“Helló, a nevem Josh. Hímneműnek tartom magam” – így mutatkozott be az Etsy amerikai társaság vezérigazgatója, Josh Silverman a kinevezése napján, idén májusban. A kézműves árusok online piacterét működtető vállalat új vezetője viccesnek szánta a mondatait, arra reflektálva, hogy a cégnél híresen nyitottan kezelték a dolgozók különböző szexuális irányultságát, a tréfa azonban nem ért célba.

A teremben lévő munkatársak rémülettel és félelemmel fogadták az új vezért, aki éppen kirúgott 80 embert, köztük közkedvelt elődjét, Chad Dickersont. Félelmük nem volt alaptalan, az új érában a munkahelyük alaposan megváltozott.

Ahogy azt a New York Times részletesen bemutatta, Silverman a következő hetekben leállított egy rakás olyan projektet, amelyeken már hónapok óta dolgoztak, majd nemsokára lapátra tett további 140 embert. Az Etsy-nél ez elég nagy durvaságnak számított, az alapítók ugyanis kezdettől fogva olyan környezet kialakításán dolgoztak, amelyet “eredendően igazságosnak” gondoltak. A munkatársak szabadon kifejthették a véleményüket mindenről, a viták hevében még kiabáltak is egymással, voltak, akik sírva beszéltek érzelmeikről, és mindez nem járt retorzióval. A cég, amely rengeteg női kézműves, otthoni dolgozó áruját értékesítette, Amerikában szokatlanul bőkezű, hat hónapos fizetett szülési szabadságot adott a dolgozóinak, az irodában ingyenes természetes ételekkel és jógaórákkal várta őket, vagy olyan helyiségekkel, ahol a háziállatokkal együtt is lehetett dolgozni.

Amikor azonban 2015-ben az Etsy részvényeit bevezették a tőzsdére, az építményen repedések keletkeztek. A piac ugyanúgy ítélte meg a céget, mint bármelyik versenytársát, és nem tolerálta az elszálló költségeket. Pár rosszabb eredményt hozó negyedév után a részvényesek türelme elfogyott és kitört a vállalatirányítási háború. A rövid távú pénzügyi célokat és a hosszabb távú idealisztikus vállalásokat nem lehetett összeegyeztetni.

Silverman alatt az Etsy pénzügyi mutatói javulni kezdtek, a munkahelyi légkörre azonban rá sem lehet már ismerni. Korábban volt egy csapat, amelyik az üzletmenetet a vállalati értékekhez igazította, ezt elég gyorsan felszámolták. A nyereségesség előtérbe helyezése olyan intézkedésekhez vezetett, amelyek miatt a dolgozók lelkesedése alábbhagyott. Silverman megállíthatatlan, mindent megtesz a számok teljesítéséért, emberi oldalról nézve azonban a cég rengeteg mindent felad, és ehhez képest csak nagyon keveset nyer.

Mesék egy halrajról

A 2005-ben alapított Etsy meseszerű története így csak durván tíz évig tartott. Az egyik alapító, Robert Kalin a vásárlók és kézműves termékek eladói közötti kapcsolat erejét érzékeltetve gyakran olvasott fel egy olyan mesekönyvből, amely egy halrajról szólt. A példázatok mind arról szóltak, hogy a kis halak csak rajba tömörülve tudnak versenybe szállni a nagyokkal. Kalin idealista közösségi szemléletmódja ragadósnak bizonyult, és 

az Etsy olyan jó hírű munkahely lett, hogy sok szakember még a fizetési igényéből is kész volt leadni, hogy ott dolgozhasson.

A hagyományos vállalati sémákat nem követték a mindennapokban, a konszenzus keresése például mindig fontosabb volt, mint a gyorsaság. Csakhogy a finanszírozásban ez nem ment, ott nem volt ilyen választási lehetőség. A kockázati tőkebefektetők 85 millió dollárt öntöttek a vállalatba, és a megtérüléshez az Etsyt be kellett vezetni a tőzsdére, máskülönben a befektetők tulajdonosként átvették volna az irányítást.

Küzdelem a koedukált mosdókért

A tőzsdére már Dickerson irányítása alatt ment a vállalat, de megpróbálta ebből is kihozni a legtöbbet: kisbefektetőknek és az Etsy-n keresztül kereskedő árusoknak próbált minél több részvényt juttatni, hogy a tőkepiacok rövid távú hullámzásaitól óvja magát. Ez azonban nem sikerült, a részvények értéke idővel esni kezdett, különösen akkor, amikor az Amazon létrehozta a saját, hasonló piacterét.

