Több, évek óta érezhető és egyre erőteljesebbé váló folyamat vezetett oda, hogy csütörtök reggel óta nem termel Magyarország legnagyobb gyára, a győri Audi. A sztrájk ereje magukat a dolgozókat is meglepte, az általunk megkérdezettek szerint nem üres propaganda a szakszervezet részéről a soha nem látott egység hangsúlyozása.
“Ez valóban így van, és mindenkit meglep, mert mi sem láttunk még ilyet ott dolgozóként” – mondta az egyik alkalmazott. A mostani munkabeszüntetés a magyar versenyszféra történetének legnagyobb sztrájkja. A győri Audinál több mint 13 ezren dolgoznak, a magyar GDP mintegy 1,5 százalékát állítja elő. A győri gyárat 1994-ben helyezték üzembe, a német cég azóta Magyarország legnagyobb külföldi befektetőjévé vált.
Tavaly százezer autó és kétmillió motor készült el Győrben, ezzel – legalábbis az Audi szerint – a világ legnagyobb motorgyártójának számít az üzem. A sztrájk miatt mindenki számára szembetűnővé vált, hogy milyen meghatározó szerepet tölt be a gyár Közép-Európa gazdaságában. Az Audi központi, ingolstadti gyára három napra állt le, és az R8-as sportautók gyártására szakosodott heilbronni üzem is leállt két napra.
Audi-dolgozókat kerestünk meg, hogy megtudjuk tőlük, hogyan látják a gyár körül kialakult helyzetet. A jellemző helyzetértékelés szerint két, régóta tartó folyamat vezetett ahhoz, hogy ennyire erőssé váljon az egység és a kiállás:
Erre a két folyamatra sikeresen erősített rá a szakszervezet, amely “erőt akart mutatni, és története során ezt először is teszi”. Míg az eddigi 25 évben mindössze egy kétórás sztrájk volt, a szakszervezet most sikeresen állt élére az egyre sűrűsödő panaszoknak.
Abban minden megkérdezett egyetértett, hogy magyar – vagy legalábbis győri – viszonylatban az Audi-dolgozók sokáig kivételezett helyzetben voltak. A gyár munkakörülményei, infrastruktúrája hasonló a német Audi-gyárakhoz, nagyon fejlett technológiával dolgozhatnak a munkások, műszakilag mindent megkapnak ahhoz, hogy minél hatékonyabbak lehessenek.
A cég sok szempontból figyel az alkalmazottjaira, több éves rendezvényt szervez a számukra, az elmúlt években azonban sokat változott a cégen belüli légkör. Régebben az egyik legnagyobb presztízsű munkahely volt a magyar iparban, kimagasló fizetéssel, de azóta egyre több nyugati cég települt ide, és a munkaerőhiány miatt is hígult az állomány. Ezért mostanra “már nem olyan nagy szám” itt dolgozni, anyagilag is sokkal kevésbé éri meg.
“Az elmúlt két évben nem úgy alakultak a számaink, ahogy elterveztük, és a hangulat kezdett megváltozni” – mondta egy munkás. Először az tett be a gyárnak, hogy az itt gyártott TT és A3 modell eladási jelentősen visszaestek, majd tavaly ősszel az okozott komoly gondokat, hogy a konkurens gyártókkal ellentétben az Audi nem készült fel időben egy új környezetvédelmi előírásra, ezért a gyártósorokat vissza kellett fogni.
“Nagyon nagy kiesést okozott ez a motorgyártásnál, ezt pedig megpróbálták behajtani rajtunk” – mondta egy gyártósori munkás. A kiesések miatti teljesítménykényszer azóta folyamatos a gyárban, és több dolgozó is arról beszélt, hogy a fokozódó elvárások miatt a munkások a fizikai teljesítőképességük határán állnak. Volt, aki szerint a nagy nyomás miatt “mogorva hangulatúvá vált” az Audi.
Videó az Audi gyártásáról.
A gyártósori munka fizikailag és még inkább lelkileg rendkívül megerőltető. A motorok gyártásán különböző sorok dolgoznak, amelyek motortól függően állhatnak 60-80 emberből vagy akár 200-250-ből. Egy adott sor műszakonként akár 700-800 motort is elkészít, azaz egy soron dolgozó embernek napi 700-800-szor ugyanazt a mozdulatsort kell végigvinnie másodpercre megszabott időn belül, ugyanabban a minőségben*Hetenként váltogatva, jellemzően három műszakban dolgoznak a munkások. A műszakok ilyenkor hétfő reggel 6-tól szombat reggel 6-ig tartanak. A változatosságot az jelenti, hogy minden nap más munkaállomáson vannak a sorban..
