Az „új gazdaságpolitika” valójában a perspektívátlan régi folytatása

(A szerző közgazdász, a GKI Gazdaságkutató korábbi vezérigazgató-helyettese. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Az új gazdaságpolitika központi gondolata a gazdasági semlegesség, ami valóban új kifejezés. Valójában azonban a már a tízes évek elején deklarált „keleti nyitás,” és a gyakorlatban mindinkább folytatott „nyugati zárás” – az IMF „kiebrudalásától” az európai jogi normákkal való szembehelyezkedésen át az EU és a NATO egységének tudatos bomlasztásáig – tartalmilag már eddig is megfelelt a gazdasági semlegesség fogalmának. Miként a szuverenitás – valójában nem az ország, hanem a kormány, gyakorlatilag a miniszterelnök szuverenitásának – középpontba állítása is az EU intézményeitől való maximális távolságtartást jelentette, miközben nem látott jelentős kockázatot az Oroszországtól való energetikai vagy a Kínától való pénzügyi függésben.

E folyamat látványos következménye egyrészt jelentős összegű EU-források – részben már végleges – elvesztése, másrészt ennek részleges pótlása drága, gyakran felettébb kétes megtérülésű projektekbe fektetett hitelekkel és államilag támogatott működőtőke-importtal. Nincs jele annak, hogy a magyar kormány – a szidalmazáson és zsarolási próbálkozásokon kívül – érdemi lépéseket tenne az EU-transzferek megszerzése érdekében. Sőt, például a bírói fizetésemelés és az igazságügyi reform összekapcsolása az EU által már felszabadított összeget is veszélybe sodorhatja, az egykori akadémiai kutatóintézetek átalakításáról szóló törvény pedig az alapítványi egyetemekhez hasonlóan ezeket a kutatóintézeteket is kizárhatja az EU-forrásokból.

Rossz kiinduló helyzet

A 2025-ös költségvetés deklaráltan az új gazdaságpolitika költségvetése. Valójában azonban formai és tartalmi szempontból is erősen emlékeztet a korábbi költségvetésekre. Így a „hagyományoknak” megfelelően hiányzik belőle – miként a megalapozását szolgáló 21 pontos akciótervből is – a gazdasági helyzet és az eddigi gazdaságpolitika elemzése. Pontosabban a gazdasági helyzet problémáinak jellemzése – szokás szerint erősen eltúlozva – kizárólag a rossz nemzetközi feltételekre, a háborúra, az elhibázott brüsszeli szankciókra és az energiaválságra szűkül. Arról, hogy ez a nemzetközi helyzet miért Magyarországot érintette különösen súlyosan, és ebben mekkora szerepe volt a magyar gazdaságpolitika hibáinak, a korábbi költségvetésekhez hasonlóan szó sem esik. Márpedig a magyar teljesítmény nemzetközi összehasonlításban is gyenge.

2023-ban a magyar növekedés (pontosabban visszaesés) az EU-ban a hatodik, a régióban a második legrosszabb volt, 2024-ben pedig Magyarországon kívül csak két EU-tagállam került technikai recesszióba. A harmadik negyedévben az egy évvel korábbihoz képest Magyarországon volt a harmadik legnagyobb visszaesés az EU-ban. Ennek magyarázataként a kormányzat a gyenge európai, főleg autóipari konjunktúrára hivatkozik. Ebben van is igazság, az EU, ezen belül a német gazdaság teljesítménye gyenge, az európai gazdasági várakozások két éve kedvezőtlenek, decemberben is romlottak, az iparban különösen erős a pesszimizmus.

Abban azonban, hogy a magyar ipari termelés visszaesése az egyik legnagyobb az EU-ban, nyilvánvalóan nagy szerepe van az irreális mértékben és egyoldalúan túlhajtott autó- és ezen belül akkumulátoripari beruházásoknak, a „Magyarország a negyedik legnagyobb akkumulátorhatalom lesz” víziónak. Napirenden van az autóipar válságával összefüggő beruházások halasztása, a létszámcsökkentés. A GKI üzleti és ezen belül ipari bizalmi indexe 2024 végén a 2020. őszi, vagyis a Covid-válság idején – bár nem a mélypontján – mértnek felelt meg.

