Leállt a gázszállítás az Északi Áramlaton, Európa a legrosszabbtól tart

Hétfő reggel hat órakor a Gazprom leállította a gázszállításokat az Északi Áramlat 1 gázvezetéken, a következő tíz napban biztosan nem megy több orosz gáz Németországba a Balti-tenger alatt. Ez a szokásos éves, előre bejelentett nyári karbantartási munkák miatt történt, elvileg tíz nap múlva, július 21-én újra megnyitják a csapokat. A német kormány azonban attól tart, hogy a gázt fegyverként használó Putyin ezután sem fogja újraindítani a szállításokat, ennek pedig nagyon komoly gazdasági következményei lennének egész Európára.

A félelmeket Putyin pénteken tovább erősítette: az orosz elnök kormányzati tisztviselői előtt arról beszélt, hogy ha maradnak a szankciók (ezekről az orosz elnök egy ideje az Oroszország elleni „gazdasági blitzkrieg”-ként beszél), annak katasztrofális hatása lesz az energiapiacra. A Gazprom elnöke nemrégiben még direktebben fogalmazott: Alekszej Miller azt hangsúlyozta, hogy az új gazdasági struktúrát Moszkva fogja meghatározni. Ha Oroszország nem ad több gázt, az katasztrofális telet jelent Európának, és áramszüneteket, melegvíz-korlátozásokat, a termelés leállítását jósolat. „Ez lesz a legrosszabb tél 1945 óta” – mondta az állami kézben lévő Gazprom vezetője.

Mint utólag elég egyértelmű, Oroszország már másfél éve szisztematikusan elkezdte csökkenteni a Nyugat felé irányuló gázszállításokat. Eredetileg részben az üzemkész, de német engedélyek híján nem üzemelő Északi Áramlat 2 elindítását akarhatták így kiprovokálni, de közben folyamatosan növelték Európa kiszolgáltatottságát is az orosz energiahordozókon keresztül. Az ukrajnai háború és a szankciós politika miatt aztán Oroszország júniusban fokozta a nyomást, és májusban már csak a korábbi mennyiség 40 százalékát biztosították a vezetéken. Ezt a Gazprom technikai okokkal magyarázta, az indoklásuk szerint azért voltak kénytelenek visszavenni a volument, mert a nagyjavításon Montrealban lévő Siemens turbinákat Kanada a szankciók miatt nem hajlandó visszaadni.

Német nyomásra (és az ukrán tiltakozás ellenére) végül Kanada a hétvégén bejelentette, hogy az európai energiabiztonság érdekében Németországon keresztül mégis visszajuttatja a turbinákat, amit a Kreml is pozitívan értékelt. Ennek ellenére Németországban egyáltalán nem biztosak benne, hogy akár az eddigi mennyiséget küldeni fogják az oroszok az Északi Áramlat július 21-i remélt újraindítása után. Robert Habeck gazdasági miniszter szerint nyilvánvaló, hogy Putyin háborús hadviselést folytat Ukrajna miatt az Európai Unió ellen, és ebben a gáz az egyik fő fegyvere.

„Minden megtörténhet. Lehet, hogy több gáz fog jönni, mint idáig, de az is lehetséges, hogy egyáltalán semmi nem fog érkezni” – mondta a zöldpárti politikus vasárnap. A gazdasági miniszter az esetleges németországi gázhiányt rémálomszerű forgatókönyvnek nevezte. Habeck hetek óta próbálja felkészíteni a német közvéleményt a várható súlyos hatásokra. Múlt héten Münchenben további jelentős gázáremeléseket helyezett kilátásba. Bár a gázszámla sok német háztartásban már idáig is közel duplájára nőtt az elmúlt hónapokban, a szakértők további akár három-négyszeres áremelkedést is lehetségesnek tartanak. A legnagyobb németországi energiaszolgáltatót, a háborús hatások miatt súlyos veszteségeket termelő Unipert a német kormány minden áron meg akarja menteni, és közben egyre többet beszélnek arról, hogy az áremelkedések javát végső soron a fogyasztókra kell terhelni a takarékoskodás érdekében. A jövőben csak az igazán rászorultaknak akarnak extra támogatásokat adni, azoknak, akik saját erőből képtelenek lennének kifizetni a fűtést.

