Mindenki hallott már rémtörténeteket roncsból ügyes lakatosmunkával feltámasztott, ám valójában életveszélyes autókról. Illetve az sem hat újdonságnak, ha egy első, nemdohányzó, vidéki orvos által vasárnap templomba járáshoz használt autóról derül ki a szervizben, hogy valójában nem 60 ezer kilométer van benne, hanem kimentek vele a világból kétszer.
Az ilyen csalások megelőzésére létezik állami és piaci megoldási kísérlet is. Az állami a Jármű Szolgáltatási Platform (JSZP), amit a Személyre szabott Ügyintézési Felületen (SZÜF) lehet elérni. Magyarul ügyfélkapus, elektronikus személyi igazolványos vagy telefonos azonosítás után bárki lekérhet adatokat autókról. Az autók azonosítása rendszám alapján történik a JSZP-ben. A lekérhető adatok között megtalálhatók a műszaki vizsgán rögzített kilométeróra-állás, az ott készült fotók, emellett a 2019. január elseje óta történt káresemények. A fentiek mellett még az eredetvizsgálat eredményei és fotói is megtalálhatók a rendszerben.
Ha valaki vett már használt autót vagy próbálkozott már ilyennel, akkor a fenti felsorolásból is feltűnik, hogy mi lehet a probléma az állami rendszerrel:
A piaci megoldás a fenti hiányosságot próbálja kiküszöbölni. Az autós portálokon és YouTube-videókban gyakran hirdető litván Carvertical, a lengyel AutoDNA vagy az IndaMedia autós oldalának, a Totalcarnak a saját TotálKár szolgáltatása is hasonló szolgáltatásokat kínál. Az ügyfél által megadott alvázszám (vagy rendszám) alapján több ország adatbázisát átfésülik káresemények, rögzített óraállások és egyéb információk után kutatva. Az oldalon elérhető jelentésminta részletes kárleírást, javítási költségbecslést, fotókat és minden földi jót ígér, amelyek segítenek megkönnyíteni a döntést. A gyakorlatban azonban a felhasználói élmény eltérhet. Mit csinál ilyenkor a kíváncsi ember? Beírja a saját kocsijának az adatait, és várja a csodát.
A Carvertical első próbálkozásra 5400 forintért megnyugtat, hogy a kocsi rögzített óraállása valós. Teszi mindezt az alapján, hogy talált egy bejegyzést a kocsi üzembe helyezésének évéből (2007-ből), amely szerint 10 kilométer van az órában. Emellett felhívja a figyelmet arra, hogy az első lökhárító cserélve volt az autón, erre ad egy horrorisztikusnak tűnő, 1,8 millió forintos javítási összeget. Végül pedig azt javasolja, hogy kérdezzem meg a sérülésről a tulajdonost.
A TotalKár nulla kilométeres óraállásnál – értjük, nem rögzítették – 2008-ból datálja ugyanezt a sérülést. Szerinte 1,7 millió forint volt az alkatrész, 100 ezer forint a munkadíj és a fényezés további nyolcvanezer forintot kóstált. Ezért a riportért négyezer forintot fizetek. Ha nem talál sérülést, akkor a szolgáltatás nem kér pénzt. Végül az AutoDNA nem ennyire biztos a dolgában, ezért másfél és két és fél millió forint közötti összegre teszi a bejegyzés szerint „karosszéria sérülést”. Ezt is csak 5100 forint kifizetése után kapom meg.
Sajnos a példa riportokban szereplő elvégzett munkák vagy a cserélt alkatrészek listája nem érhető el egyik esetben sem, kénytelen leszek arra támaszkodni, hogy a tíz éve a családban lévő kocsi nem esik szét. Egyszer pedig elviszem átnézetni.
Az adatok értelmezésében Kroneraff István, a Becsületesnepper segítségét kértem, nem lévén kéznél külföldről behozott autóm. „A riportban a kárösszegek nevetségesen magasak lesznek az új alkatrész árak és a márkaszervizes rezsiórabérek miatt, mert a kárfelvételnél gyári alkatrészekkel és márkaszervizes óradíjakkal számolnak” – mondta a kárbecslésben szereplő összegeket firtató kérdésre Kroneraff.
A gyakorlatban elmész a bontóba, vagy veszel utángyártott alkatrészt, és megjavíttatod az autódat. Harmincötezerért lefényezteted a lökhárítót, tízezerért leveszi a lakatos, illetve megvetted 25-35 ezer forintért a lökhárítót. Nem vagy százezer forintnál, de készült rá egy 800 ezer forintos kárbecslés. Ha ez az autó mondjuk Németországból származik, van egy kis koccanás az autón, és német rezsióradíjjal számol, ahol ötvenezer forint a rezsióradíj átszámolva, akkor olyan számok jönnek ki, mint az én videómban a Mazda MX-5-re, hogy egymillió hatszázezres kár van rajta, és 120 ezer forintból volt valójában kijavítva.
Az is kiderül, hogy a Carvertical nem csak nekem adott furcsa futásteljesítményt. A rendszer meglehetősen nagyvonalúan állapítja meg, hogy mit minősít valós kilométeróra-állásnak. „Volt már, hogy a Carvertical talált valami korai adatot 12 ezer kilométerrel, és azt írták, hogy a jármű kilométer-igazolt. Aztán bementek egy márkaszervizbe, és kiderült, hogy az aktuális kilométeróra-állás 90 ezer, a szerviz rendszerében meg pont a duplája, 180 ezer kilométer volt. Erős fenntartásokkal kell ezeket az oldalakat kezelni” – mondta Kroneraff.