“Nagyon örülünk, amikor vége van a műszaknak. Elzombisítja az embert, szellemileg építi le, hogy ugyanazt ennyiszer megcsináljuk. Brutális látvány, amikor az ember áll a sor mellett, és látja mások tekintetében, hogy teljesen máshol járnak. Bent csak a darabszám létezik, a megfelelés, a munka. Nagyon éles a különbség a kinti világtól”
– mondta egy munkás. Szerinte jól jellemzi a munka keménységét, hogy minden újonnan felvett ember mintegy 50 százaléka nem marad egy hónapnál tovább.
A munka keménysége eddig is jellemző volt az Audira, a megkérdezettek szerint azonban új jelenség a már említett, fokozódó nyomás. Ha nem sikerül hozni a darabszámot, a műszakvezetők megjegyzéseket tesznek, ha beszélnek egymással a dolgozók munka közben, akkor előfordul, hogy rájuk szólnak. A gépek meghibásodása vagy a késve érkező alkatrészek miatt kieső időt – amely mindennapos egy gyárnál – sokszor a munkások tempóját növelve próbálják pótolni.
Újabban rendszeresen előfordul, hogy egy műszakvezető beáll akár 15-30 percre is egy sori munkás mögé, és onnan nézi a munkáját. “Megalázó, hogy fél órán át ott áll mögöttem, hogy nehogy véletlenül két másodpercet azzal foglalkozzak, hogy szóba elegyedjek a szomszédommal” – mondta egy sori munkás. “Lehet, hogy ezeket motivációnak szánják, de mi bent úgy érzékeljük, hogy hajtanak minket, mint a rabszolgákat. A mostani elvárások a fizikai tűrőképességünket határolják, de mi nem szuperhősök vagyunk” – tette hozzá.
Az Audinál minden hétfőn vannak egyórás tájékoztató gyűlések a munkásoknak, amikor a vezetők beszélnek az elvárásokról vagy a várható változásokról. Az egyik megkérdezett szerint ezeken a negatív dolgokat hangsúlyozzák ki, például mindig szóvá teszik, ha elmaradnak az elvárásoktól. Ha viszont többet gyártanak, azt szóba sem hozzák. “Én semmilyen dicséretet nem kaptam az elmúlt öt évben. Nem mondom, hogy ez hiányzik, de az embereket motiválni kell, és az talán motivációnak megfelelne” – mondta egy munkás.
Többen is beszéltek arról, hogy egyre gyakrabban fordul elő, hogy a bérük csökkentésével fenyegetik az alkalmazottakat. Az Audinál a munkások fizetésének egy része mozgóbér. Ez az alapbérre jön rá, alapvetően 10 százalékról indul, és legfeljebb 25 százalékos lehet. A műszakvezetők félévente döntenek arról, hogy hogyan változzon a mozgóbér, jellemzően 1-2 százalékos változások vannak, viszont az ezzel való fenyegetés a legáltalánosabb motiváló eszköz a gyárban.
“A területi vezetők [akik a műszakvezetők fölött állnak] sokszor előhozzák, hogy ha nem javul a teljesítményünk, akkor mínuszos lesz a mozgóbérünk. Eszközként használják” – mondta egy munkás. “Valóban sokszor elhangzanak hasonlóak a soron is, hogy ‘dolgozz gyorsabban, a mozgóbérrel játszol’, ezt sokan előszeretettel használják. A mozgóbér gyenge pontja is a vállalatnak, mert sokan mondják, hogy pofára megy, mivel a vezetőn múlik minden” – mondta egy ott dolgozó mérnök. Többen is beszéltek arról, hogy van olyan sor, ahol mindig kapnak emelést, máshol pedig örülnek, ha nem csökken a bérük. A cég domináns kommunikációja a sztrájk során is megmutatkozott: a gyárban lógó monitorokról üzenték meg, hogy “Sztrájk idejére nem kapsz bért!”
Egy audis mérnök szerint az Audinál kifejezetten nagy az autonómiája a területi vezetőknek, és emiatt meghatározó szerepük van a munkakultúrára. Szerinte nagyon főnökfüggő, hogy hogyan érzik magukat a munkások a munkahelyükön. “Vannak emberközpontú főnökök, akikkel jó viszonyt ápolnak a munkásaik, és vannak főnökök, akik egyszerűen nem veszik figyelembe, hogy emberek dolgoznak ott” – mondta. A munkások oldaláról ezt úgy fogalmazta meg egy megkérdezett, hogy a felsővezetők számára ők leginkább “ilyen leltári számok”, úgy viszonyulnak hozzájuk, mint egy “üveg kólához”.
A megkérdezettek szerint a mostani panaszok megalapozottságában sokat számított, hogy az elmúlt években egyre tudatosabbá váltak a dolgozók, és egyre több tapasztalatot szereztek a németországi és a régiós országokban folyó termelésről a testvérgyárakban. A 2010-es évek eleje óta egyre több győri alkalmazott jutott el külföldi oktatásokra, továbbképzésekre a Volkswagen-konszern különböző gyáraiba. Szintén több száz alkalmazott került ki a Volkswagen pozsonyi gyárába, amikor a győri Audinak nehézségei voltak 2016 környékén.
