Az utóbbi évek nagy lecsúszása után idén végre kilenc helyet javított Magyarország a leginkább számon tartott globális versenyképességi ranglistán, a davosi konferenciát szervező Világgazdasági Fórum (WEF) globális versenyképességi indexén, így most 137 ország között a 60. helyet foglaljuk el. Az előrelépés elsősorban a technológiai felkészültségünk javulásának köszönhető, amihez a munkaerőhiánnyal küszködő vállalatok nagyban hozzájárultak.

Noha vannak előremutató jelek, alapvetően nem változott sokat a magyar versenyképesség helyzete. A régi és súlyos problémáink továbbra is gátolják a gazdaság fejlődését, köztük a korrupció, a magas adóterhek és az iskolázatlanság.

De hogyan állítják össze ezt a listát, és mire érdemes figyelni? A ranglistán szereplő országok száma évről évre változik, ezért megtévesztő lehet a helyezés változását figyelni. Érdemes ehelyett a versenyképességi indexünk értékét nézni. Ez alapján hat éve nem voltunk olyan jó helyzetben, mint most. A világ legversenyképesebb országa, Svájc, 5,9 pontot kapott, míg az utolsó helyen Jemen szerepel 2,9 ponttal. Magyarország a 4,3 pontjával nagyjából a két véglet között középen kap helyet. (A skála 1-től 7-ig terjed.)

A WEF versenyképességi indexe elég bonyolultan áll össze, összesen 114 mutatót sűrítenek bele. Ezek között vannak, amik a meglévő statisztikákat használják fel, és vannak, amik vállalatvezetők kérdőíves válaszai alapján születnek. A mutatókat 12 olyan pillér alá sorolják, amelyek a termelékenység befolyásolásán keresztül meghatározzák egy ország versenyképességét, majd az egyes pilléreknek még fejlettségtől függően is külön súlyt adnak.

A magyar versenyképességi indexben például a legnagyobb súlyt (50 százalékot) a hatékonyságfokozó pillérek kapják, ami mellett a fundamentumokra 30 százalékos, míg az innovációra és az üzleti-gazdasági folyamatok fejlettségére 20 százalékos súly jut.

Az tavalyi felméréshez képest a legnagyobbat a technológiai felkészültségünket mérő versenyképességi pillérünk indexe növekedett, amivel egyben mindenkori csúcsára is ért. Itt olyan tényezők húzták fel a pontszámunkat, mint az internet-előfizetők arányának növekedése és a cégek technológiai fejlődése. Az összes versenyképességi pillér közül ezen a területen vagyunk a legjobbak a világ országai között, a 40. hellyel.

Több olyan pillér is van, aminek az indexe tavalyhoz képest javult, ám a korábbi évek teljesítményétől elmarad, ilyen például a pénzügyi piacok fejlettsége, az üzleti folyamatok komplexitása és az innováció is.

Egy pillér van, ahol viszont évek óta töretlen a versenyképességünk romlása: ez az oktatás. Itt az idei visszaesés annak köszönhető, hogy a felsőoktatásban és a közoktatásban résztvevők aránya és az iskolák internethez való hozzáférése is valamelyest csökkent.

A tavalyi nagy visszaesés után tehát idén látványosan javult a magyar versenyképességi index, azonban az alapvető helyzetünk nem változott.

A legsúlyosabb problémáink régóta a fundamentumainkban keresendőek, főleg az intézményrendszerben és az oktatásban. Az egész versenyképességünk leggyengébb pontja a kormányzati kontraszelekció, vagyis az, hogy a közbeszerzéseken egyes vállalatok kivételezett helyzetben vannak. Ez a legtöbb probléma forrása az intézményrendszerünkben, ami miatt az igazságszolgáltatási rendszer is sok kritikát kapott. Ezzel szorosan összefügg, hogy a politikusokba vetett bizalom a világon az egyik legrosszabb – fogalmazza meg a lényeget a magyar versenyképességi jelentés elkészítésében részt vevő Kopint-TÁRKI.

A rossz intézményrendszer másik szövődménye, hogy a vállalatok sem mindig viselkednek etikusan. Ráadásul egyes ágazatokban erős koncentráció van, így a fogyasztók nem tudnak más termelőt vagy szolgáltatót igénybe venni.

Az intézményrendszer területén egészen sokkolóan rosszul teljesítünk: Magyarország a 101. helyezésig jutott 137 ország között.

Versenyképességünk javulásának másik nagy gátja, hogy az oktatási rendszer messze elmarad nem csak a világszínvonaltól, de még az európai, sőt a térségi átlagtól is. Az oktatás színvonala az általános iskolától a felsőoktatásig rossz, emellett az oktatási intézmények és a tananyag digitalizálása is lassan halad. A magyar egyetemek színvonala nem üti meg az európai mércét, így az egyébként képzettnek minősülő munkaerő sem éri el az átlagos nyugat-európai szintet, mivel a legfrissebb tudáshoz a többség jellemzően nem fér hozzá. És ugyanez vonatkozik a szakképzésre is.

A rossz minőségű oktatás egyik következménye, hogy a magyar munkaerő termelékenysége nagyjából fele az EU15 átlagának. A gazdaság nem képes a magyar tehetségeket megtartani, és külföldieket sem tud hazánkba vonzani.

Az erős pontokat az adja a versenyképességünkben, hogy a kormány igyekszik ideális körülményeket biztosítani a nagybefektetők számára, hogy új tőkét vonzzon az országba. A jó hitelképességű vállalatok könnyen kapnak hitelt, és az alacsony kamatkörnyezetnek köszönhetően a befektetések megtérülése is nagyobb, mint korábban. A szigorú követelmények miatt a bankrendszer is jó állapotban van.

Jó pontnak számít az index számításakor néhány adottság is, például hogy kifejezetten jó a közbiztonság és alacsony a terrorfenyegetettség. Világviszonylatban még a magyar közegészségügy is jónak számít.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat ranglista versenyképesség world economic forum Olvasson tovább a kategóriában