Arra is lehet példa, hogy a lényeg a fordítás során vész el. A kereskedő találkozott olyan esettel, amikor a gépi fordítás során egy kicserélt apró műanyag alkatrészt központi tartóelemként azonosított a szoftver. Majd – az elvárt módon – jelezte is a reménybeli vásárlónak, hogy a kocsit komoly sérülés érte korábban.
Egy feladat volt hátra, megkérdezni valamelyik adatszolgáltató céget, hogy szerintük hogyan kell olvasni a riportjukat. A választásom a Carverticalra esett, mert az ő hirdetéseikkel találkoztam a legtöbbet az interneten. A kérdésem egyszerű volt: ha a JSZP-ben 118 ezer kilométer szerepel, náluk tíz, és ez alapján valós az óraállás, akkor mégis minek kellene hinnem. Vilija Jankunaite, a cég PR-menedzsere előbb adatokat kért be, a fejlesztőkkel levelezett, majd megerősítette, hogy a tíz kilométeres adat van a rendszerükben.
Már nyerésben éreztem magam, amikor megkérdezte, hogy adnék-e egy rendszámot is, hátha azzal többet tudnak kezdeni. (A TotalKárban és az AutoDNA-ban csak alvázszám alapján lehet keresni.) Majd küldött egy riportot, amiben valóban ott volt a teljes futott kilométer, a JSZP-ből kinyerhető műszakivizsga-fényképek, és a már korábban tárgyalt káresemény. Ha nem újságíróként keresem meg a céget, akkor viszont ez a lekérdezés újra 5400 forintba került volna. Illetve nem is tudom meg, hogy a szoftver más adatokat talál az alvázszámos és a rendszámos lekérdezésekre.
Arra a kérdésre nem kaptam választ, hogy milyen adatbázisokból dolgozik a Carvertical, de a fotók csak a JSZP-ből származhattak. Kroneraff pedig elmondta, hogy a három szolgáltatótól származó jelentés azért tartalmaz nagyon hasonló számokat, mert javarészt ugyanonnan, az Audatex nevű adatbróker adatbázisából dolgoznak ezek a cégek.
„Körülbelül 2005 az a pont, ahonnan vannak adatok. De ez erősen függ attól, milyen adatokról van szó. A forgalomba helyezés és más adminisztratív események adatbázisa messzebbre megy vissza, míg a szervizadatok 2010-ig valószínűleg hiányosak. Világszerte több mint száz adatbázist nézünk át egy riport elkészítéséhez, csak hogy biztosak lehessünk abban, hogy az autóról nincs ott bejegyzés” – mondta Arnoldas Vasiliauskas, a Carvertical innovációs és termékvezetője.
A vásárlók pedig Kroneraff tapasztalata szerint bíznak is ezekben a szolgáltatásokban. „Sok embernek számít, hogy mit írnak ezek az oldalak. Tőlem is ment már el vevő emiatt. Hiába mutattam a fényképet, hogy hogyan volt megtörve a kocsi. Azt mondta, hogy fent van az interneten az adat, örökké fent is marad, és amikor ő majd el akarja adni az autót, akkor lekérdezik, és látni fogják, hogy tízezer eurós kár keletkezett az autón. Más kérdés, hogy nem volt 300 a javítás, és a kalapácsot sem kellett elővenni, csak csavarozni kellett. Ezért nem vette meg az autót, pedig adtam volna vele a fényképeket és ment a lábán a kocsi.”
A lekérdezési lehetőség be van építve a legismertebb hazai használt autós oldalakba is. Pedig minden jel arra mutat, hogy egy gombnyomásos teljesen biztonságos megoldás nincs. A kártörténeti és futásteljesítményi riport megvásárlásánál drágább és időigényesebb az autó átvizsgálását kérni. Az autót egyáltalán nem használó, csak a garázs és az autómosó között közlekedő vidéki orvosokba vetett hit pedig még erősen tartja magát. Ennek a hitvilágnak megvannak a maga karikatúraszerű figurái: a becsületes magánember, a trükkös nepper, a női sofőr és így tovább. Szerencsére a mese ellen legalább a hatályos jogszabály véd.
„A magánszemélyek is trógerek, amikor a saját autó eladására kerül sor. Ha valami baja van az autójának, amit drága javítani, akkor inkább rámelegíti valakire, és utána szétteszi a kezét, hogy nem tudtam semmit. Amit nem tudnak, hogy a magánszemélynek is kell egy év szavatosságot vállalnia. Annyi a különbség, hogy a bizonyítás terhét a vevő viseli, ha magánszemélytől vett autót. De ha van papír, szerviz vagy szerelő állapotfelmérése a rejtett hibáról, akkor lehet reklamálni” – mondta Kroneraff.
A kocsi lenyomozásának a végére nem lettem sokkal okosabb, ellenben kifizettem egy átvizsgálás árát mindenféle riportokra. Magyarországon forgalomba helyezett autónál a mai fejemmel nyugodtan támaszkodnék a JSZP adataira. A piaci alapú lekérdezési platformok részben startupfejlesztési (például litván EU-s és német ipari) támogatásokból épülnek. Látszik, hogy a céljuk a piac átláthatóbbá tétele. Varázslat azonban nincs, minden piacon új adatforrások, brókerek, állami szereplők vannak, az innen származó információk összefésülése pedig nem egyszerű feladat.
Tech
Fontos