Könnyen lehet, hogy végül tényleg a három hete feladott apróhirdetéssel talál főszponzort magának a Magyar Kerékpáros Szövetség (MKSZ). A figyelemfelkeltésnek szánt húzás óta ugyanis egyeztetések kezdődtek a szövetség és lehetséges támogatói között. A hazai bringasport régóta keres szponzort, ám eddig nem igazán sikerült pénzre váltani az elmúlt évek magyar kerékpáros sikereit. Erre próbáltak meg rávilágítani a hirdetéssel, úgy tűnik, hogy sikerrel.
Pár hete számoltunk be róla, hogy a szeptember végi országúti kerékpáros világbajnokság megnyerésével történelmet író szlovén kerékpáros, Tadej Pogačar és csapattársai mezén feltűnt a Mol logója is. Pogačar úgy érkezett a zürichi vb-re, hogy az idén a három nagy körversenyből kettőt, a Tour de France-t és a Giro d’Italiát is megnyerte már korábban, így mindenki arra volt kíváncsi, hogy a világbajnoki címet is be tudja-e húzni. Ilyen triplázásra korábban csak kétszer volt példa: legutóbb 37 évvel ezelőtt az ír Stephen Roche-nak sikerült, előtte pedig csak a legendás Eddy Merckx volt képes ugyanerre.
Pogačar megnyerte a vb-t, a befutónál készült, a világ minden részét bejáró képeken pedig nagyon jól láthatóak voltak a mezén szereplő Mol-logók. A magyar olajcég lapunknak akkor azt írta, hogy
2024 májusa óta tart az együttműködésük a szlovén kerékpárszövetséggel, ekkor lett a helyi leányvállalatuk a válogatott bronzfokozatú szponzora.
A szponzoráció a kerékpársport szlovéniai népszerűségének növekedése miatt üzleti szempontból már a vb előtt is kifejezetten logikus lépésnek látszott, a világbajnokság eredménye és a befutóról készült képek fényében pedig még inkább jó befektetésnek tűnik.
A szlovén bringások népszerűségét elég jól mutatja, hogy a Molé mellett számos másik cég logója is szerepelt a mezükön. Nem ők voltak azonban az egyetlen ilyen válogatott: szépen el voltak látva szponzorral például a belgák, a franciák és az olaszok is. A magyar csapat szerelésén azonban nem díszelgett túl sok logó.
Pedig az elmúlt években a hazai bringások soha nem látott sikereket értek el. Valter Attila 2021-ben három napig vezette a Giro d’Italia összetett versenyét, Vas Blanka az idei Tour de France-on szakaszt nyert, és ketten együtt három negyedik helyet szereztek az előző két olimpián.
Ez sarkalta arra az MKSZ-t, hogy cikkünk megjelenése után pár nappal főszponzort kereső apróhirdetést adjon fel. Schneller Domonkos, a szervezet elnöke a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban tartott közönségtalálkozón azt mondta: olyan cégeket várnak, akik korábban is szimpatizáltak a kerékpársporttal, de eddig valamiért nem nyitottak be a szövetség ajtaján. Tett utalást arra, hogy a Mol szerepvállalásának is örülnének:
esetleg hátha lenne hajlandóság egy ilyen cégben, hogy ne csak a szlovén, hanem a magyar kerékpársportot is támogassa
– fogalmazott.
A reklám valójában egy médiahack volt. Az MKSZ nem azt várta, hogy konkrétan az apróhirdetésre kattintva jelentkezik majd egy nagyvállalat, egyszerűen a figyelmet akarta felhívni arra, hogy jelenleg nincs főtámogatója, holott a magyar bringások sikerei alapján ez indokolt lenne. A szövetségnél lapunk kérdésére most azt írták, hogy bár szponzorációs együttműködéseik száma és volumene is jelentősen bővült az elmúlt években, ám nem annyira, mint amit a kerékpársport népszerűségének ugrásszerű növekedése indokolt volna. Mint fogalmaztak:
a sportág médiaértéke, márkaértéke is nagyságrendekkel nagyobb most, mint korábban, ez azonban egyelőre kevésbé mutatkozik meg a szponzorációs támogatásokban.
Utóbbit erősítette meg lapunknak az Epronex-Special bikes, az egyetlen kontinentális szinten versenyző magyar csapat vezetője is. Kiss Gergely a G7 kérdésére elmondta: meglévő szponzoraik stabilan mellettük állnak, de új támogatókat nagyon nehéz behúzni a kerékpársportba Magyarországon.
A sportvezető szerint ennek egyik oka ráadásul magyarspecifikus: a tao-támogatási rendszer kiszárította a hazai sportszponzori piacot, hiszen a sport támogatására nyitott cégek inkább a számukra anyagilag sokkal kedvezőbb tao-támogatást választják. A tao lényege ugye az, hogy a cégek a nyereségük után fizetendő adót nem az államkasszába, hanem egy sportszervezetnek utalják. Így azonban csak a kormány által meghatározott hat látványcsapatsport*labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong és röplabda klubjait, szövetségeit lehet támogatni, ezért a többi sportágban ténykedő sportszervezetek csak veszítettek a rendszeren.
Kiss Gergely szerint a másik nagy probléma az, hogy a saját szintjükön nem tudnak elég megjelenést biztosítani a szponzoroknak. Mindez azért is érdekes, mert a kerékpársportról legtöbbször ennek épp az ellenkezőét szokták mondani: mivel az országúti versenyek kifejezetten hosszúak, ezért a bringások mezén feltűnő vállalatok sok képernyőidőt kapnak a pénzükért. Különösen, hogy – elsősorban az Eurosportnak köszönhetően – rengeteg versenyt élőben közvetítenek.