A magyar infláció 2023-ban toronymagasan a legnagyobb volt az EU-ban, 2024 novemberében pedig jelentős csökkenése ellenére még mindig a negyedik-ötödik legmagasabb. Ráadásul a magyar áremelkedés üteme a novemberi 3,7 százalékról decemberre 4,6 százalékra ugrott, ami feltehetőleg a második legmagasabb lesz az EU-ban. A piaci szereplők 2025-re éves átlagban is némi gyorsulást várnak (a tavalyi 3,7 százalékról 4 százalékra). Ezzel az EU-ban 2025-ben Magyarországon lenne a harmadik legmagasabb az áremelkedés üteme. A GKI 2024. decemberi felmérése szerint az üzleti szektor áremelési tervei csaknem kétéves csúcsukra ugrottak.

A forint 2024 decemberében havi átlagban az egy évvel korábbihoz képest az euró esetében 6,7 százalékkal, a zloty esetében ennél is markánsabban, 8,3 százalékkal értékelődött le. A GDP-arányos államháztartási hiány 2023-ban a régióban a legmagasabb volt, 2024-ben és 2025-ben pedig az EU prognózisa szerint a negyedik legrosszabb lesz. A nemzetgazdasági miniszter már bejelentette, hogy 2024-ben nem sikerült csökkenteni a GDP-arányos államadósságot. Tegyük hozzá, erre 2020, a Covid-válság óta nem volt példa, és ez ellentétes az Alaptörvény folyamatos csökkentést előíró adósságszabályával.

Összességében tehát a jelenlegi gazdasági helyzet és a várakozások is rosszak, ami azonban nem tükröződik a 2025. évi költségvetésben.

Hiányzó szembenézés

A 2025-ös költségvetésben nincs elemzés a magyar gazdaság minőségi tényezőiről sem, holott a különféle nemzetközi rangsorokban elfoglalt gyenge és romló helyezés igencsak indokolttá tenné a magyar gazdasági modell átgondolását. Például 2023-ban a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó fogyasztás szintje már Magyarországon volt a legalacsonyabb az EU-ban. Vagy az IMD versenyképességi rangsorában 2024-ben Magyarország helyezése nyolc helyet romlott, az elmúlt öt évben elénk került Lengyelország, Horvátország és Románia is. A Transparency International korrupcióérzékelési listáján pedig Magyarország már két éve az utolsó az EU-tagállamok között.

Nincsenek átgondolva a költségvetések megalapozását szolgáló makrogazdasági előrejelzések elmúlt években tapasztalható mellélöveseinek okai, illetve tanulságai sem. Csak 2024-et tekintve, a 2024. évi költségvetési törvényben még 4 százalékosra becsült GDP-növekedést a 2025. évi költségvetés számítása már kevesebb, mint egynegyedére, mindössze 0,8 százalékosra prognosztizálta, 2025 januárjában pedig a nemzetgazdasági miniszter már legfeljebb 0,6 százalékosra. Az államháztartás GDP-arányos hiánya esetében a 2024-re eredetileg előirányzott 2,9 százalék bő másfélszerese, 4,5 százalék szerepel a 2025. évi költségvetés számítási anyagában. Azonban még ez is optimistának tűnik, mivel a 2024. decemberi piaci konszenzus 4,8 százalék, az EU prognózisa pedig 5,4 százalék. Ráadásul ez a deficit is csak nem tervezett évközi adóemelések és beruházási zárolások után volt prognosztizálható.

A nagy eltérés egyik magyarázata az éves költségvetések túl korai, nyár eleji elfogadása (és ehhez tavaszi kidolgozása) a nemzetközileg szokásos év végi helyett, hiszen ilyenkor még sokkal kevesebb információ áll a kormányzat rendelkezésére. 2024-ben a kormány – közgazdaságilag megmosolyogtató indokolással – az őszi amerikai elnökválasztás utánra halasztotta a 2025. évi költségvetés benyújtását, hogy Trump győzelme esetén „békeköltségvetést” terjeszthessen be.

Valójában azonban azért, hogy a júniusi választások előtt minél kevesebb konkrétum derülhessen ki a még 2024-re tervezett megszorításokról. Az már csak költői kérdés, hogy mivel a költségvetést már az amerikai választások előtt átadták a Költségvetési Tanácsnak – és egy új költségvetés kidolgozása nyilvánvalóan nem napok alatt történik –, Trump esetleges veresége esetén változtak volna-e a költségvetés számai, vagy a készítők megelégedtek volna például a „béke” jelző kihúzásával. Azt viszont tudni lehet, hogy ez az őszi benyújtás kivétel marad, a kormány gyorsan eloszlatta azokat a reményeket, hogy visszatér az őszi-téli költségvetési vitákhoz.

