Nem sajnálja a kormány a pénzt a turizmus megmentésére, a legalább 600 milliárdos csomagból bőségesen jut kormányközeli üzletembereknek is. A szektor kevésbé szerencsés szereplői számára viszont egyelőre nem az a kérdés, mit fejlesszenek állami pénzből, hanem hogy hogyan élik túl 2020-at. Ebben a külföldi turistákra valószínűleg csak mérsékelten lehet számítani, a magyarok közül pedig sokaknak az a bajuk, hogy vagy idejük van, vagy pénzük. A megélhetésüket elvesztők nyilván nem az üdülést tervezik, a munkájukat megtartók közül sokaknak viszont – munkaadójuk utasítására – már fel kellett használniuk az idei szabadnapjaik jelentős részét, így kevesebb marad nyaralásra.
Ez a probléma a járványt már leküzdő Új-Zélandon is, ahol a miniszterelnök arról beszélt, hogy a munkaadóknak érdemes lenne megfontolniuk a négynapos munkahét bevezetését, mert ez segítene a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésében,
és jót tenne a turizmusnak is.
Az utóbbi ugyanis erősen megszenvedi a határok lezárását és a belföldi kereslet megcsappanását, aminek ugyanaz a kettős oka van, mint Magyarországon. Márpedig ha megvalósulna a négynapos munkahét, és az új szabadnap péntekre vagy hétfőre esne, akkor minden hétvége olyan hosszú hétvége lenne, amelyet korábban tavasztól őszig idehaza úgy várt rengeteg turisztikai szolgáltató, mint kisgyerekek a Jézuskát.
Az új-zélandi kormányfő azzal érvelt, hogy a járvány idején rengeteg tapasztalatot szereztek a vállalatok a hatékonyabb munkaszervezéssel kapcsolatban, ami segítheti a négynapos munkahét megvalósítását. Azért hozzátette, hogy mindez végső soron a munkaadókra és a munkavállalókra tartozik, azaz a kormány nem akar semmit kötelezően előírni.
Ez már csak azért is érthető, mert nagyon nem ugyanaz a feladat lenne bevezetni a négynapos munkahetet a szolgáltató vállalatoknál, mint a gyárakban. Korábban mi is több nemzetközi példát mutattunk be a rövidített munkaidőre, és nem véletlen, hogy ezek mind szolgáltató cégek voltak, termelőüzem egy sem akadt közöttük.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy itt nem olyan munkaidő-csökkentésről van szó (például a megrendelések visszaesése miatt), amely a fizetések megvágását vonja maga után. A dolgozók bére nem csökken, ami mögött az az alku van, hogy ugyanúgy elvégzik a munkát, csak hatékonyabban és rövidebb idő alatt. Ez a termelékenységre már amúgy is kihegyezett gyárakban sokkal kevésbé képzelhető el.
A kérdés azonban így is fontos, hiszen a fejlett országokban – hazánkban is – a gazdaság legnagyobb részét a szolgáltatások adják.*Igaz, ebbe nemcsak a klasszikus irodai munkák tartoznak bele, hanem például az egészségügy és az oktatás is. Az más kérdés, hogy idehaza nehéz elképzelni, hogy a munkaalapú társadalom fontosságát gyakran hangsúlyozó kormány szimpatizálna a rövidített munkaidő gondolatával.
Most valószínűleg a munkaadókon is csökken a nyomás. A magyarországi szolgáltató központoknál megfigyelhető volt, hogy az utóbbi években a fizetések mellett azzal is igyekeztek versenyezni, hogy hetente hány napot dolgozhatnak otthonról az alkalmazottak. Ez idővel akár a négynapos munkahét felé is elvezethetett volna, most azonban a munkaerőhiány enyhülésével erre még biztosan várni kell. Igaz, a nemzetközi példák alapján egyébként is inkább a kisebb és közepes vállalkozások járnak élen a rövidebb munkaidő bevezetésében, de azért multi példa is van, mint a Microsoft Japánban, ahol ennek nyomán 40 százalékkal nőtt a hatékonyság.
A külföldi példák azt is mutatják persze, hogy nem mindenhol jön be teljesen a négynapos munkahét. Van, ahol csak az év egy bizonyos szakaszára korlátozták az alkalmazását, máshol pedig szigorú hatékonyságnövelő szabályokhoz kötötték a rövidebb munkaidő bevezetését. De ahogy a Conversation cikkének HR-menedzsment professzor szerzője megjegyzi, még akkor is érdemes kísérletezni ezekkel, ha végül elvetik a bevezetését, közben ugyanis rengeteg dolog kiderülhet arról, hogyan lehet a vállalat hatékonyságát javítani, mi szívta el addig értelmetlenül a dolgozók idejét és energiáját.
Ha pedig sok helyen vezetik be a négynapos munkahetet, annak már társadalmi szinten is érzékelhető hatása lesz, kevesebb autó lesz például az utakon, így csökken a dugókban töltött idő, a balesetek száma és a szén-dioxid-kibocsátás is. Az utóbbit persze árnyalhatja, ha helyette hosszú hétvégézni mennek az emberek, a turizmusból élők viszont nagyon örülnének ennek.
Világ
Még nagyobb amerikai függésben várja Trumpot Európa, mint nyolc éve
Trump visszatérésére a gazdasági, védelmi és pénzügyi integráció mélyítése lenne a logikus válasz, de ezt belső ellentétek akadályozzák.
Nem álltak le az orosz gázszállítások, de ha leállnának sem lenne gond
Nem okozna ellátásbiztonsági problémát, ha leállnának az orosz gázszállítások Ukrajnán keresztül, és az árakat is csak átmenetileg emelné meg.
A tengeri útvonal, amely mindenkinek fontos, mégis egyre veszélyesebb
Elvileg minden nagyhatalom abban érdekelt, hogy a Vörös-tengeren át lehessen jutni, mégis egy éve tartják rettegésben a hajósokat a húszi támadások.
Fontos
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
