A Központi Statisztikai Hivatal kétévente mérlegre teszi, hogy Magyarország mely területeken mennyire képes megvalósítani a fenntartható fejlődés kritériumait, és a jelentés kirajzolja azt is, hogy az ország fejlődési pályája mely területeken közeledik, mely területeken távolodik a fenntartható fejlődési pályájáról. 

Ahelyett, hogy belemennénk a fenntartható fejlődés fogalmának elméletébe, történetébe – és megkérdőjeleznénk azt az alapaxiómáját, hogy fejlődni-növekedni jó és szükséges –, elégedjünk most meg annyival, hogy mind a tág nemzetközi közösség, így az Egyesült Nemzetek Szervezete, mind az Európai Unió, de benne külön Magyarország is egy konkrét, alapvetően gazdasági kritériumrendszert ért alatta, amelynek elérését helyénvalónak tartja és erősen javasolja.

Az ENSZ két lépcsőben, 2000-ben, majd 2015-ben, Magyarország pedig 2013-ban fogadta el a maga fenntarthatósági stratégiáját, utóbbinak a magyar kormány a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia nevet adta, és persze a két dokumentum részletei nincsenek teljesen fedésben, nem is beszélve az EU-s, harmadik féle keretrendszerrel, alapvetően mindegyik azt írja le, hogyan képes egy ország a bolygó erőforrásai által meghatározott kereteken belül, a természet túlzott kizsákmányolása nélkül fejlődési pályán haladni. 

A kép Magyarországot nézve vegyes: vannak egyértelmű sikerek, elsősorban a gazdasági mutatók között, egyes témákban inkább elmarad a várakozásoktól, de a közel 100 indikátor között – a spektrum a GDP-től kezdve az ózonképző vegyületek kibocsátásának mértékétől az erdők egészségi állapotán át a szennyvíztisztításon vagy az önkéntes munkát végzők arányán keresztül, az emberek jogrendbe vetett bizalmáig vagy éppen az oktatási kiadásokig terjed – fájóan negatív mutatókat is találunk. Ezek rámutatnak a magyar gazdaság gyenge pontjaira, maga az indikátorrendszer pedig érdekes fénytörésben mutatja a magyar gazdaságot és helyét az EU-ban.

Egészség, oktatás

A jelentésben minden indikátor az értékelés során piros, sárga vagy zöld jelzést kap, attól függően, hogy az adott mutató távolodik vagy nagyon messze jár a célértéktől, stagnál, vagy halad afelé. A 93 indikátorból 36-ról jelenthető ki, hogy jó úton halad a célérték felé, vagy elérte azt. 31 egyértelműen rossz irányba megy vagy nagyon messze jár a céltól, 26 stagnál. A legrosszabb arány a természeti erőforrások felhasználását mérő mutatók között van. Ez a nagy képet nézve lényegében ismétli a két évvel ezelőtti értékelést. 

A teljes jelentést és valamennyi indikátort nem mutatjuk be, ehelyett a látványos hiányosságokra, problémákra rámutató indikátorokra fókuszálunk. 

A társadalmi dimenzióban 34 indikátorból 13 kapott zöld jelzést, tehát 13 mutató halad a kívánt pályán, például a parlamenti választásokon való részvétel vagy éppen a súlyos anyagi deprivációban élők aránya, de csökkent a fürdőszoba nélküli lakások aránya is. A rendszeres dohányosok aránya is csökkent, ezen belül is a férfiaké, vagyis a kívánt pályán halad a mutató, más kérdés, hogy a dohányzással összefüggő halálozási ráta így is kiemelkedően magas Magyarországon, 2017-es adatok szerint az EU-átlag duplája. 

Viszont a kiemelt okok szerinti halálozások 2000 óta nem közelednek a kívánt alacsonyabb értékekhez: a standardizált halálozási arányszám 2000-tól 2014-ig stagnált, majd több lépcsőben emelkedni kezdett. A főbb halálokok a teljes időszakban és nagyjából ugyanakkora arányban a keringési és daganatos megbetegedések közül kerültek ki.

A kiemelt halálok szerinti standardizált halálozási arányszám 2018-ban Magyarországon kiemelten kedvezőtlen volt EU-s összehasonlításban, a magyar mutatónál csak a litván, román és bolgár mutató rosszabb. 

