Nyár van, vasárnap délelőtt, süt a nap, a magyar családi házban fő a húsleves a villanytűzhelyen. A ház tetején napelemek vannak. A napelem logikailag egy elég egyszerűen leírható passzív szerkezet: ha süt rá a nap, akkor termeli az áramot, ha nem süt, akkor nem. Mivel azonban szép napos nyári vasárnap délelőtt van, a napelemekből ömlik az áram a családi ház egyik falára felszerelt berendezésbe, az inverterbe. A inverter egyrészt átalakítja az áramot, másrészt a háztartás egyik legokosabb szerkezete: ha emberi tulajdonságokkal írjuk körül, akkor azt mondhatjuk, eldönti, hogy mikor, honnan és hova juttasson áramot a házon belül.
A húsleves főzéséhez áram kell, ezért az inverter most közvetlenül azt az áramot irányítja a tűzhelyhez, amely a napelemekből jön. Ebben az időszakban tehát a húsleves főzéséhez a család nem használ olyan áramot, amely a közműhálózatból származik, például Pakson vagy bármelyik más erőműben termelték meg.
Ám az is valószínű, hogy a napelemek a példánkban több áramot termelnek, mint amennyi a húsleveshez éppen kell. Ilyenkor az inverter ezt a többletet betáplálja a közműhálózatba, amelyen keresztül mások fel tudják használni azt. (Ha például a szomszéd is főz, és szüksége van rá, akkor fel tudja használni ezt a többletáramot, hiszen ő is csatlakoztatva van a közműhálózathoz.) A háznak olyan villanyórája van, amely külön méri, hogy mennyi ilyen feleslegben keletkezett áramot táplált be a háztartás.
Ugorjunk előre fél évet, és nézzük meg, hogy mi történik ugyanebben a helyzetben télen. A nap nem süt, a napelemek nem termelnek szinte semmit, de a húslevest mégis meg szeretné főzni a család. Egyértelmű, hogy ilyenkor csak a közműhálózatból lehet árammal ellátni a tűzhelyet.
Nyáron a háztartás odaadta a feleslegét a többi felhasználónak (a hálózatnak), télen viszont ezt szeretné visszakapni. A napelemes háztartás tehát lényegében egy nagy akkumulátornak használja a közműhálózatot.
A kormány azonban – amennyiben jól értjük Gulyás Gergely miniszter csütörtöki bejelentését – mostantól nem teszi lehetővé, hogy a napelemes rendszerek használói áramot tápláljanak be a közműhálózatba. Áramot venni lehet, de betáplálni már nem (a korlátozás a meglévő rendszereket nem érinti, csak azokra vonatkozik, akik még nem indították el a telepítéshez szükséges engedélyezési eljárásokat).
A fenti példából látszik, hogy ha nem lehet betáplálni, akkor a család nyáron nem tudja odaadni másoknak az általa megtermelt, számára akkor éppen felesleges árammennyiséget, télen viszont szüksége lesz rá, tehát változatlanul ki kell vennie azt a hálózatból.
Mi történik ez esetben nyáron? Az inverter le fogja szabályozni a napelemek működését, hiszen nem tud mit kezdeni a felesleggel. A megtermelt áram jelentős része tehát nem hasznosul semmilyen módon, elveszik. Sem a család, sem a szomszéd nem tudja felhasználni. Télen viszont ugyanúgy meg kell venni a hálózatból a szükséges árammennyiséget.
Jelenleg a napelemes háztartások jellemzően úgy számolnak el az áramszolgáltatóval, hogy évente egyszer megnézik, mennyi volt a betáplált, és mennyi a hálózatból vételezett áram mennyisége. Ha a háztartás az adott évben összességében többet vételezett, mint amennyit betáplált, akkor a különbözetet kiszámlázzák neki, fordított esetben pedig a közműcég fizet (nem ugyanazzal a tarifával számolva). Ezt nevezik szaldónak.
A lényeg, hogy ha a példánkban szereplő család nyáron pont annyi többletet táplál be, mint amennyi többletet télen kivesz a rendszerből, akkor az éves elszámolásnál éppen nulla lesz a különbözet, azaz sikerült elérnie, hogy ne fizessen egyetlen forint villanyszámlát sem. Manapság ez azért fontos, mert logikus, hogy ha a szaldó nullára jön ki, akkor a nulla rezsi független még az áram árától is: a család akkor sem fizet villanyszámlát, ha az áram ára 37 forint, de akkor sem, ha 220, vagy bármennyi.
Az is látszik ugyanakkor, hogy ez a megoldás az áramszolgáltató szempontjából azt jelenti, hogy vannak ügyfelei, akik nem fizetnek neki semmilyen díjat, az általa fenntartott hálózatot azonban akkumulátornak használják. Amíg kevés ilyen ügyfél volt, addig lehetett azt mondani, hogy ez egy pénzügyi ösztönző a megújuló energia terjedésére, amikor azonban rövid idő alatt megugrik az ilyen felhasználók száma, akkor már nem elhanyagolható a hatásuk.
