Amit Trump szeretne, azért a NATO szétbombázta Szerbiát

Saját mércéjéhez képest is hajmeresztő ötlettel állt elő az amerikai elnök a Gázai övezet jövőjével kapcsolatban: a területet az Egyesült Államok venné birtokba, és miután közel kétmillió palesztin lakosa elhagyta, az ország építené újjá egy „riviéra” képében.

Előzmények: az övezet lakosainak jelentős részét olyan palesztinok teszik ki, akiknek felmenőit a korábbi háborúk során üldözték el Izrael területéről. A területet a Hamász terrorszervezet igazgatta, amely 2023. október 7-én Izrael történetének legvéresebb terrortámadását hajtotta végre, amely közel 1200 áldozatot követelt.

Izrael erre elsöprő offenzívával válaszolt, amelynek során lerombolta az övezet nagy részét, a túlélők menekülttáborokba és még a korábbinál is kisebb helyre zsúfolódtak össze, és szinte teljesen segélyekből élnek, az éhezés mindennapos probléma. A palesztin áldozatok száma az övezetben már a 46 ezret közelíti.
Több hónapja az látszik azonban, hogy a bosszún túl az izraeli kormánynak nincs igazán ötlete a hogyan továbbal kapcsolatban. A Hamász erejét megtörték, de nem tudták felszámolni a terrorszervezetet. A tartós megszállás az azzal járó folyamatos veszteségek miatt nem reális opció – eleve ezért vonult ki onnan Izrael még 2005-ben.
Az utóbbi hetekben törékeny tűzszünet van érvényben, a Hamász több (még 2023-ban ejtett) izraeli túszt is szabadon bocsátott.

Felülnézet: már Donald Trump elnöksége előtt is felmerült a palesztinok kitelepítése az övezetből, azonban ezt nemcsak ők utasítják el, hanem a szóba került célországok közül például Egyiptom és Jordánia is.

Nem véletlenül: bár Trump nem zárta ki, hogy a jövőben palesztinok is éljenek a területen, de a szövegkörnyezetből elég egyértelműnek tűnik, hogy többségük soha nem térhetne vissza. Vagyis ezzel tovább csökkenne a palesztinok Izrael megalapítása óta egyre csak fogyatkozó területe.

Igen, de: Trump fenyegetéseivel, hajmeresztő ötleteivel kapcsolatban rendre előkerül, hogy ez csak tárgyalási taktika, igazából engedményeket akar kicsikarni. Itt azonban nemigen látszik, hogy az agyonbombázott palesztinokkal milyen gazdasági alkut akarna kötni.

Tágabb kontextus: Trump javaslatát nehéz úgy értelmezni, hogy az ne legyen etnikai tisztogatás, vagyis egy őshonos lakosság elüldözése, maradékainak erőszakos asszimilálása. Ez a nemzetközi jog egyik legerősebb tabuja volt eddig, a NATO 1999-es Jugoszlávia elleni légi hadjáratát jelentős részben a koszovói albánok üldözésével indokolták.

Ha ezt az ötletet az amerikai elnök keresztülviszi, azzal kirúgja a nemzetközi jog egyik tartóoszlopát. Igaz, ugyanezt kezdte el a területi terjeszkedés tilalmával is.

A koncepció előképei leginkább talán azok a Kínától kizsarolt gyarmati vagy koncessziós területek lehetnek, amelyeket szinte minden európai hatalom megszerzett magának (még az Osztrák-Magyar Monarchia is.) Ezek kikerültek a kínai joghatóság alól, és az utolsók csak 1997-ben (Hongkong az Egyesült Királyságtól), illetve 1999-ben (Makaó Portugáliától) tértek vissza az anyaországhoz.

Reakciók: értetlenséggel vegyes felháborodást váltott ki Trump ötlete a világ nagy részén, a megnyilatkozó arab országok és a Hamász is elutasította a koncepciót. Ahogy (a fenti párhuzam alapján nem meglepő módon) Kína is, továbbá Törökország szintén.

A Trump oldalán nyilatkozó izraeli miniszterelnök teljesen nyíltan nem foglalt állást. Arról beszélt, hogy győzelemmel fogják befejezni a gázai háborút, és dicsérte Trumpot, hogy bátran áll elő friss ötletekkel.

Alulnézet: abban igaza van Trumpnak – aki gondolatát részben a palesztinokon segítő humánus ötletként adta elő -, hogy az övezet jelentős része jórészt lakhatatlan, évtizedekbe és dollármilliárdokba kerül majd az újjáépítése.

Mi várható? Ha Trump terve megvalósul, az óriási győzelem lenne az izraeli szélsőjobbnak, amely minél több területről szeretné elűzni a palesztinokat, majd zsidókat telepíteni oda, megvalósítva Nagy Izraelt a „tengertől a (Jordán) folyóig”.

Az ötletet övező teljes térségbeli ellenállás miatt azonban nehéz elképzelni, hogy megvalósuljon. Ennek elfogadása az olajállamok abszolutista módon uralkodó elitjének is gyengítené a társadalmi elfogadottságát.
A lakosságot az éheztetés fokozásával ugyan elvileg távozásra lehetne bírni (ha Egyiptom megnyitná a határát), de így már nem a 19. századba térne vissza a világ, hanem a középkorba.
Ezek után pedig például Putyin orosz elnök is hivatkozhat arra, hogy ha már úgyis porrá bombázta Kelet-Ukrajnát, és a lakosság is elmenekült, akkor tartozhat Oroszországhoz, amely majd újjáépíti. Vagyis a nemzetközi rendszer visszatérne oda, ahol mindig az erősebbnek van igaza.