“Mindig voltak hírek arról, hogy Magyarországon alacsonyabb az átlagkereset a régióhoz képest egyes szektoroknál. Aztán kitágult a világ, sokan eljutottak külföldi gyárakba és a Volkswagen-konszern is egyre nagyobb együttműködést javasolt a különböző gyárai között” – mondta egy mérnök. Szerinte sok győri munkás egyre többet látott és kérdezett a külföldi gyárakban, és miután visszatértek, sokkal világosabb lettek a különbségek, ami növelte az öntudatukat.
A mostani hírekben is többször megjelent, hogy a győri Audi szakszervezete szerint a cseh Volkswagen-dolgozók átlagosan 25, a szlovákok 28, a lengyelek 39 százalékkal keresnek többet a magyaroknál, míg a belgák 3,6-szor akkora fizetést vihetnek haza. Az általunk megkérdezettek azonban nem csak az alacsonyabb fizetést sérelmezik (bár ez sem egy egyértelmű kérdés), hanem azt is, hogy szerintük külföldön kisebbek az elvárások.
“Nagyon szembetűnő, hogy más, külföldi gyáraknál nincsenek ennyire kihegyezve az elvárások. Míg nálunk egy adott munkamenetre 30 másodperc jut, a konszern más gyáraiban jóval gyengébb a tempó. Lényegében ugyanarra a munkafolyamatra a pozsonyi gyárban egy perc jutott, az ingolstadtiban akár két perc is lehet” – mondta egy munkás, aki állítása szerint több napon keresztül tanulmányozta ezt. Erről megkérdeztük a győri Audit is egy kedd reggel elküldött emailben, de mostanáig sem erre, sem a többi kérdésünkre nem reagáltak.
“Ingolstadtban láttuk, hogy milyen különbségek vannak az elvárások között, és ezt kizsákmányolásnak éljük meg” – mondta egy munkás. További példaként említette, hogy náluk az ebédszüneten kívül kétszer tíz perc szünet van, Németországban bármiféle jelzés nélkül kimehet a mosdóba. “Az biztos, hogy egy német gyárban nyugodtabb a légkör. Az idő- és anyagi hatékonyság nincs annyira kihegyezve, mint a magyar gyárban. Az itteni követelmények túlnőnek azon, amit Németországban kérnek vagy mernek kérni a dolgozóktól” – mondta egy audis mérnök.
Szerinte ebben óriási szerepe van a magyarnál jóval erősebb szakszervezetnek, amely kifejezetten hatékonyan érvényesít érdeket, és a munkások is jóval hamarabb fordulnak hozzá segítségért, mint Magyarországon. Az itteni munkások inkább arra panaszkodnak, hogy nem hallgatják és nem kérdezik meg őket. Példaként a takt időt hozzák fel (ez az a például 30 másodperces időkeret, ami egy munkafolyamatra jut).
“Ha egy gyártósor felépül, akkor meghatározzák, hogy egy adott technológiai lépést mennyi időn belül kell megcsinálni. A gyártást minden évben gyorsítani kell, például a munkásnak az első évben még 20 másodperc alatt kell becsavarni egy csavart, majd egy év múlva már csak 17, és így tovább. Emögött persze technológiai fejlesztés is van, de Németországban ez nem így megy, ha a munkás azt mondja, hogy ennél gyorsabban nem tudja, ott nem csökken a takt idő” – mondta egy mérnök.
További szempont, hogy a német gyárakban jellemzően minden munkafolyamatra van egy specialista, és kizárólag azzal az egy dologgal kell foglalkoznia. Ha ez csak a fél napját teszi ki, akkor nem dolgozik többet. “Magyarországon pont a fordítottja jellemző, egy embernek majdhogynem több munkaköre van “ – folytatta a mérnök, utalva arra, hogy itt nem megengedett, hogy valaki ne legyen maximálisan hatékony.
Az általunk megkérdezettek szerint ezek miatt van irigység a nyugati munkavállalók iránt, de sokan elfogadják a helyzetüket. “Ezek a különbségek nálunk tudottak, nyilvánvalóak. Az ember néha bosszankodik miattuk, de tudomásul veszi, mivel tudja, hogy a környéken így sem lehet jobb termelőüzemet találni” – mondta egy dolgozó. Egy másik munkás szerint viszont egyre kevésbé kedvezőek az anyagi feltételek a gyárnál, és sokan gondolkodnak azon, hogy inkább elmennek egy kevésbé megerőltető munkahelyre, akkor is, ha 30-50 ezer forinttal kevesebbet keresnek.
Ha magyarországi gyárnál dolgozik, és megosztaná tapasztalatait a munkájáról, írjon a [email protected] -ra.
Vállalat
Fontos