Kincstári optimizmus

Feltehetőleg a Fidesz gyengülésének is lehetett szerepe abban, hogy a miniszterelnök tavaly szeptember végén látványos, a következő évekre 3-6 százalékos növekedést hirdetett meg. Igaz, 2025-re csak a „sávba való belépést” ígérte, vagyis a felső határnak inkább csak propagandisztikus, perspektívát ígérő funkciója volt. A 2025. évi költségvetés végül 3,4 százalékos, a korábbi sejtetéseknél lassúbb, de a gazdasági realitásokhoz képest igen optimista GDP-növekedéssel számol. A kormányzat ugyanis Trump győzelmére hivatkozva – valójában a 2026. évi választások előtti népszerű intézkedések (például gyermekek után járó adókedvezmény emelése, kkv-k segítése) legalább papíron történő megalapozása céljából – deklaráltan optimistává vált. A „békeköltségvetés” egyúttal rámutat a prognózishibák másik fő okára, a szó szerinti „kincstári optimizmusra”, a költségvetési politikába kódolt kormányzati voluntarizmusra, a miniszterelnök politikai megfontolásaira.

Kétséges ugyanis, hogy Trump győzelme közelebb hozza-e a fegyvernyugvást, főként a tartós békét Ukrajnában, miközben a világ más pontjain is jelentős a feszültség. Trump kiszámíthatatlansága és befelé fordulása növelheti a világpolitikai és -gazdasági bizonytalanságot. EU-ellenessége – például a vámemelések és a katonai kiadások kényszerű pótlólagos növelése révén – fékezheti az európai konjunktúrát. Markáns Kína-ellenessége pedig válaszút elé állíthatja a magyar kormányt.

Az új gazdaságpolitikát fémjelző 21 pontos akcióterv mindenekelőtt a lakossági jövedelmek emelését, a lakhatási feltételek javítását – valójában nagyrészt az építőipar közvetett kedvezményezését – és a kkv-szektor beruházásainak élénkítését szolgálja. A minimálbér erőltetett emelése révén a kormányzat 2025-ben 5 százalék feletti reálkeret-emelkedésre számít, ami – mivel a termelékenység ennél várhatóan sokkal kevésbé emelkedik – irreális, ezért inflációs hatású. (Erre utal az üzleti szektor decemberi inflációs várakozásának – már a bérmegállapodás ismeretében történt – megugrása is.) A családi adókedvezmény növelése emeli az érintettek jövedelmét, de nem oldja meg annak társadalmilag igazságtalan és az adóbevételek szempontjából kedvezőtlen mivoltát. (Az alacsony keresetűek nagyrészt elfogyasztják jövedelmüket, ha hozzájuk kerülne több pénz, nagyobbak lehetnének az adóbevételek.)

A Demján Sándor Program hitel-, tőke- és vissza nem térítendő támogatási kínálata a nem hatékony cégek, illetve projektek túlélését is biztosítja, amit csak felerősít az ilyen programokat gyakorta kisérő korrupció, miközben romlik a költségvetés helyzete, erősödik az infláció. (E program akár helikopterpénz osztogatásának is tekinthető.) Eközben a piaci alapon működő vállalkozások lehetőségeit, sőt fennmaradását gyakran korlátozzák az állami beavatkozások.

Mindez rontja a versenyképességet, a gazdaságpolitika iránti bizalmat, vagyis az elmúlt másfél évtized folyamatainak fennmaradását jelzi.

Az ezzel való szakításhoz a jogbiztonság megteremtésére, az EU-kapcsolatok rendezésére, a voluntarista beruházási (struktúra) politika felülvizsgálatára lenne szükség. Az egyensúlyi szempontok eddiginél is hátrább szorulást mutatja az önálló Pénzügyminisztérium megszüntetése.

Félő, hogy a 2026. évi választások közeledtével a kormány a két évvel ezelőttihez hasonlóan a külső és belső egyensúly vészes romlását is vállalva igyekszik majd népszerűségét javítani. Egy ilyen erőltetett élénkítés árát szokás szerint a választások után, jelen esetben 2026-27-ben kellene megfizetni. Mivel a 2022. évi választások előtti kormányzati pénzszórás, majd az ezt követő megszorítások kapcsán kormányzati oldalon az önkritikának még az árnyéka sem vetődött fel, a választási küzdelem pedig minden bizonnyal a korábbiaknál kiélezettebb lesz, számítani kell ennek az „ereszd meg – húzd meg” folyamatnak a megismétlődésére. Vagyis a régi, perspektívátlan gazdaságpolitika folytatására.