Ahogy arról már mi is többször írtunk, Angliában már szinte hagyománya van a viselkedési közgazdaságtan alkalmazásának a döntés-előkészítésben. Rengeteg jó példa mutatta ennek a megközelítésnek a sikerességét társadalmi és gazdasági döntések meghozatalában. Most mégis több mint 600 viselkedési kutató bírálja a brit kormányt, amiért újra ehhez az eszközhöz nyúltak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy Nobel-díjas ötlettel csökkenthetők a közkiadások, nálunk mégis alig használjákA viselkedési közgazdaságtan módszereit Nobel-díjjal is jutalmazták, itthon mégsem használják a gyakorlatban. Pedig bizonyítottan hatékony és olcsó megoldás.

Mi is írtunk a brit kormány nem éppen kritika nélküli intézkedéseiről, amelyekkel a koronavírust nem megállítani akarták, hanem épp ellenkezőleg, a nyájimmunitás módszerével akarták felvenni a versenyt a betegséggel. Ezt többek között egy olyan jelenségre alapozzák, ami viselkedéstudományi alapokon nyugszik, de a tudósok problémája nem ez, hanem hogy

nincs elég bizonyíték mögötte, hogy valódi viselkedési mintaként kezelhessük.

Ez a viselkedési fáradtság (behavioural fatigue), ami egyszerűen úgy írható le, hogy az emberek hamar elfáradnak, ha ugyanazt kell csinálniuk. Mivel nincs konszenzus abban, hogy ez mennyire valós viselkedési minta, ezért nem is nagyon létezik pontos definíciója.

A viselkedési gazdaságtan lényege, hogy olyan racionálistól eltérő viselkedési mintákat kutat, amik szisztematikusan jelen vannak az emberek viselkedésében, ezért lehet rájuk építeni, vagy segíteni lehet az embereknek felismerni és elkerülni ezeket a „hibákat”.

Viszont, mint minden tudományban, itt is fontos, hogy

bizonyítékokkal alátámasztott kutatások után lehet csak ezeket a mintákat figyelembe venni és intézkedéseket építeni rájuk.

Pont ez hiányzik a viselkedési fáradtság esetében, mégis olyan intézkedéseket hozott a brit kormány ezt alapul véve, amelyeken szó szerint életek múlnak.

Az ő érvelésük szerint az emberek a belefáradás miatt nem lennének hosszú távon hajlandóak alkalmazkodni, ezért pont akkor nem maradnának karanténban és nem tartanák a távolságot, amikor legfontosabb lenne, így létrehozva később egy újabb járványt. Azonban a kutatók szerint ez nincs így, Nick Chater (aki szintén aláírta a tiltakozó levelet) úgy érvel, hogy fontosabb az intézkedés megfogalmazása, hiszen, ha a kormány azt kommunikálja, hogy hősies dolog otthon maradni, akkor az emberek ezt megértik, és akár hónapokig is képesek ezt betartani.

Ez egyébként amellett érv, hogy

a viselkedési közgazdaságtannak valóban van helye a koronavírus elleni küzdelemben,

hiszen azt is a viselkedési kutatásokból tudjuk, hogy mennyire sokat számít, hogy hogyan fogalmazzák meg az intézkedéseket. A kutatók is hangsúlyozzák, hogy sok fontos és megalapozott ismeretünk van, ami hasznos lehet a járvánnyal szemben, és akár már alkalmazzák is őket jelenleg.

Pete Lunn is erre hoz fel példákat. Ő egy dublini kórházban járt nemrég, ahol óriási jel figyelmeztetett a kézfertőtlenítő használatára, de ezen túl a biztonság kedvéért pont az út közepére helyezték a fertőtlenítő állomást, és még a recepciós is rákérdezett, hogy használta-e. A jel újdonsága, a szembetűnő elhelyezés és a recepciós által gyakorolt társadalmi nyomás mind egyszerű, de hatékony trükk, amellyel az emberek viselkedése kiszámítható módon irányítható a jó irányba.

Ugyanígy szükséges, hogy minél több embernek elmondjuk, hogy betartjuk az intézkedéseket, és tartsák be ők is. Az emberek szívesen hoznak áldozatokat a nagyobb jóért, de csak akkor, ha látják, hogy ezt mások is megteszik. A közösségi médiában népszerű #maradjotthon mozgalmak is erre építenek. Ezen kívül könnyebb a közösség érdekében cselekedni, ha magunkat is a részének érezzük, közel állnak hozzánk a közösség tagjai. A mozgalmak és az online megrendezett közösségi események ebben is sokat tudnak segíteni.

De olyan egyszerű gyakorlatok is hasznosak lehetnek, mint a szupermarketekben felragasztott jelek, hogy milyen messzire kell egymástól állni, vagy a különleges alternatív „kézfogások” elterjedése, és ezzel a távolságtartás menővé tétele is sokat segíthet.

Tehát valóban van létjogosultsága a viselkedési tudományoknak a járvány elleni küzdelemben, de ahogy Richard Thaler, a Nobel-díjas közgazdász is mondja, ennek csak egynek kell lennie a sok eszközből, amivel harcolunk. Ezek a trükkök hatékonyan irányítják az embereket a megfelelő irányba, de van az a pont, amikor ez már nem elég. Már a brit kormány is belátta, hogy a szigorú és korlátozó intézkedéseket meg kell hozni, viszont a viselkedési tudományokból ismert trükkök továbbra is segíthetnek elviselni a szigorú intézkedéseket, és népszerűvé tehetik ezek betartását.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSúlyos árat fizethetnek a britek, amiért rossz irányba indultak el a védekezésbenAz Egyesült Királyság csak most fordul a mindenki más által követett megoldások felé, amikor a járvány a felszín alatt már tombol. Amivel eddig próbálkoztak, az hajmeresztő.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet koronavírus nagy-britannia nudge viselkedési közgazdaságtan Olvasson tovább a kategóriában