(A szerző a Green Policy Center zöld szakmai műhely társalapítója és szenior klímapolitikai tanácsadója.)

Hétfőn kezdődik az ENSZ éghajlatvédelmi keretegyezményének következő szakértői szintű ülésszaka a keretegyezmény titkárságának székhelyét adó bonni konferenciaközpontban. Ez az utolsó szakmai szintű nemzetközi klímapolitikai egyeztetés az idei „pénzügyi” COP29 klímakonferencia, valamint a magyar uniós elnökség megkezdése előtt. Mire számítsunk, hol kell előre lépnünk?

Az ENSZ éghajlatvédelmi keretegyezmény (UNFCCC) részes felei, vagyis a kormányok, valamint a megfigyelő szervezetek képviselői évente két alkalommal ülnek össze, általában júniusban a keretegyezmény titkárságának otthont adó bonni konferenciaközpontban szakértői szinten, illetve az év végi részes felek konferenciáján, az úgynevezett COP-okon, ahol már politikai döntésekre is sor kerül. Hétfőtől az előbbire, az évközi szakértői szintű konferenciára kerül sor, amelynek keretében június 13-ig kell több technikai kérdésben előrejutniuk a szakértőknek, döntéseket előkészíteniük az év végi klímakonferenciára. Bár itt nem várhatók nagy politikai alkuk, illetve sajtófigyelem, sok fontos egyeztetésre számíthatunk a következő két hétben. Ebben a cikkben annak nézünk utána, hogy milyen témákban kell előrelépnie az úgynevezett SB60 ülésszaknak.

COP29 – a „pénzügyi COP”

A tavalyi, dubaji klímakonferencia, a COP28 nagy figyelmet övező eseménye az országok klímavédelmi előrehaladását vizsgáló első globális értékelés megtartása volt, amely kimondta, hogy jelenleg nem tartjuk a párizsi megállapodás céljainak eléréséhez szükséges pályát, így komolyabb lépésekre van szükségünk. Ennek érdekében, „történelmi” eredményként először szólították fel az országokat, hogy távolodjanak el a fosszilis energiahordozók használatától.

Ezzel lezárult a kibocsátáscsökkentés fókuszú – a glasgow-i COP26-tal kezdődő – klímakonferenciák sora. Annak érdekében, hogy források is legyenek a klímavédelmi intézkedések végrehajtására, az idei COP29 elnökségét adó Azerbajdzsán pénzügyi COP-ként pozicionálja a novemberi klímakonferenciát. A fejlődő országok – amelyek már egy ideje elégedetlenek a kibocsátáscsökkentési fókusszal – ezért komoly elvárásokkal tekintenek az idei COP-ra, és komoly nyomást helyeznek a források mobilizálásáért eddig felelős fejlett országokra. A COP29 során ezért egy új globális klímafinanszírozási célt (NCQG) kell elfogadni, illetve a nemzetközi kibocsátáskereskedelmi rendszert is be kell indítani ahhoz, hogy a fejlődő országok elégedetten távozhassanak.

Kihívások a június időközi szakértői ülésszak előtt

Komoly elvárásoknak kell tehát megfelelniük a Bonnba utazó szakértőknek annak érdekében, hogy a COP29 klímakonferenciára a lehető legtöbb technikai részletet tisztázzanak, hogy ott a politikai vezetők meg tudjanak állapodni egymással. Ezen túlmenően viszont azért is kiemelten fontos figyelnünk az idei időközi klímakonferencia, mert hazánk látja el július elsejétől az EU soros elnökségét, vagyis hazánk tárgyalódelegációja számára itt derül ki, hogy „miből kell főznie” az év második felében annak érdekében, hogy az EU és tagállamai számára is elfogadható eredmények szülessenek az idei COP-on.

Az idei fő tematika tehát a finanszírozás, azonban az új hosszútávú klímafinanszírozási cél politikai jellege miatt más keretek között tárgyalnak majd róla, így az nem szerepel a napirenden. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a fejlődő országok nem fognak minden alkalmat megragadni arra, hogy ezt a témát megpróbálják minden egyéb napirendi pont alá „beszuszakolni”. A fejlett országoknak persze az az érdeke, hogy a pénzügyi kérdéseket a pénzügyi napirendi pontok alatt vitassák meg a felek, azonban a komoly bizalomdeficitjük miatt erre lehet nem mindenhol lesz lehetőségük, ugyanis 2020 óta minden évben 100 milliárd dollárnyi klímafinanszírozást kellene mobilizálniuk a fejlődő országok számára, erre azonban először 2022-ben került sor az OECD legfrissebb adatai alapján.

Ilyen előzmények mellett a fejlődő országok alapvetően bizalmatlanok aziránt, hogy ha bármilyen ambiciózus új pénzügyi mobilizációs célt is határoznánk meg 2025-től kezdődően, azt a fejlett országok valóban teljesítenék. Ennek mentén a fejlett országok fő feladata a bizalomépítés, valamint új donorországok, mint például a hivatalosan mai napig fejlődőnek számító öböl-menti olajmonarchiák bevonásának előmozdítása lesz a tehermegosztásba.