Az Etsy egészen a végsőkig tartotta az arculatát, a nehézségek ellenére is megtartották a bőkezű juttatásokat és az egészen nyílt vállalati környezetet. Dickersontól bármit lehetett kérdezni, és az ott dolgozók elmondása alapján őszintén próbált válaszolni, mája azt is elismerte, hogy fogalma sincs a dolgokról. A nemek közötti egyenlőségre, helyesebben a különbségtétel elutasítására különösen figyeltek, a mosdók például koedukáltak maradtak, csak egy tábla volt rajtuk, amelyen az állt: “Bár törvény szerint a nemekre vonatkozó jelöléssel kell ellátni az ajtókat, mi úgy gondoljuk, hogy a nemek nem kettős természetűek”.

Silverman korábban az eBay-nél, a Skype-nál és az American Express-nél dolgozott, és amikor tagként beült az első igazgatósági ülésre az Etsynél, nagyon gondterhelt lett. Dickerson ugyanis előadta, hogy a költségek gyorsabban nőnek, mint a bevételek, a cégnek mégis nemzetközi terjeszkedésben kellene gondolkodnia. Silverman szerint viszont válság volt, amit a menedzsment egyáltalán nem érzékelt.

Könnyes búcsú

A helyzet akkor vált élessé, amikor egy befektetési alap beszállt a társaságba, és megnézte a számokat, majd utasította az igazgatóságot, hogy nagyobb hangsúlyt fektessen az értékesítésre, illetve “kutasson fel stratégiai lehetőségeket”. Ez virágnyelven azt jelentette: adják el a vállalatot. Nem sokkal később két magántőkealap vásárolta be magát a cégbe, és megszületett a konszenzus Dickerson elmozdításáról. Dickerson könnyek között olvasta fel a 80 dolgozó elbocsátásáról szóló határozatot, majd közölte, hogy őt is kirúgták. Utána jött Silverman, a hímnemű megjegyzésével.

“Mit tesz az új vezetőség azért, hogy visszaszerezze a bizalmunkat, és helyreállítsa azt az empatikus légkört, amiért sokunk egyáltalán itt dolgozik” – kérdezte tőle egy alkalmazott, Silverman azonban elég hűvös választ adott.

A bizalmat meg kell szolgálni, az nem jár magától. Tartsa nyitva a szemét, és majd jobban megismerjük egymást – mondta.

Silverman viharos bemutatkozása óta a sok felfüggesztett projekt mellett sok új is indult. Az új vezérigazgató is elismeri, hogy ezeknek több mint a fele sikertelen, és abba kell hagyni, de ahogy mondja, legalább próbálkoznak felrázni a céget. A változásokkal nem mindenki elégedetlen, a nagyobb kockázatvállalásra való ösztönzés sokaknak tetszik. Azt is kedvezően fogadják, hogy Silverman meghonosította a számonkérhetőség kultúráját, a mindent megbocsátó korábbi puha vezetés után.

A kézműves, egyedi termékeiről híres Etsy-t azonban a kritikusok szerint kezdik túlságosan is elönteni a tömegtermékek. Egyre nehezebb kibogarászni, hogy melyek az ügyeskezű kis vállalkozók által készített termékek, és melyek származnak a gyárak futószalagjairól. Az igazi kézműves kereskedők egy része ezt nagyon sérelmezi, mert mindez azt jelenti, hogy 

az Etsy elkezdett hasonlítani az eBay-re vagy az Amazonra, márpedig annak idején pont azért hozták létre, hogy különbözzön tőlük.

November elején az Etsy jó negyedéves számokat jelentett be, és részvényeinek árfolyama a hírek hatására emelkedni kezdett. Másnap az árfolyam korrigált, a számok annyira mégsem voltak jók, mint az elemzők várták, Silverman mégis győzelmi jelentéssel mehetett be dolgozni. A székházban a munkatársak előtt úgy értékelte a történteket, hogy az elmúlt fél év nehéz időszakának meglett az eredménye. A szakértők biztosak abban, hogy az Etsy Silverman irányítása alatt fejlődni fog. Olyan munkahelyi kultúrájú cég azonban már nem lesz, mint történetének első éveiben volt.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat Világ átalakítás Etsy vállalat Olvasson tovább a kategóriában