Ennek megfelelően a kerékpársport mostanra eurómilliárdos biznisszé vált. A legnagyobb csapatok költségvetése 20 és 60 millió euró között mozog, a legfontosabb versenyek bevétele pedig még ennél is magasabb.
A sportágba áramló pénz legfontosabb forrása pedig épp a szponzoráció. A stadionokban és csarnokokban játszott csapatsportokkal ellentétben itt nincs jegybevétel, és ugyan a versenyeken a rajt- és célhelyszínek gyakran jelentős összeget fizetnek a turisztikai és reklámértékért cserébe, ez, illetve a közvetítési jogokból származó pénz is jellemzően a versenyszervezőknél landol.
A csapatok így elsősorban a támogatókra építhetnek, és építenek is.
Ez azonban csak a legnagyobbak számára adottság. Az országúti kerékpársportban három fő csapatszintről beszélhetünk: a topligát a World Tour csapatok alkotják, a következő szintet a ProSeries csapatok jelentik, míg a harmadik vonalat az olyan kontinentális csapatok, mint a magyar Epronex-Special. Közülük azonban csak a World Tour kategóriába tartozók indulnak nagyszámú olyan versenyen, amelyek ténylegesen képernyőre kerülnek.
Az Epronex-Special az idén két élőben közvetített eseményen vett részt, az egyik közülük a Tour de Hongrie volt. Ennyi médiamegjelenés pedig nem feltétlenül elég a hazai szponzoroknak. Arról nem is beszélve, hogy a csapat egy évben 130 napot van úton, a versenyeik 95 százaléka külföldi, ami nem túl vonzó egy, a magyar piacot célzó potenciális támogatónak.
Mindez azért gond, mert a kerékpár technikai sport, így kifejezetten költséges.
A legnagyobb csapatoknál a pénz jelentős része ugyan a fizetésekre megy el, de eurómilliós tétel a csapat utaztatása és ellátása is, a technikai háttérről (kerékpárról, autókról) nem is beszélve.
Kiss Gergely a G7-nek azt mondta, mindezek ellenére jövőre több magyar csapat is lehet kontinentális szinten. Rajtuk kívül további két másik hazai együttes adott be licencigénylést a nemzetközi szövetséghez (UCI). Ez nem jelenti azt, hogy automatikusan meg is kapják az indulási jogot, az UCI ugyanis a korábbi rendszeres csődök miatt ma már komoly pénzügyi elvárásokat támaszt a csapatok felé. A licencekről decemberben várható végső döntés.
Mindenesetre már a három kérelem is utalhat arra, hogy javul a hazai kerékpársport forrásellátottsága, ám valószínűleg ezt még korai lenne kijelenteni. Az Epronex-Special például úgy lépett fel kontinentális szintre, hogy ezt nem érdemes egy évig csinálni, így három idényre kértek forrást a támogatóktól. Ez a három év a következő szezonban fut ki, hogy ezt követően mi lesz, azt egyelőre nem látjuk – fogalmazott Kiss Gergely.
A szövetség helyzete annyiban kedvezőbb, hogy a válogatottat lehet a legnagyobb nevekkel, így például Valter Attilával vagy Vas Kata Blankával promótálni, és például a világbajnokságot teljes egészében közvetítik. Eddig azonban ez sem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a szervezet főszponzort találjon. Az MKSZ büdzséje pedig tényleg kifejezetten alacsony ahhoz képest, hogy a sportágba mennyi pénz áramlik. Bár az elmúlt egy évtizedet látványos növekedés jellemezte, bevételük az elmúlt időszakban is csak évi 1,5 és 3 millió euró között mozgott.
A pénz nagy része ráadásul nem is a piacról jött, hanem állami vagy uniós forrásból. A ténylegesen piaci forrásnak tekinthető árbevétel jellemzően a 100 millió forintot sem érte el. Mindössze két olyan év volt, amikor sikerült ezt túlszárnyalni, ám a 2021-es és a 2022-es kiugró bevételben szerepe lehetett annak is, hogy két éve Magyarországról rajtolt a Giro d’Italia olasz körverseny.
Egy főszponzor jó eséllyel nagyot dobhatna ezeken a számokon, és most esély is mutatkozik rá, hogy az MKSZ találjon támogatót. A korábban említett
hirdetés feladása óta ugyanis a szövetség egyeztetéseket kezdett lehetséges szponzorokkal.
Bár a szervezetnél a folyamatban lévő tárgyalásokra hivatkozva azt nem árulták el, hogy pontosan mely cégekkel egyeztetnek, több okból sem lenne meglepő, ha a Mol itthon is szerepet vállalna a kerékpársport finanszírozásában.
Azon túl, hogy a szövetség elnöke korábban megszólította a céget, a Molnak a Bubi révén már most is van kötődése a kerékpározáshoz. Ráadásul a sportág körül egyre több az olajiparhoz köthető szponzor. A jelentős olajvagyonnal rendelkező országok, mint például Kazahsztán, az Egyesült Arab Emírségek vagy Bahrein már évek óta World Tour csapatok névadó támogatói. Tadej Pogačar például az UAE Team Emirates színeiben versenyezve nyerte meg az idén a Tourt és a Girót is. A közelmúltban azonban olajcégek is elkezdtek megjelenni a sportágban. Főszponzorként finanszíroz World Tour csapatot a Total Energies, míg a Shell logója a brit, az Esso emblémája pedig a belga válogatott mezén tűnt fel a vb-n.
Pénz
Fontos