Európa társadalmai rohamosan öregednek. A 2020-as években világszerte esésbe kezdtek a születésszámok, az Európai Unióban a 2010-es évek stagnálását követően erős csökkenésnek indult a teljes termékenységi arányszám (az egy szülőképes korú nőre jutó születések száma), 2024-ben pedig a legtöbb tagállamban, köztük Magyarországon is mélypontot hozott.

Miután ez a jelenség az átlagéletkor – a koronavírus-járvány alatt némileg megtorpant, ám azóta folytatódó – emelkedésével párosul, a folyamatok sok minden más mellett az állami szociális- és nyugdíjrendszerek jelenlegi formában való fenntarthatóságával kapcsolatban is komoly kérdéseket vetnek fel.

A Bruegel gazdaságpolitikai agytröszt 2024-es modellezése szerint a növekvő szociális kiadások és az öregedéshez köthetően csökkenő bevételek együttese az uniós tagok háromnegyedében jelentős költségvetési kiigazítást fog megkövetelni 2024–2031 között. 

Ez főként az előző években kiköltekezett államok esetében lesz súlyos: ahhoz, hogy az öregedés növekvő költségei mellett is tartani tudják a 3 százalék alatti költségvetési deficitet előíró uniós kritériumot, Romániának a hét év alatt a GDP 7 százalékára, Szlovákiának 7,3 százalékára rúgó kiigazítást kellene végrehajtania. Magyarország esetében a GDP 3,3 százaléka az öregedés pluszköltsége. 

Mindössze hat ország van az EU-ban, ahol nem kell majd sakkozni a számokkal, ebből néhány helyen, így Svédországban, Dániában, Luxemburgban, Írországban és Cipruson a bevándorlás és a korábbi évek magasabb születésszámának következtében pozitív irányba mozdulnak majd a költségvetési folyamatok.

Ugyanakkor a hatodik kivétel, Észtország példája azt is jelzi, hogy az öregedés és a keleti tagállamok esetében az elvándorlás mentén a szociális rendszerek egyes helyeken egyre kevésbé képesek tisztes időskort nyújtani. A balti államokban például kiemelkedően magas az idősek szegénysége, és Európa-szerte emelkedik a dolgozó idősek aránya. E tekintetben pedig Ázsia öregedésben élenjáró országai is intő példát jelentenek.  

Több nyugdíjas dolgozó, emelkedő relatív szegénység

Az OECD modellezése szerint alig hét olyan uniós tagállam van, ahol a következő 15 évben nem várható a nyugdíjkiadások GDP-arányos emelkedése, a fenti kivételeken túl Görögország esik még bele ebbe a csoportba, ahol az adósságválságot követő kiigazítások a szociális rendszer leépítéséhez vezettek. 

A balti és az ázsiai példák mentén ez hosszú távon a nyugdíjak összegének mérséklődésével és a nyugdíjkorhatáron túli foglalkoztatás elterjedésével jár. Japánban például már a foglalkoztatottak 13,5 százaléka 65 éven felüli, de Dél-Koreában még ennél is magasabb az arány. Mindkét országra igaz, hogy állami nyugdíjrendszere rendkívül fukar, az egyéb, foglalkoztatáshoz kötött kasszákból pedig a korábbi generációk jelentős része kimaradt.  

Az EU-ban ezek a magas adatok a balti államokon kívül nem jellemzőek, de különösen a férfiak körében szinte mindenhol növekszik a gazdaságilag aktív 65 éven felüliek aránya. Sok helyen ez feltételezhetően nem a szociális rendszer gyengeségének jele, a legmagasabb arányt például Izlandon mérte az Eurostat, ahol a 65 éven felüli férfiak közel fele dolgozik, és más skandináv országokban is az EU-átlagnál némileg magasabb az arány. 

A fenti jelenség alól kivételt egyedül a fejlődő országok mutatnak, ahol nagyon magas szintről – a szociális rendszer fejlődésével és a kedvező demográfiai mutatókkal párhuzamosan – csökken az érték. Számos európai országban elhanyagolhatóan alacsony az arány – Belgiumban, Spanyolországban vagy Franciaországban alig dolgoznak az idősek –, de Magyarországon és a térség többi államában is erős növekedés mutatkozik. 

Bár a két mutató között nem minden országban van világos összefüggés, az életfogytig tartó munkavállalás nem független a relatív szegénységben élő idősek arányának növekedésétől.

Ez megint csak a balti és ázsiai országokban kiemelkedően magas, Észtországban és Lettországban az idősek harmadának jövedelme nem éri el a mediánjövedelem felét, Litvániában is 27 százalék az érték, Dél-Koreában 45 százalék, Japánban és az Egyesült Államokban 20 százalék. A magas relatív szegénységű országok között van Svájc, Izrael és Új-Zéland is, bár ezen számokhoz például Svájc és az Egyesült Államokban esetében is hozzájárul a kiemelkedően magas jövedelmi szint.  

Európa nagy részén jellemzően 10 százalék alatti az arány, azonban szinte mindenhol emelkedő tendenciát mutat. E tekintetben a kevés pozitív kivétel között van Magyarország és Szlovénia, ahol az arány némileg csökkent 2014 és 2020 között, bár a relatív szegénységi arányhoz hozzátartozik, hogy a mediánjövedelem szintje is erősen befolyásolja azt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÍgy lehet magyar átlagnyugdíjból élni a spanyol tengerpartonRomantikus álom vagy nagyon is kivitelezhető valóság? Mekkora tőke és nyugdíj kell hozzá? Megkérdeztük azokat, akik már kint élnek, és azokat, akik segítenek a kiköltözőknek.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy feljavított német nyugdíjpontrendszerre van szükségünk!Ettől még nem lenne tökéletes a nyugdíjrendszer, de kiszámíthatóbb biztosan.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Világ állami nyugdíj demográfia foglalkoztatás idősek munkaidő nyugdíjrendszer relatív jövedelmi szegénység Olvasson tovább a kategóriában