Már az óvodákban frontális oktatással veszik el a gyerekek kedvét a természettudományoktól

Általánosítani nem szeretnék, de úgy látom, hogy a legtöbb óvodában a frontális oktatás van. Leülünk, és elkezd magyarázni az óvónő, esetleg egy-egy képet mutat a gyerekeknek, ahelyett, hogy kivinnék őket a természetbe, és ott néznének meg egy virágot, egy állatot. Megmutatja, ő beszél a legtöbbet, a gyerekek pedig ülnek és hallgatják. Nyilván ez nem motiválja őket – mondta Vass Virág a 28. óra hetedik adásában.

A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

Az oktatási témájú podcastsorozatunk legújabb adásában az óvodások és iskolások első természettudománnyal kapcsolatos élményeiről volt szó, és arról, hogy ezek a témák hogyan illeszkednek a képzésbe jelenleg, és ezt hogyan lehet érdekessé tenni. A másik nagy téma az volt, hogy a tanári és óvodapedagógusi képzés mennyire készíti fel a hallgatókat arra, hogy izgalmasan oktassák ezeket a témákat. A vendégeink Vaszil Nóra, a rákoscsabai Jókai Mór Református Általános Iskola tanítója és Vass Virág, a kistarcsai Szent Anna Katolikus Óvoda óvónője voltak.

Holtzer Péter, Vass Virág és Vaszil Nóra

Tavaly készült el a „Belépő a tudás közösségébe” projekten belül a „A természettudományok lenyűgőző világa – Ovilabor – sulilabor: Érdekes, látványos, tanulságos természettudományos kísérletek gyűjteménye óvodai és kisiskolai foglalkozásokhoz” című kézikönyv a pedagógusoknak. Vass Virág és Vaszil Nóra közreműködtek a kézikönyv kidolgozásában, és részletesen is beszéltek a tapasztalataikról.

Rettentő nagy motiváció volt a gyerekeknek, amikor azt mondtam, hogy kimegyünk az udvarra vulkánt készíteni. Elsőre azt sem tudták, hogy mi lehet az, de amikor a különböző anyagokat elkezdtük átbeszélni, meglepett, hogy sok mindent felismertek, mert a legtöbb anyagot a háztartásban is megtalálják. Nyilván a legnagyobb látványosság az volt, amikor a láva kitört. Számomra a legnagyobb visszacsatolás, hogy utána a homokozóban is vulkánokat építettek, és az élményeket le is rajzolták”

– mesélte Vass Virág.

Vaszil Nóra elmondta, hogy a diákjainak szülei arról számoltak be, hogy az iskolában látott kísérleteket a gyerekek otthon a testvérének, a szomszéd gyereknek is bemutatták. “Olyat is hallottam vissza, hogy a mindig nehezen ébredő gyerek keddenként gond nélkül kelt azzal a mondattal, hogy ma kísérletezés lesz” – mondta.

Az általános iskola alsó tagozatán tanítóknak nehézséget okoz, hogy nem teljesen magától értetődő, hogy hova lehet a tanterven belül beilleszteni a kísérletezést. A 2020-as Nemzeti Alaptanterv óta első és második osztályban megszűnt a környezetismeret tantárgy, emiatt Vaszil Nóra szerint ezeket az ismeretek olyan tárgyakba kell beépíteni, mint az olvasás, a matematika, vagy a technika. Az is problémát jelent, hogy például a technika óra tanmenetéből, a tankönyvből frontális oktatás következik, miközben ez az óra sokkal jobban működik, ha tevékeny, és élményeket ad át.

Habár a tanári és az óvodapedagógusi képzésben is hangsúlyozzák az interaktív képzés fontosságát, a gyakorlatban sokszor végül mégis a pedagógusok egyéni elkötelezettségén múlik, hogy csak “leadják” a tananyagot, vagy ennél többet tesznek bele az oktatásba. Az is problémát jelent, hogy a módszertani oktatás sem mindig elég részletes.

“Kaptunk egy száz diás ppt-t, megtanultuk, hogy az ott milyen állat, milyen növény, és ebből írtunk egy zh-t. Azt, hogy hogyan motiváljam a gyerekeket és hogyan adjam át nekik tudást, nem feltétlenül kaptam meg ” – mondta erről Vass Virág, aki szerint sok pedagógust az rettent vissza, hogy a kísérlethez tartozó magyarázat túl tudományos, és még ő se érti.

“Pedig ahogy én fel tudom fogni, ahogy én el tudom mondani a gyereknek, az bőven elég. Ugyanez elmondható az iskoláról is, alsó tagozaton még nem kell tudományos nyelven beszélni a gyerekekhez”

– mondta.

Vaszil Nóra arról számolt be, hogy a főiskolai gyakorlata alatt volt olyan környezetórán is, ahol a Rákos-patak mentén békákat fogdostak a gyerekek, és olyanon is, ahol a hátsó padban majdnem elaludt, mert egész órán vázlatokat írtak a füzetbe, amit felnőtt fejjel is nehéz volt követni.

„Becsukjuk magunk mögött az ajtót, és utána a tanórán az történik, amit mi szeretnénk. Ha én megelégszem azzal, hogy a 22-23. oldalt kellett elmondani, és én azt elmondtam, akkor utána kinyitom az ajtót és azt mondom, hogy elvégeztem a feladatomat. A tanmenet csak ötleteket ad, hogy mivel lehet feldobni az órát, és itt jön be az az egyéni felelősség. Hogy úgy kell felkészülni az órára, hogy nem csak elmesélem, vagy jobb esetben videón mutatom be a víz halmazállapotait, hanem beviszek egy rezsót és vizet forralok”

– mondta Vaszil Nóra. A kísérletek beépülése az alsós munkába azért is lenne előnyös, mert felsőben is lenne hova visszautalni, amikor a kísérletek mellé már képleteket is kell tanulni.

Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre! A beszélgetéssel, illetve a 28. óra sorozattal kapcsolatos visszajelzéseket továbbra is várjuk a [email protected] címre.

(A podcast elkészítésében közreműködött: Stubnya Bence).

A 28. óra előző részei: