A cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült.

Noha a toborzási nehézségek a közelmúltban erősödtek meg olyan mértékben, hogy már jelentős számban dolgoznak távoli országokból érkező vendégmunkás a magyarországi munkahelyeken, a munkaerőpiaci feszültségek és a munkaerőkínálat határokon túlról való bővítése korántsem számítanak újdonságnak a rendszerváltás utáni magyar gazdaságtörténetben: a problémával már az első Orbán-kormány is szembesült az ezredforduló idején, amit többek között a bevándorlás felélénkítésével is tervezett megoldani.

„Az elkövetkező években Magyarországnak a gazdasági növekedés érdekében több millió külföldit kell befogadnia a szomszédos országokból” – fogalmazott Orbán Viktor 2001 nyarán a Világgazdaság akkori írása szerint, és bár elsősorban a határon túli magyarok betelepülésével tervezett még az akkori kormány, a lap ennek ellenére a bevándorlóellenes közhangulatról számolt be. A munkaerőpiaci indikátorok mindenesetre erősödő toborzási nehézségekről tanúskodtak ebben az időszakban.

A kormány egy darabig egy ötven éves időtávon 1,8 millió külföldi bevándorlásával számoló népesedéspolitikai koncepciót tárgyalt, a magyar társadalom elöregedésével és a növekedési tartalékok visszaszorulásával járó gazdasági problémáktól tartva. A vita azonban nem tartott sokáig, rövidesen Matolcsy György gazdasági miniszterként már csak 30-40 ezer szorgalmas építőipari munkás szükségét emlegette, és negyedmillió határon túli magyar ideiglenes munkavállalására lehetett számítani az ekkoriban elfogadás előtt álló státusztörvény következményeképp.

A magyarországi munkaerőkínálat határon túli magyarokkal történő érdemi kibővítése azért is számított merész elképzelésnek, mert már ebben az időszakban is gyorsan fogyatkozott a számuk, a magyarországi népességcsökkenéshez képest is.

A határon túli magyarok fokozott elszívására vonatkozó elképzelést ráadásul az őket képviselő szervezetek is aggódva fogadták, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség például ígéretet kért és kapott is az Orbán-kormánytól annak elkerülésére, hogy a magyar kisebbségek soraiból pótolják a csökkenő magyarországi lakosságot. Az elgondolás ráadásul már 2001-ben is úgy tűnt, hogy csak csekély mértékben járulhat hozzá a magyarországi munkaerőkínálat bővítéséhez.

A népességfogyás mellett a munkaerőkínálat strukturális problémái is ismertek voltak már a kétezres évek elején: az ország nyugati részén tapasztalt alig néhány százalékos munkanélküliségi rátával az észak-keleti térségek tartósan húsz százalék feletti mutatói álltak szemben. Ám a magyar lakosság körében ekkor is alacsony volt a mobilitás, továbbá „az állástalanok nagy része szocializációjuk, életkoruk és szakképzettségük miatt sem tud elhelyezkedni”, derül ki a Figyelő 2001 nyarán megfogalmazott helyzetértékeléséből.

A fenti megállapítás valamelyest összhangban van azzal a kihívással – nevezetesen a munkaerőtartalék aktivizálásával –, aminek áthidalásához a kormány most több száz milliárd forintos uniós forrás felhasználásával fog hozzá (erre vonatkozó törekvések a korábbi években is voltak, jellemzően a földrajzi mobilitást, illetve a hátrányos helyzetűeket foglalkoztató vállalatokat támogató intézkedések formájában, de átképzésekre is akad példa). Mintegy negyedszázaddal ezelőtt azonban inkább az iskolázottság javításával, illetve a munkaerőkínálat képzettsége és a munkahelyeken elvárt ismeretek közötti eltérés letörésével tűnt megoldhatónak a probléma.

Az ezredforduló környéki toborzási nehézségek azonban végül is a 2008-as gazdasági válság révén enyhültek, amikor a munkaerő hiánya helyett rövid idő alatt a munkanélküliség vált meghatározó problémává. A 2010-es évek közepéig a vállalatok üzletmenetét akadályozó tényezők között a munkaerő- és szakemberhiány szerepe nem is volt jelentős, ám 2016 körül már a legfontosabb problémák közé sorolták ezeket a cégvezetők – érdemes felidézni, hogy a munkaerőpiaci feszültségek kialakulásával és az oktatási rendszer átalakításával párhuzamosan bizonyos felsőfokú végzettségek hasznosságát firtató kollektív tévhitek jelentek meg a magyar közbeszédben (például a romkocsmák félhomályában merengő diplomásokról), amelyek jól szemléltetik a kezdeti kormányzati reakciókat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTörvénytelenül sok vendégmunkást emlegetnek, de a törvényt még azok sem értik, akik a külföldieket közvetítikA DK szerint törvénysértő, hogy 120 ezer vendégmunkás dolgozik itthon. A törvény alapján ez nem egyértelmű.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEurópai rekorder lenne Magyarország, ha sikerülne a kormány terve85 százalékra emelkedhet a kormány tervei szerint a foglalkoztatottsági ráta. Tartalék azonban csak a 25 év alattiakban és az 55 év felettiekben van.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKi az a 300 ezer magyar, akit a kormány még munkára akar fogni?A dolgozni képes és szándékozó, de munkanélküli csoportok aktivizálására szánja a kormány az uniós források jelentős részét, kérdés, előrukkol-e újdonságokkal a korábbi intézkedésekhez képest.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet munkaerő munkaerőhiány munkaerőpiac toborzási nehézségek Olvasson tovább a kategóriában