Bár továbbra is csökken az alacsony iskolai végzettségűek aránya, a rosszul olvasó tanulóké nőtt PISA-adatok alapján. 2012 és 2015 között a rosszul olvasók aránya meredeken emelkedett 19,7 százalékról 27,5 százalékra. Ugyan azóta kis mértékben, 2 százalékpontot csökkent az arány, az EU-célértéktől, a 15 százaléktól messze jár. 

Ez – főként a következő, egyébként a magyar keretstratégiában kiemelt indikátorral együtt – komoly hiányosságra mutat rá az oktatásban. A korai iskolaelhagyók^*Korai iskolaelhagyóknak vagy leszakadóknak azok a legfeljebb alapfokú iskolai végzettségű 18–24 évesek minősülnek, akik a kikérdezést megelőző négy hét folyamán semmiféle, tehát sem iskolarendszerű, sem iskolarendszeren kívüli oktatásban, képzésben nem vettek részt. Az azonos korú népességen belüli arányt mutatja. arányának EU-átlaga 2002 óta stabilan csökken és 2020-ra el is érte a célértéket.

Ehhez képest a magyar érték stagnált, így 2013-ban előzte az EU-s arányszámot, és kis mértékű ingadozó emelkedés után 2020-ra elérte a 12,1 százalékot, ami már két százalékponttal több, mint az EU-célérték. 

Gázok, fák

A 20 gazdasági indikátorból 10 halad megfelelő pályán, ilyen például a GDP, a munkaerő-termelékenység vagy a munkanélküliségi ráta. Messze elmarad a célértéktől és a kívánt pályától ugyanakkor a GDP-arányos bruttó államadósság vagy éppen a kutatási és fejlesztési ráfordítások aránya. 

Érdekes, és a kormány egyik legtöbbet kommunikált gazdaságpolitikai céljainak ellentmondani látszik, hogy az osztalék formájában kivitt jövedelem 2017-től meredeken emelkedni kezdett, és majdnem elérte a 2010-es évek elejének csúcsértékét, igaz, 2020-ra némileg mérséklődött. 

A 39 természethasználattal kapcsolatos indikátorból csak 13 alakulása értékelhető pozitívan, például csökkent a városi lakosság kitettsége a levegő szilárdanyag-szenyezettségének, javult a települési szennyvíztisztítás, több lett az ökológiai gazdálkodás. 

Gond van viszont az üvegházhatású gázkibocsátás mértékével: 2013-ban megtört a rendszerváltás óta az EU-átlagnál nagyobb mértékben csökkenő trend, és a kibocsátás növekedni kezdett. Így sem éri el a 90-es értéket, de az elmúlt évek emelkedése látványos trendet rajzol ki.

A növekedésért elsősorban a szállítás és közlekedéshez köthető károsanyag-kibocsátás a felelős: a magyar üvegházhatású gázkibocsátás-érték így sem számít rossznak EU-s szinten, a közlekedésre szűkített szén-dioxid kibocsátás viszont már bőven meghaladja az EU-átlagot.

Nem vagyunk jók csomagolóanyagok újrahasznosításában. Az egy főre jutó csomagolási hulladék 2011 óta folyamatosan emelkedik Magyarországon, míg az újrahasznosítási arány 2011 óta csökken. Bár az EU-ban magasabb ennek a hulladéktípusnak a jelenléte, az újrahasznosítási arány 2005 óta nő vagy stagnál, és 2018-ban ezzel EU-s összehasonlításban majdnem sereghajtók voltunk: csak Málta hasznosította rosszabbul újra a csomagolóhulladékot.

Különösen érdekes az úgynevezett erőforrás-termelékenység mutató, ami azt mutatja meg – a GDP és az összanyag-felhasználás hányadosával – , hogy a gazdasági növekedéssel egyidejűleg milyen mértékű a természeti erőforrások igénybevétele. Egyszerűbben kifejezve: az adott gazdasági növekedéshez mennyi természeti erőforrás felhasználása szükséges, a természethasználat mennyire hatékony. Az EU fenntarthatósági stratégiájában ezért is kulcsindikátor ez a mutató. 

2000-től nézve Magyarországon az erőforrás-termelkénység 2014-ig alapvetően kedvezően alakult és emelkedett, azóta viszont visszaesett a 2008-as szintre és lényegében stagnál. 2020-ban az EU sereghajtói között voltunk ezek után, csak Lengyelország, Litvánia, Észtország és Bulgária mutat rosszabb értéket ezen a téren.