A magas gázár még mindig kevésbé rossz, mintha egyáltalán nem lenne gáz

– mondja Monika Schnitzer, a német szövetségi kormány által megbízott szűkkörű szakértői gazdasági tanács tagja. A szakértők többsége még két-három évig magas gázárakra számít akkor is, ha nem áll le teljesen az orosz export.

A Németországban is egyre erőteljesebb recessziós félelmek nem kizárólag az energiaválságból fakadnak, de egy komolyabb gázhiány esetén a legrosszabb forgatókönyvek lépnének életbe. Hétfőn Olaf Scholz kancellár és miniszterei a legfontosabb német vállalatok vezetőivel tartanak válságegyeztetést a háború következményeiről, és a várakozások szerint az ellátási nehézségek és az energiakrízis is központi helyet kap a megbeszélésen.

A német gazdaság különösen erősen kitett Oroszországnak, de nincs jobb helyzetben a fundamentumokat illetően amúgy is komoly bajban lévő Olaszország sem, hiszen a gáz közel felét idáig ők is Oroszországból kapták. Hétfőn pedig a Gazprom bejelentette, hogy az Olaszország felé irányuló gázszállításokat is a harmadával, napi 32 millió köbméterről 21-re csökkenti, pedig már az eddigi mennyiség is csak a fele volt a június előttinek. Ha Moszkva teljesen beszüntetné a szállításokat, Olaszország recesszióval nézne szembe – mondta ki Ignazio Visco, az olasz központi bank vezetője. Az olasz kormány új gázszerződésekkel akarja pótolni a kiesést, Azerbajdzsánnal, Katarral, Algériával köt új megállapodásokat.

Franciaországban a fogyasztásnak csak a 17 százalékát fedezi az orosz gáz, de a helyzet komolyságát érzékeltetik Bruno Le Maire gazdasági miniszter szavai.

Nem szabad elfednünk, hogy mennyire súlyos a helyzet: az orosz gázszállítás leállítása nagyon is lehetséges. Készüljünk fel a teljes leállásra. Most ez a legvalószínűbb forgatókönyv

– mondta Le Maire vasárnap. A nemzetgyűlésben többség nélküli francia kormány azt tervezi, hogy januártól már szintén csak a legrászorultabbaknak biztosít extra támogatást az energiaszámlákhoz, miközben azt hirdetik, hogy Franciaország lesz az első ország, ahol teljesen megszabadulnak a fosszilis energiahordozóktól. A megoldást hosszú távon főleg az újabb atomerőművektől remélik, de a megújuló energia részesedését is szeretnék növelni újabb naperőművekkel és szélerőműparkokkal, Le Havre-ban pedig LNG-terminál épül.

A cseppfolyósított (amerikai, katari, ausztrál) gáz egész Európa számára azonban egyelőre nem képes kiváltani a kieső orosz szállításokat. A hiányzó infrastruktúrát nem lehet azonnal pótolni még akkor sem, ha mindenki kész lenne megfizetni a terminálok szintén többszörösére emelkedett költségét és az LNG-gáz magasabb árát is. Bár Nagy-Britanniában és Spanyolországban az LNG-terminálokon még elvileg van szabad kapacitás, az Ibériai-félszigetről és a Brit-szigetekről a gázt nem lehet eljuttatni a kontinens többi részére.

A Bruegel brüsszeli think tank ezért azzal számol, hogy ha az orosz gázexport teljesen leáll, Európának a következő tíz hónapban 15 százalékkal vissza kell fognia a gázfelhasználását a korábbi évekhez képest. A vészhelyzeti elosztásról, megszorításokról és kompenzációkról lehet vitatkozni, de az összmennyiség csökkenésének mindenképpen súlyos hatása lesz az európai energiaellátásra, a csap pedig az oroszoknál van.