A hálózatnak viszont inkább technológiai korlátai vannak, egy idő után nem tudja jól kezelni azt, ha sok ilyen ügyfél egyszerre akar sokat betáplálni, és egyszerre akar sokat kivenni belőle.
Ennek kezeléséhez komoly befektetések kellettek volna az elmúlt években, de a kormány a jelenlegi kényszerű lépéssel éppen azt ismeri el, hogy ezek elmaradtak.
Mit tehet a család, ha napelemet szeretne, betáplálás nélkül? A fenti példából látszik, hogy betáplálás nélkül a nyáron megtermelt áram jelentős része egyszerűen elveszik. Mivel betáplálás nélkül a szaldóelszámolás is értelmét veszti, végső soron a következmény az, hogy egy napelemes rendszerrel az éves igénynek csak jóval kisebb részét tudja a háztartás saját magának megtermelni.
Reálisan nézve a napelem ebben a felállásban csak egy kiegészítő opció lehet: ha éppen süt a nap és éppen van a házban felhasználás, akkor azt részben vagy egészben kiváltja, ám ha ez az együttállás nem teljesül, akkor értelmetlen a rendszer megléte, hiszen olyan áramot termelnek vele, amely semmilyen módon nem hasznosulhat. Ha például egy lámpát kell felkapcsolni a lakásban, akkor majdnem biztos, hogy azt napelemmel nem lehet kiszolgálni, hiszen jellemzően akkor oltjuk fel a lámpákat, ha kint sötét van.
Technológiai értelemben az egyetlen érdemi megoldás az marad, ha a napelemes rendszerhez saját akkumulátort is telepít a család (hibrid rendszer). Megpróbálja a többlettermelését részben saját maga elrakni arra az időre, amikor többletigénye lesz. A saját akkumulátortelep azonban egyelőre messze nem lehet olyan hatékony és kézenfekvő megoldás, mint a közműhálózat: ma még a legtöbb esetben nem reális, hogy a nyáron megtermelt összes többletet télig el lehessen így raktározni, mert ehhez olyan akkukapacitást kellene vásárolni, ami soha meg nem térülő befektetéssé teszi a tervet.
Elképzelni legfeljebb most már csak azt lehet, hogy egy saját akkuparkkal részben javítanak a betáplálás nélküli rendszereken, ám ez is annyira megdrágítja a beruházást, hogy sokan így már nem fognak belevágni. (Másfajta inverter kell hozzá, mint a betáplálós rendszerekhez, az akkumulátorok pedig középtávon leamortizálódnak, azaz cserélni kell őket, ezzel állandóan visszatérő jelentős költség keletkezik a családi büdzsében.)
Ha tehát tényleg úgy lesz, ahogy arra Gulyás Gergely szavaiból következtetni lehet, akkor Magyarországon
a kormány egyetlen hirtelen lépéssel radikálisan lecsökkenti a napelemek háztartási felhasználhatóságát, vagyis töredékére szorítja vissza a piaci keresletet.
Ezzel lényegében egyetlen nap alatt feje tetejére állítanak egy teljes iparágat. Eddig ugyanis pont ellenkező volt a helyzet, a kereslet jóval meghaladta a telepítői kapacitást, különösen azóta, hogy a rezsicsökkentés részleges megszüntetését bejelentették.
Egészen mostanáig ugyanis a piaci rezsiárak elől az egyik kézenfekvő menekülési útvonal a szaldós napelem volt, így tömegesen fordultak a családok ebbe az irányba. Márpedig azt a tömeges igényt is pont a kormány egy másik váratlan húzása, a rezsicsökkentés korlátozása gerjesztette a végletekig – most pedig egyetlen váratlan húzással zárják be szinte mindenki előtt ugyanezt a kaput.
Ha mindez így marad, akkor a telepítő cégek is egyik napról a másikra kerülnek bajba, nagyon soknak be kell majd zárni vagy profilt kell váltani.
Azért kényszerül most a kormány erre a lépésre, mert a hálózat nem bírja el a jelentősen megugrott, szezonálisan ingadozó igényeket. A rezsicsökkentéssel tehát először azt érték el, hogy az elmúlt 10 évben nem hagytak pénzt a szolgáltatóknál fejlesztésre, majd az emiatt nem elég modern hálózatra rászabadították a lakosságot a rezsicsökkentés részbeni megszüntetésével. A piac ilyen mértékű sorozatos torzításának árát egyszer meg kell fizetni, ezt (is) láthatjuk most abban, hogy a napelemes beruházások vissza fognak szorulni.
A miniszter szavai szerint egyébként a betáplálást nem megszüntetik, csak felfüggesztik, amíg az (egyelőre meg nem kapott) uniós pénzekből a hálózatot modernizálják. Ez azonban nem megy gyorsan, ha ma megterveznek egy trafóállomást, abból csak három év múlva lesz telepítés-beüzemelés, miközben a lakosságnak most kellene valamit kitalálnia, hogy az energiaválságot átvészelje.
Élet
Fontos