2019-ben Magyarország energiaimport-függősége az elmúlt bő 20 év csúcsértékére ugrott, ezzel az ország az uniós középmezőnyben helyezkedik el egyébként, valamivel az EU-átlag fölött.

Magyarországon a megújuló energiaforrások részesedése a teljes végső energiafelhasználásból a 2013-as csúcsértékről 2019-re 12,6%-ra csökkent, távolodva a 2020-ra vállalt célértéktől. Az EU egyébként várhatóan el fogja érni a célértékét, Magyarország viszont 2014 óta távolodik a saját kijelölt céljától.

2019-es adatok szerint az uniós mezőny utolsó harmadában vagyunk, igaz, Nagy-Britanniával és Lengyelországgal azonos szintű a megújuló energia használata.

Magyarországon a folyóvizek vízminősége romlik, különösen 2017 és 2020 között mértek jelentősen növekvő biokémiai oxigénigényt, ami a vízminőség mérésének indikátora, és minél alacsonyabb, annál jobb a vízminőség. Magyarország folyóvizei 2018-ban a harmadik legrosszabb minőségűek voltak az EU-ban.

A magyar erdők egészségi állapotának romlása is csak fokozódott: 2007 és 2018 között több lépcsőben, de egyre nagyobb lett a károsodott fák aránya. Aztán némi javulás után 2019-től tovább folytatódott a negatív tendencia.

A régióban csekély gazdasági fejlődés, kiemelkedő természeti áron

A jelentés nem tér ki arra, hogy más országok ennél jobban vagy kevésbé teljesítik a fenntartható fejlődés feltételrendszerét, és vajon nálunk jobban iparkodnak-e. Az ENSZ fenntarthatósági kritériumrendszerének várható teljesítéseit nézve 2019-ben Magyarország az EU-s országok között a sereghajtó harmadban helyezkedett el.

A régión belül Szlovákia és Lengyelország teljesítménye is jobb volt Magyarországénál, külön figyelemre méltó, hogy Csehország mennyivel jobban állt a célok teljesülésében, holott Magyarország uniós összehasonlításban fejlett, sokrétű, a fenntartható fejlődési célok elérésére alkalmas intézményrendszerrel rendelkezik.

A mostani KSH-jelentés lényegében megerősíti a 2020-as Társadalmi riport vonatkozó tanulmánya alapján készült korábbi cikkünk legfőbb megállapítását, vagyis azt, hogy az elmúlt években a régiós átlagnál alacsonyabb gazdasági növekedést Magyarország kiemelkedő természetierőforrás-felhasználással érte el. Miközben 2010 és 2018 között a visegrádi országok (Magyarország nélkül), és a 27 uniós tagállam átlagos természetierőforrás-termelékenysége is nőtt, addig Magyarországé romlott.

A 2012 óta folyamatosan romló teljesítményével Magyarország ráadásul az egyetlen EU-tag, aminek 2018-ban kisebb volt a természetierőforrás-termelékenysége, mint 2010-ben.

Ennek egyik kulcseleme, hogy a 2013 és 2018 közötti magyar üvegházhatásúgáz-kibocsátás növekedését csak Ciprus előzte meg az EU-ban. Ez másfél évtizeddel korábbra lökte vissza az országot ebből a szempontból.

A mostani jelentés kiterjeszti Bartus László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatójának állítását is, miszerint 1999 és 2018 között gyakorlatilag nem volt olyan időszak, amikor Magyarország fenntartható gazdasági fejlődést tudott volna produkálni, ugyanis vagy a természetierőforrás-felhasználás, vagy az államadósság növekedése miatt a jövőbeli erőforrások felélésével valósult meg a növekedés. 

Ez a helyzet a jelek szerint az utóbbi két évben sem javult érdemben.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA természeti erőforrások felélése árán nőtt a magyar gazdaságEurópa-bajnokok voltunk az erőforrások felhasználásában, miközben lebetonoztuk az országot a régiós átlagnál alacsonyabb gazdasági növekedésért cserébe.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA magyarok egy picit jobban szennyezik a bolygót, mint bárki más, de Áder János szerint mi nem számítunkTöbb mint kétszer akkora a magyar széndioxid-kibocsátás, mint ami a fenntarthatósághoz kell. A "környezetvédő" köztársasági elnök szerint nem nekünk kell cselekednünk.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat erőforrás fenntarthatóság gazdasági fejlődés Olvasson tovább a kategóriában