A finanszírozás kérdése azonban megjelenik a keretegyezmény titkársága részéről is, mivel az országok – miközben sokan nem fizetik be tagdíjaikat – annyi plusz workshopot, konferenciát és feladatot aggattak a titkárság nyakába, hogy az már a csőd szélén áll. Ennek kezelésére két folyamat is elindult; az első keretében igyekeznek az országok racionalizálni az ilyen és ehhez hasonló többletfeladatokat és a titkárság működését, a második keretében pedig a UNFCCC főtitkár már kalapozásba kezdett a be nem fizetett tagdíjak és új források begyűjtésére. Az EU és tagállamai számára kapóra jön az előbbi, mivel már régóta szeretnék hatékonyabbá és egyszerűbbé tenni a nemzetközi klímatárgyalási folyamatot; remélhetőleg erre azelőtt sor kerül, hogy a titkárság csődbe jutna.

Ahogy említettük, a párizsi megállapodás alatti nemzetközi kibocsátáskereskedelmi rendszer sem indult még el, a folyamatból komoly bevételi forrásokra számító fejlődő országok legnagyobb sajnálatára. Ennek alapvető oka, hogy míg az EU és támogatói egy szabályokon, átláthatóságon és nyomon követhetőségen alapuló rendszert szeretnének, addig egyes országok egy „szabadpiaci” modellben hisznek, ahol minden szereplő azt tesz, amit szeretne, és azt számol el, amit jónak lát. Míg a második olcsóbb és egyszerűbb rendszert hozna, addig az EU és partnerei szerint nem biztosítana valódi kibocsátáscsökkentést, illetve a környezetet sem óvná. A bonni időközi konferencia egyik kulcsmozzanata lesz, hogy tudnak-e közeledni egymáshoz az álláspontok. Mivel egyes fejlődő országok igen komoly nyomást helyeznek az EU-ra a rendszer mielőbbi beindítása érdekében, így az uniós tárgyalódelegáció nehéz napok elé nézhet.

Végül nem szabad megfeledkeznünk a globális értékelés felszólításáról sem, miszerint növelnünk kell a kibocsátáscsökkentési ambíciónkat, hogy még tarthatók legyenek a párizsi megállapodás hőmérsékleti céljai. Ezt több folyamat is igyekszik segíteni:

• a mitigációs munkaprogram keretében jó gyakorlatokat osztanak meg az országok;
• a COP elnökségi trojka (Egyesült Arab Emírségek, Azerbajdzsán és Brazília) által indított 1,5°C útiterv keretében a politikai folyamatokat igyekeznek előre vinni;
• az éves globális értékelés párbeszéd keretében pedig a 2030 utáni vállalások meghatározásához adnak muníciót az államoknak.

Mivel a mostani vállalások nem elegendők a célok eléréséhez, a következőnek mindenképpen ambiciózusabbnak kell lennie. Azonban ez utóbbi keretében is megjelenik a finanszírozás kérdése, mivel egyes fejlődő országok a megfelelő pénzügyi támogatások mobilizálásához kötnék ki új céljaikat, ami mind a párizsi megállapodás szabályaival, mind a tudományos elvárásokkal szembe megy. A bonni időközi konferencia feladata a kibocsátáscsökkentési folyamatok előrevitele, valamint az új célok meghatározása körüli eltérő álláspontok tisztázása lesz.

Számíthatunk nagy eredményekre?

Az időközi UNFCCC konferenciákra nem utaznak ki állam- és kormányfők, uralkodók és zöld meggyőződésű vagy magukat zöldre festő celebek, ez a két hét a szakmai munkáról szól. Ennek ellenére kiemelten fontos a nemzetközi klímapolitikai folyamatokban, mivel ha itt nem sikerül a technikai kérdéseket tisztázni, akkor az év végi klímakonferenciára, a COP-ra sokkal nagyobb kihívások hárulnak, nagyban befolyásolva annak eredményességét. Ennek mentén mindannyiunk érdeke, hogy előrelépjünk mind – a bizalom építése miatt – a pénzügyi kérdésekben, mind – a hőmérsékleti célok szem előtt tartása miatt – a kibocsátáscsökkentési munkafolyamatokban.

Ezen felül a magyar elnökség szempontjából is kulcsfontosságú az esemény, mivel hazánk fogja ellátni az EU soros elnökségét az év végi COP29 konferencián, így a magyar tárgyalódelegáció munkáját is komolyan megnehezíteni, ha a jelenlegi elnökséget ellátó belga kollégák nem tudnának eleget haladni a bonni szakmai egyeztetések során.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKimondták az olajkorszak végét a dubaji klímacsúcson, de azt nem tudni, hogyan fejeződik beAz is nagy előrelépés, hogy egyetértésre jutottak a klímacsúcs résztvevői a fosszilis tüzelőanyagok korlátozásának szükségességéről.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHa így megy tovább, az alapkamat helyett a folyók vízállása határozza meg az inflációtEddig a globális felmelegedés árakra gyakorolt hatásait többnyire átmenetinek, esetlegesnek tartották az elemzők, de eljött az ideje a szemléletváltásnak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVillantania kell valamit az EU-nak, mielőtt más országokat is rávenne az erősebb klímavédelemreEgyre fontosabb a zöld diplomácia szerepe, de elegendők lesznek-e az EU által tervezett intézkedések a globális klímavédelmi törekvések felfuttatására?

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ COP28 klímakonferencia klímaváltozás klímavédelem Olvasson tovább a kategóriában