ágazatként kezelték, mind az uniós, mind az állami válságkezelési programok visszatérő elemei voltak az agrártámogatások.
Ennek az időszaknak egy másik újdonságaként – bár a szakemberek számára eddig sem volt titok – széles körben ismertté vált, hogy
sok nyugat-európai országban az élelmiszer-ellátást szinte lehetetlen lenne biztosítani a keleti idénymunkások nélkül.
Németországban a mezőgazdasági miniszter még a járvány kezdetén biztosította a lakosságot, hogy az agrárszektor stabil. A folyamatos áruellátást nem fogja akadályozni belföldi vagy határokon átívelő ellátási láncokból eredő fennakadás, az árak nem fognak emelkedni – ígérte Julia Klöckner.
Áprilisban azonban a német boltok polcain a friss élelmiszerek átlagosan csaknem 10 százalékkal többe kerültek, mint egy hónappal korábban. A legnagyobb mértékben, közel 30 százalékkal a zöldségek árai emelkedtek, ezt követték a hús- és a gyümölcsfélék, majd a friss áruk további csoportjai.
A friss termékek áremelkedését a boltok polcain elérhető kínálat csökkenése okozta, ami az idényzöldségeknél jelentkezett először. Az agrárszektorban a szűk keresztmetszet nem az ellátási láncban keletkezett, a probléma gyökere a termelőknél fellépő munkaerőhiány volt. Németországban évente 300 ezer vendégmunkást foglalkoztat az agrárszektor. Ők főként Romániából és Bulgáriából érkeznek, de idén tavasszal nem tudtak Németországba utazni.
Ez részben a magyar, szlovák, cseh határzárak miatt következett be, részben a német kormány korlátozásai miatt – utóbbiakat lakossági nyomásra vezették be, sokan féltek ugyanis attól, hogy a beutazó külföldi munkások tömegei elősegítik a koronavírus terjedését. Ráadásul mindez a mezőgazdasági szezon tavaszi kezdetén játszódott le, amikor a legtöbb munkásra van szükség.
Nem sokkal később a gazdák figyelmeztettek a munkaerőhiányra, így a kormány megengedte, hogy márciusban és áprilisban 40-40 ezer mezőgazdasági munkás utazhasson be Romániából és Bulgáriából. Az utazás szervezett keretek között zajlott, azonban a felmerülő többletköltségek és az adminisztráció a gazdákat terhelték, akiknek munkásonként akár 500 euróba is kerülhetett a procedúra. Emiatt összesen csupán 38 ezer munkás ment Németországba a két hónap alatt.
A fennmaradó hiányt a német kormány belföldről, önkéntesek és részmunkaidős dolgozók toborzásával kívánta pótolni. Ösztönözték a diákokat, valamint a koronavírus következtében munkanélkülivé vált embereket, hogy vegyék át a vendégmunkások feladatát. Közvetítő platformot hoztak létre a termelők és az idénymunkát keresők összekötésére, ahol a vendégmunkásokéval megegyező, minimálbérnek megfelelő órabért ígértek.
A gazdaságok tulajdonosai minden segítségnek örültek, azonban a honlap nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: csupán 16 ezren regisztráltak, és közülük sem állt be mindenki dolgozni. A regisztrálók többsége eleve csak részmunkát keresett, nem volt hajlandó a vendégmunkásoknál szokásos 12 órás műszakokban dolgozni. A megkérdezett gazdák kiemelték: bár könnyűnek látszik, a zöldségek gondozása és betakarítása komoly fizikai munka, amire nem mindenki alkalmas.
Bulgária és Románia mellett a visegrádi négyek országai (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) adják a Németországba érkező idénymunkások nagy részét. Különösen fontos szerepet játszik Lengyelország, amely az európai uniós vendég- és idénymunkás-kibocsátó országok sorában Románia és Bulgária után a harmadik helyet foglalja el. A lengyelek nagy része Nagy-Britanniában és Németországban vállal munkát – ezen országokban minimum 1,5 millió lengyel él -, illetve holland kertészetekben tevékenykedik. A lengyel idénymunkások a társadalom legszegényebb rétegéből kerülnek ki.
Lengyelország agrárszektora egészen különös helyzetben van évek óta. Miközben az ország az unió egyik legjelentősebb idénymunkás-kibocsátója, addig 2025-re Lengyelországot Európa legjelentősebb élelmiszertermelőjének és -feldolgozójának jósolták a járvány kitörése előtt. 2018-ban a lengyelek agrár-külkereskedelmi mérlege 7 milliárd eurós többletet mutatott, a kivitel értéke az azt megelőző 12 évben megháromszorozódott. Lengyelország baromfihúsból, almából, áfonyából és gombából a világ legnagyobb exportőrei közé emelkedett. Mindezt három oknak köszönheti: az innovációnak, az összefogásnak és a közepes méretű agrárcégek modernizálásának.
Ez a kettősség megjelent a koronavírus-járvány alatt is. Az eltérő kereseti szintek és igények miatt egyszerre okozott problémát a nyugati országokból hazatért lengyel idénymunkások elhelyezkedése és a munkaerőhiány az ország agrárszektorában. Évente nagyjából 20-25 ezer vendégmunkásra van szükség a lengyel mezőgazdaságban – jelentős részük ukrán. A járvány első hulláma alatt több tízezer idénymunkás hagyta el az országot. A lengyel mezőgazdasági minisztérium arról adott ki tájékoztatást, hogy a kormány ingyenesen kifizeti a legálisan alkalmazott külföldi idénymunkások koronavírustesztjeit – bízva abba, hogy a betakarítási szezonban semmilyen akadálya nem lesz a külföldi vendégmunkások alkalmazásának, és így el lehet kerülni a zöldségek és gyümölcsök árának extrém növekedését.
Látszik tehát, hogy míg az ellátási láncok és a technológia egészen ellenálló, addig az emberi erőforrások végesek, és Európa mezőgazdasága nagyban függ a kelet-európai vendégmunkásoktól. A koronavírus-járvány az európai agrárszektorban emiatt nem technológiai típusú innovációt hívott életre, mint más iparágakban, inkább olyan alternatív megoldásokkal kísérleteztek, mint az új társadalmi csoportok mezőgazdasági munkára toborzása. Ez azonban egyelőre nem bizonyult túl sikeresnek, és erre valószínűleg hosszabb távon sem lehet alapozni. Mivel az idénymunkák robotizálása sem tűnik közelinek, ezért a nyugat- és kisebb mértékben a közép-európai mezőgazdaság egy ideig valószínűleg továbbra is ki lesz szolgáltatva a keleti vendégmunkásoknak.
Világ
Fontos