Csak belépni volt könnyű Kína magyar részvétellel működő presztízsprogramjába

Egyelőre ügyesen egyensúlyozik az Egyesült Államok és Kína között Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, aki első hivatalos washingtoni útján a múlt héten nyitva hagyta a két nagyhatalmat Olaszországgal kapcsolatban hónapok óta legjobban érdeklő kérdést, hogy egyetlen G7-tagállamként marad-e a kínai Övezet és út kezdeményezésben. Az alacsonyabb szinten elhangzott nyilatkozatok viszont arra utalnak, hogy az ország a kilépésre készül.

Az infrastrukturális fejlesztésekre és a hozzájuk nyújtott kínai hitelekre épített Övezet és út kezdeményezésnek nagyjából 150 ország tagja, köztük Magyarország – itthon a legnagyobb, 750 milliárd forintos beruházás a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztése.

Az Övezet és út program résztvevő országok az egyes időszakokban. Forrás: Council of Foreign Relations

„A jó kapcsolatok elképzelhetők Pekinggel fontos területeken anélkül is, hogy azok részei lennének egy általános stratégiai tervnek” – mondta a kormányfő a még 2019-ben aláírt egyezményről. A kijelentés akár a kilépés előkészítésének is érthető. Az egyezmény automatikusan megújul, hacsak valamelyik fél decemberig nem mondja azt fel. Van tehát még idő előkészíteni egy olyan kilépési stratégiát, amellyel mindenki elégedett lehet, legalábbis nem vált ki erőteljesebb kínai választ.

Egy láda narancs

A 2019-ben, Giuseppe Conte kormányfő idején aláírt memorandum főként szimbolikus jellegű, de Kínának így is sokat jelent. Az Olaszországgal kötött megállapodás 29 egyezményt tartalmaz, amelyből 10 kereskedelmi jellegű, a többi intézményi együttműködésről szól. Az olasz gazdaság ágazati közül érintett a közlekedés, a tengeri hajózás, a távközlés – jelenleg a Huawei és a ZTE adja az olaszországi 5G hálózati infrastruktúra 51 százalékát, de vannak tervek a svéd Ericsson és a finn Nokia szerepének növelésére – a gyógyszeripar, a műszaki területek, a divatipar és a turizmus. Az űrkutatás és az energiaipar területén a már korábban elkezdett, nagyobb volumenű kooperációt folytatja a két ország.

Olaszország szempontjából azonban több mint négy évvel az aláírás után sem látszanak eredmények.

„Mi egy rakomány narancsot exportáltunk Kínába, Peking viszont a háromszorosára növelte az exportját három év alatt” – mondta az Övezet és úthoz való csatlakozást „rossz, aljas döntésnek” nevező Guido Crosetto olasz védelmi miniszter, bár túlzott a Kínából származó olasz import triplázásával, nagyjából duplázásról lehet szó.

A külkereskedelmi mérleg egyenlege egyre inkább Kínának kedvez. Az utóbbi három évben az Olaszországba irányuló kínai export 79 százalékkal, 57,5 milliárd euróra nőtt, míg az olasz export Kínába mindössze 15,6 milliárd eurót tett ki 2022-ben. Az egyenleg ezzel 41 milliárd eurós mínuszt mutatott tavaly, ami több mint a duplája a 2020-as 19,4 milliárd eurós mínusznak.

A Kínából Olaszországba érkező közvetlen tőkebefektetések sem ugrottak meg lényegesen, 16 milliárd eurót tettek ki az utóbbi tíz évben, míg Németországba 24,8 milliárd euró érkezett, Nagy-Britanniába pedig csaknem 52 milliárd, pedig egyik ország sem kötött együttműködési megállapodást Kínával.

Magyar szál

Érdekes hozadéka a kezdeményezésnek, hogy létrehoztak egy virtuális Made in Italy „pavilont” az Alibaba online piactéren, elsősorban olasz élelmiszeripari és szépségipari termékeknek. A Bocconi School of Management adatai szerint több mint 500 olasz cég 5,4 milliárd euró forgalmat produkált 2022-ben a platformon – ez az említett 15,6 milliárd eurós olasz export több mint harmada.

Az olasz közlekedési-logisztikai ágazatba 2016-ban érkezett meg Kína az – Athén melletti pireuszi kikötőt is hosszú távra kibérlő – Cosco-csoport képében, 53 millió eurót fizetve a Genova és Nizza közötti Vado Ligure kikötőjének 40 százalékáért. Azóta azonban nem sok valósult meg a hat földközi-tengeri kikötős tervből, amelyben a velencei, a trieszti, a ravennai, a szlovén koperi és a horvát rijekai (fiumei) kikötő szerepelt a Genova mellettin kívül.

Azóta a trieszti kikötőbe a hamburgi önkormányzat cége, a HHLA vásárolta be magát – szomszédja pedig a magyar állam, miután a kormány 31 millió euróért megvásárolt egy 32 hektáros területet Triesztben, hogy ott 100 millió euróért egy mélytengeri kikötőt és hozzá kapcsolódó logisztikai központot hozzon létre, amely várhatóan 2026-ban nyit meg.

Ugyanakkor a Cosco megvásárolta a HHLA 24,9 százalékát idén májusban, így a hamburgi kikötő egyik nagy tulajdonosa lett – bár ez a tény olasz források szerint nincs közvetlen hatással a trieszti kikötőre azon túl, hogy versenyjogi aggályokat vet fel egy állami támogatást kapó, Kína geopolitikai eszközeként is használható vállalat térnyerése.

Tajvani szál

A Bloomberg korábbi információi szerint Olaszországnak Tajvannal való jó kapcsolata fontosabb lehet, mint az együttműködési megállapodás Kínával. Olaszország a csipgyártó nagyhatalom Tajvan harmadik legnagyobb európai kereskedelmi partnere, főleg az autóiparban, IT-szektorban és építőiparban szoros az együttműködés. Tavasszal az olasz fejlesztési miniszter, Roberto Urso Tajpejbe utazott, hogy a félvezetők kereskedelméről tárgyaljon, miközben Milánóban nyílt a római után egy második tajvani képviselet is, amely tovább erősíti a Kína által szakadár tartománynak tekintett szigetországot a nemzetközi színtéren.

Azonban Olaszországnak fel kell készülnie arra is, hogy Kína bekeményít, ha nem a számára kedvező irányba haladnak az európai dolgok. Nagy port kavart, amikor tavaly Vilniusban megnyílt egy „tajvani képviseleti iroda”. Az olaszországi irodák – és a többi uniós országban lévő, köztük a budapesti is – a „tajpeji képviselet” nevet viselik, a litvániai iroda nevében azonban az ország neve, Tajvan szerepel, ami elfogadhatatlan Kína számára. Válaszul kereskedelmi embargót vezetett be Litvániával szemben, egyúttal akadályozta más európai, főleg német nagyvállalatok, például a Continental Kínával való kereskedelmét is.

Hszi Csin-ping kínai elnök már tavaly novemberben meghívta Kínába az olasz kormányfőt, aki el is fogadta a meghívást. Ehhez képest Meloni a múlt héten csak annyit mondott erről, hogy „több alkalommal kaptam meghívást, és el is szeretnék menni, még nincs időpont, de várhatóan az egyik soron következő hivatalos utam lesz”. Addig azonban ki kell találnia, hogy ha valóban a kilépés a terv, akkor hogyan lehet ezt a kínaiak számára is elfogadhatóan csomagolni, elkerülendő a negatív kereskedelmi következményeket.