A cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült.
Naponta megyek le a boltba egy csomag papírfecniért, ha a lányom kitakarította szobáját, jól szerepelt a versenyen, vagy egyszerűen csak szépen kéri. Éppen úgy, ahogy anyukám vette meg a csomag matricát a Lutra-albumba.
Több mint 30 év telt el azóta, hogy a Panini cég megjelent Magyarországon is. Igaz, egészen kivételes módon. Az olasz cégbirodalom 1960-ban a focikártyákkal hódította meg a világot. Bár az olasz 1990-es vébé idején már kaphatók voltak Magyarországon is a gyűjthető matricák, áttörést nem hoztak. A magyarok emlékezetébe a Panini a Lutra albummal véste be magát, ami a Pallas Kiadó gondozásában jelent meg, és amit aztán követett Az állatok a ház körül, az autós, Barbie-s és a Kacsamesék gyűjtőalbum.
Ahogy 1991-ben írta a Kritika magazinban Vadas József: “Mint egykori tiki taki – úgy hódította meg a mai ifjúságot – a serdületlen kisiskolásokat a Lutra. A beragasztós album, amely a gyermeki lélek ismeretének és nálunk is mind elevenebb üzleti szellemnek köszönheti létét. (Paradox módon egyre több jel utal arra, hogy a hőn áhított piacgazdaság legelőször az erre legkevésbé áhított kultúrában épül ki”.
Eltelt tehát 32 év, és a gyűjthető kártyákért még mindig rajonganak a kisiskolások. Nem telik el úgy nap, hogy a lányom az olvasókönyv mellé ne tenné be a focialbumot, vagy ne hangozna el egy vendégség előtt, hogy “cserekártyát hozzatok”, vagy ne csodálkoznánk rá egy szerkesztőségi értekezleten, hogy egy kolléga fia azt nézi a Youtube-on hogyan csomagolnak ki focikártyákat.
Mégis mit tud a Panini cég, hogy a digitális kor gyereke is képes papíralapú matricákat, csillogó kártyákat gyűjteni, éppen ahogy azt tették a gyerekek 40-60 évvel ezelőtt? Megpróbáltuk összeszedni a lehetséges válaszokat.
A Panini-testvérek kezdetben kiadóvállalattal próbálkoztak, de nem ment igazán. 1960-ban azonban egy ötlettől vezérelve felvásároltak egy rakat, focistákat ábrázoló kártyát egy milánói cégtől, akik képtelenek voltak azokat értékesíteni. Ők viszont kettesével becsomagolták és 10 líráért árulták. Abban az évben 3 milliót adtak el, a Panini birodalom megalapításának évében, 1961-ben pedig már 15 milliót. Most pedig 130 országban 23 milliárd csomagot értékesítenek.
Rengetegen kutatják azóta is a titkot, amire a Panini-testvérek rögtön ráéreztek: ez pedig a kíváncsiság. Az akkori és a mai gyerekek is tudni akarják, kit rejt a matricás csomag. Ehhez jön hozzá az, amit ma a pszichológusok Ikea-hatásnak neveznek. Azaz, hogy értékesebbnek gondolod azt, amit te teszel össze a két kezeddel. Márpedig a focialbumot te teszed be, rendezed el, ragasztod, így sokkal nagyobb értéke van, ha összegyűjtöd az összes kártyát.
A sikerhez persze hozzájárul a jó árazás is, hiszen önmagában egy csomag olcsó (ma 400-800 forint), de egy szülő se számolja inkább ki, hogy mennyibe kerül összegyűjteni egy albumravalót. Főleg, hogy a Vaterán találtam olyan matricát, amit 25 ezerért árulnak.
És persze jó érzés egy közösséghez is tartozni. Az Arcanum adatbázisában nem egy cikket találtam, amelyik arról írt a kilencvenes években, hogy szülők állnak a PECSA-nál a gyerekeikkel, hogy matricákat cseréljenek. Most pedig az a menő, akinek megvan a Fifa 365 Adrenalin XL.
“Abban a pillanatban kezdjük el megtervezni a következő VB-albumot, ahogy lefújják az aktuálisat és átadják a kupát” – nyilatkozta pár évvel ezelőtt a Panini vezetője. A modenai cég ugyanis másnap már összeül és elkezdi megtervezni a színvilágot, az oldalakat, összeteszik a lehetséges válogatottakat, egyeztetnek a FIFA-val és elkezdik szervezni a fotózásokat. Mindehhez persze óriási bizalom kell a focisták és a csapatok részéről is.
2014-ben egy német újságíró a foci-vébé előtt látogatott a Panini-gyárba, ahol végiglapozta a készülő albumot. Meglátta, hogy Mario Gomez nem szerepel benne, és hangot is adott nem tetszésének, mert szerinte ő a legfontosabb és legjobb ember a válogatottban. Gomez akkor tényleg nem került be a keretbe, a cikkek pedig nem az okokkal foglalkoztak, hanem hogy a Panini hetekkel korábban tudta ezt. A cég nem kommentálta, így nem derült ki, hogy a véletlen műve, vagy valóban tudták.
A precíz tervezéshez a csomagban található matricák összeválogatása is hozzátartozik. Nem csak úgy véletlenszerűen kerülnek be ugyanis a kártyák/matricák a csomagokba, hanem pontos tervezéssel. Méghozzá ezt a feladatot most is az 1970-ben Umberto Panini által megalkotott gép látja el, az úgynevezett Fifimatic. A csomagológép úgy van beállítva, hogy egy válogatottból legfeljebb kettő játékos legyen benne, és ne legyen benne csere.
Persze ettől még sok gyűjtő hiszi, hogy a gyárban csalnak, és a népszerű játékosokból kevesebbet gyártanak, hogy ezzel ösztönözzék a vásárlásokat. 1986-ban Dél-Amerikában a gyűjtők úgy érezték, annyira kevés a Maradona-kártya, hogy ha valakinek volt egy feleslege, az 10 cserekártyát kaphatott.
A foci óriási biznisz, és ezt a Panini is bizonyítja. Fizet a FIFA-nak a jogokért, a képjogokért a nemzeti válogatottaknak, a focistáknak, edzőknek, a stadionok miatt az országoknak és még a szponzoroknak is. És ezek azok a bizniszek, amik miatt a Panini egyeduralkodó a focikártyák piacán. Főleg, hogy kizárólagos szerződésük van. Mindezt a konkurens Topps nevű cég próbálta megtámadni az EU Legfelsőbb Bíróságánál, ami keresetüket elutasította azzal, hogy a cég nem akarta igazán megszerezni ezeket a jogokat.
A Panini alapjai ugyan a focikártyák, de a cégnek ez csak az egyik lába. Ők adják ki számos képregényhez kapcsolódó gyűjtőalbumot (Pókember, Batman, Pókember), vagy ha jön ki egy új őrület (Harry Potter, Peppa malac), illetve sok FMCG-cégnek gyártanak gyűjthető albumot.
A cégcsoport második legnagyobb bevételt termelő üzlete, hogy a világ legnagyobb ifjúságimagazin-kiadójává vált. Ebbe beletartozik az óvodásoknak szánt foglalkoztatók mellett szurkolói magazinok, de még a Marvel-képregények jogai is.
Persze gyűjtőkártya ide, matrica oda, a digitális világot is elkezdték meghódítani. Azon túl, hogy a kártyákon lévő kódokkal már az interneten is lehet játszani, virtuális kártyákat lehet venni és cserélni.
Élet
Fontos