Nincs túl jó sajtója mostanában a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Mátrai Erőműnek. Múlt héten halpusztulással hozták összefüggésbe az ország második legnagyobb áramtermelő egységét, nem sokkal korábban pedig az LMP-s parlamenti képviselő, Ungár Péter az erőmű mielőbbi bezárását sürgette, hogy Magyarország ezzel is hozzájáruljon a klímaváltozás megfékezéséhez.
Az biztos, hogy az erőmű jelentős szén-dioxid-kibocsátó. A Greenpeace becslése szerint az ország üvegházgáz-emissziójának 14 százalékáért felelős, és időnként megjelenik az ebből a szempontból legszennyezőbb európai cégek, létesítmények listáján is.
Az erőmű vezetése maga is úgy számol, hogy 2030-ra vége lesz a szénkorszaknak. Az öt, lignittel működő blokk közül a két kisebbet (összesen 200 megawatt kapacitással) idén, illetve jövőre már le is állítják. A többire, összesen 600 MW kapacitással, 2028-2029-ben kerül sor, onnantól kezdve az erőmű gázt, biomasszát és hulladékot éget majd; a tevékenységet napelemparkok és áramtároló kapacitások egészítik ki – vázolta a terveket Valaska József, a társaság igazgatótanácsának elnöke márciusban a Portfóliónak.
Ehhez képest meglepő, amit Mészáros Beatrix, a Mátrai Erőművet birtokló Opus Global igazgatóságának elnöke nyilatkozott a Világgazdaságnak július 1-jén.
„Vannak olyan, a szén-dioxid hasznosítását lehetővé tevő megoldások, amelyek ha ipari méretekben is működőképesnek bizonyulnak, már kapacitásbővítésről beszélhetnénk, hiszen így a meglévő blokkok is fenntarthatóvá tehetők”
– fogalmazott Mészáros Lőrinc lánya. Ez két okból is váratlan. Egyrészt ezek szerint mégsem döntöttek még arról, hogy 10 év múlva az utolsó széntüzelésű erőművi blokk is befejezi működését az országban. Másrészt a jelek szerint olyan innovatív megoldások meghonosításán gondolkodnak, amelyekkel jellemzően a fejlett országokban is még csak startupok, kisebb cégek kísérleteznek.
Még az interjú megjelenésének napján küldtem néhány kérdést az érintetteknek, hátha többet is megtudhatunk ezekről a tervekről, de válasz azóta sem érkezett. Így még az sem teljesen világos, hogy valóban hasznosításra gondolt-e Mészáros Beatrix, vagy esetleg csak a szén-dioxid megkötésére és eltárolására, amit a magyar stratégia kapcsán Valaska József is szóba hozott, amikor tavaly márciusban nyilatkozott a G7-nek.
Ha viszont valóban hasznosításban gondolkodnak, akkor akár az a megoldás is érdekelheti őket, amelyről magyar kutatók a napokban számoltak be. A Szegedi Tudományegyetem kutatói és a ThalesNano mérnökei laboratóriumi szinten szén-dioxidból egyrészt hidrogént, másrészt a sok vegyipari folyamat kiindulási anyagául szolgáló szintézisgázt, illetve etilént állítottak elő, amely a petrolkémia és a műanyagipar fontos alapanyaga. De az általuk használt katalizátortól függően
más vegyipari vagy tüzelőanyag is előállítható szén-dioxidból.
Érdemes áttekinteni azt a néhány brit példát is, amelyet a BBC szedett össze. A swindoni CCm Technologies üzemében tehéntrágyát és kukoricát tesznek egy bioerjesztőbe, ahol a baktériumok lebontják a szerves anyagok egy részét, és a közben keletkező biogáz elégetésével áramot és hőt lehet termelni. A megmaradó üledéket a szennyvíztelepekről, farmokról és élelmiszer-ipari üzemekből beszállított, tápanyagban gazdag maradványokkal keverik össze, és szén-dioxidot adnak az elegyhez, hogy az elemek tartósan összekapcsolódjanak.
A végeredmény magas minőségű, trágyázásra alkalmas pellet, miközben a folyamat során több szén-dioxidot kötnek meg, mint amennyi keletkezik.*Az már jelentős részben a művelés módjától függ, hogy aztán a talajból mennyi szén kerül a légkörbe. A technológiát már külföldi cégek is megvásárolták.
A suffolki Strutt and Parker Farmsnál lótrágyát és szalmát tesznek az előbbihez hasonló bioerjesztőbe, így biogázt és szén-dioxidot kapnak. Az utóbbit membránokon vezetik keresztül, így a végén olyan tisztaságú gázt kapnak, amelyet az élelmiszeripar is fel tud használni. Ők konkrétan egy helyi italgyártónak adják el, amely sör- és limonádékészítéshez használja fel a szén-dioxidot.
A leedsi Carbon 8 Aggregates-nél hulladékégető hamuját keverik el vízzel és szén-dioxiddal, a folyamat végén pedig mesterséges mészkő keletkezik, amelyet ugyanúgy fel tud használni az építőipar, mint a természetes megfelelőjét. Az egyik előny, hogy a hamut nem kell hulladéklerakóban elhelyezni, másrészt pedig csökken az építőipar szén-dioxid-kibocsátása. A cementgyártáshoz ugyanis szükség van mészkőre, márpedig ha a cementipar egy ország lenne, akkor a legnagyobb szennyezők közül csak Kína és az Egyesült Államok előzné meg. Ezt a technológiát már szintén sikerült eladni külföldre.
Ha ilyen lehetőségek vannak, akkor már csak az a kérdés, hogy mennyi szén-dioxidot lehet hasonló módokon megkötni. A BBC cikkében idézett tanulmány szerint akár évi 7 milliárd tonnára is rúghat a termékekbe ágyazható mennyiség, ami igen jelentős az emberiség 37 milliárdos kibocsátásához képest. Katy Armstrong, a Sheffieldi Egyetem Szénhasznosítási Központjának menedzsere szerint ez túlságosan optimista becslés, ugyanakkor minden tonna hasznos, amely nem kerül a légkörbe.
Mivel a Mészáros-birodalomban egyaránt vannak földműveléssel, állattenyésztéssel, élelmiszeriparral, hulladékégetéssel, energiatermeléssel foglalkozó és építőipari társaságok, így nemcsak hogy a fenti alapanyagok mindegyikét be tudnák szerezni házon belül, de még a végtermékek jelentős részét is fel tudnák használni a csoportban. Érdekes lesz figyelni, hogy tényleg össze akarják-e kapcsolni az üzletet és a klímavédelmet.
Vállalat
Fontos