Mozgalmas napokon van túl az EU vezetése. Hétfőn a Kínával tartott tárgyaláson lefektették a közös kereskedelem új alapjait, kedden pedig aláírták az EU-Japán szabadkereskedelmi szerződést. Az USA által erőltetett protekcionizmussal szemben erős üzenet Európa és Japán közeledése, Kínával viszont ugyanaz a baja az EU-nak, mint az Egyesült Államoknak.
Az Európai Unió és Japán egy jól előkészített szerződést írt alá kedden, aminek nagy hatása lehet a blokk országainak gazdaságára: 99 százalékkal csökkennek a két gazdasági nagyhatalom közötti vámok 2019 őszétől. A Kínával folytatott tárgyaláson viszont inkább geopolitikai érdekek és a taktikázás volt előtérben.
Az európai nagyvállalatok jobban hozzáférnek majd a japán piachoz. Az európai vegyipar exportja 22 százalékkal, a gépgyártásé 16 százalékkal növekedhet, olvasható az Európai Bizottság honlapján. Csökkenni fog a vám az európai sajtokon, borokon, disznó- és baromfihúsokon, ezért a megállapodás a magyar mezőgazdaságnak is lehetőséget ad a növekedésre. Cserébe jól járhat a szigetország autógyártása, mert az EU lépésenként teljesen eltörli a japán autók importvámját.
Kínával nem született ilyen egyértelmű megállapodás, mert a problémák sem egyértelműek. A kínai delegáció a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) megerősítését támogatta, és azt ajánlotta, hogy a jövőben nagyobb teret enged a nyugati vállalatok beruházásainak az országban. Cserébe alacsonyabb EU-s vámokat akart elérni. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerint nincs sok kérdés:
ha Kína szeretne nyitni, megteheti. Hiszen látszik, hogy tudja, hogyan kell.
Az igazság az, hogy különösebb nehézségek nélkül, szabadon és tisztességesen kereskedni olyan államok tudnak egymással, amelyek hasonló gazdasági fejlettségi szinten vannak. Nagy különbségek esetén a szabadkereskedelmi megállapodások általában bonyolultabb gazdasági paktumokat tartalmaznak.
Kínával ez a paktum évtizedeken át az volt, hogy a nyugati céget technológiát visznek Kínába, ott olcsón termelnek, és elviszik a profitot. Cserébe ezek a cégek munkahelyet biztosítanak, a nyugati államok pedig lebontják a kereskedelem akadályait, hogy a Kínában termelt áruk utat találjanak a gazdag nyugati fogyasztókhoz.
Kína az utóbbi két évtizedben a nyugati vállalatok működését helyi partnerekkel való együttműködéshez kötötte, ami lehetőséget adott arra, hogy nyugati technológiához férjenek hozzá kínai tulajdonú cégek. Hatalmasat fejlődött az ország gazdasága, miközben a kereskedelmi többletét megőrizte a nyugattal szemben.
Mostanra eljött az ideje annak, hogy a világkereskedelem szereplői megújítsák ezt a paktumot. Japánnal azért egyszerűbb, mert az EU és Japán közötti kereskedelemben rendszerszintű változtatásra nincs szükség.
Az EU-val szemben több, mint évi 130 milliárd dollár kereskedelmi többlete van Kínának, amely az egész világnak üzen, mikor a WTO megerősítését ajánlja az EU vezetőinek. Kína – fejlődése érdekében – 2001-es csatlakozása óta többször is megsértette a WTO szabályait. Az EU-nak és az Egyesült Államoknak is Kínával van a legtöbb vitás ügye a szervezeten belül. Donald Trump amerikai elnök egyik érve a kereskedelmi háború mellett pont az volt, hogy a WTO-n belül a Kína-USA kereskedelmi ellentétet nem lehet feloldani, mert ahhoz túl gyenge a szervezet.
Kína láthatóan változtatna a róla kialakult protekcionista képen és azon a felfogáson, hogy nyugati vállalat nem tud önállóan működni Kínában. Az ország vezetése jelzést küldött azzal, hogy múlt héten engedélyezte a német BASF-nek, hogy egy 10 millió dolláros (3,3 milliárd forintos) petrolkémiai üzemet építsen az országban kínai partner nélkül.
A WTO megerősítése és a piacbarát gesztusok az EU számára két okból fontosak. Egyrészt pár éven belül hatalmas lehetőség nyílhat az európai vállalatok előtt Kínában. Másrészt Kína most kész a nemzetközi játékszabályok szerint játszani, amikor az USA kormányzata látványosan távolodik ettől az úttól.
Pénz
Fontos