December 3-án helyi idő szerint éjjel tizenegy órakor még a dél-koreai politika amúgy nem kifejezetten unalmas világában is évtizedek óta példátlan válság állt elő. Jun Szogjol konzervatív kormányfő „észak-koreai kommunista erők és államellenes elemek” szervezkedésére hivatkozva statáriumot hirdetett, felfüggesztette a parlamentet és betiltott mindennemű politikai tevékenységet. 

A katonaság egyes egységei hevenyész kísérleteket tettek a törvényhozás feletti hatalom átvételére, de ez gyorsan hamvába holt. A parlamenti többséggel rendelkező baloldal összetrombitálta a 300 fős nemzetgyűlés 190 tagját, és – Jun saját pártjának 18 képviselőjével együtt – egyhangúlag leszavazta a statáriumot, a törvényhozás előtt pedig azonnal spontán tüntetések indultak az elnök ellen. Jun másnap hajnalban erre kénytelen volt visszavonni előző esti bejelentését, míg a parlamenti többség kezdeményezte elmozdítását a hatalomból.

Jun módszerei az 1980-as éveket és az azt megelőző évtizedeket idézték, amikor válogatott autokraták uralták az országot a hadsereg támogatásával, időszakos felkelések és puccsok közepette. Az 1988-as demokratizálódás óta azonban fordult a kocka, és az vált jellemzővé, hogy a mindenkori elnök olykor kétes, olykor kevésbé kétes körülmények között, de börtönben végezte karrierjét (az előző négy elnökből három ellen korrupciós eljárás indult, kettejüket börtönre ítélték, bár kegyelemmel szabadultak). 

A mostani válságot is részben ennek veszélye idézte elő. A közelmúltban Jun felesége, valamint az ellenzéki vezetője, Li Dzsemjong ellen is több korrupciós eljárás indult, amelyek miatt a baloldal a parlamenti többségét kihasználva elkezdte fokozni a nyomást az elnökön és a hatóságokon. Ez kormányzati bénultsághoz vezetett, amit a nem a kifinomult politikai magatartásáról ismert Jun ezzel a radikális lépéssel próbált feloldani. Ez azonban minden jel szerint visszafelé sült el, és Jun posztjával – és a korábbi példák alapján akár szabadságával – fizethet érte.  

Az elmúlt napok fejetlensége komoly kérdéseket vet fel Magyarország harmadik legnagyobb külföldi befektetőjének gazdasági stabiltásával kapcsolatban is: a Donald Trump hatalomra jutásával járó világgazdasági turbulenciák fényében a politikai válság pont a legrosszabbkor jött az exportfüggő, gyengülő külső kereslettel szembenéző Dél-Korea számára. 

A hatalmi harc még az ukrajnai háború menetére is hatással lehet, miután Jun Szogjol alatt Szöul részben anyagi érdekből, részben Észak-Korea részvétele miatt elkezdett élénkebb védelmi partnerségre törekedni Európával, míg a baloldal külpolitikáját a klasszikus békepárti retorika és Amerika-szkeptikus felhangok jellemzik.   

Megosztott hatalom, kormányzati bénultság

A válság legközelebbi előzménye egyrészt a parlament és az elnök, másrészt az ügyészség és Li Dzsemjong közötti szembenállás. Dél-Koreában az elnököt közvetlenül, öt évre választják, és a posztot – a fent említett diktatúrák emléke miatt – csupán egyetlen cikluson át töltheti be ugyanaz a személy. Jun Szogjol 2022-ben hajszállal, alig 0,75 százalékponttal győzte le Li Dzsemjongot a posztért, azonban a parlamentben a 2020-as és a 2024 áprilisi választáson is a balközép–centrista Demokratikus Összefogás Pártja nyert. 

Emiatt hiába van szó elnöki rendszerről, Jun mozgásterét erősen korlátozza a baloldal. Ez különösen a 2024-es voksolás óta bénítja a kormányzati munkát: a törvényhozás rendre blokkolja az elnök lépéseit és saját programját érvényesítő jogszabályokat szavaz meg, Jun pedig bőszen vétózza a Demokrata Párt törvényeit.  

A legutóbbi csörtét a két fél között a 2025-ös költségvetés váltotta ki. A kormány radikálisnak nem nevezhető, 3,2 százalékos kiadásnövelést kért a törvényhozástól, arra hivatkozva, hogy az exportkereslet csökkenése és a világgazdasági turbulenciák miatt élénkítésre van szükség.

A Demokrata Párt azonban számottevő vágásokat követelt az elnöki hivatal, az ügyészség és a rendőrség büdzséjéből, valamint az Ukrajnának szánt anyagi támogatás összegéből is. Ezek a követelések a pénzügyminiszter szerint akadályoznák az állami funkciók ellátását és növelnék a gazdasági kockázatokat a romló külső kilátások közepette.

Bár a Demokrata Párt részben a takarékosság szükségességével magyarázta a dolgot, ennek némileg ellentmond, hogy Jun elődje, a baloldali Mun Dzsein elnöksége alatt évi 8–9 százalékos büdzsénövekedésre is volt példa (ebben természetesen szerepet játszott a koronavírus-járvány is). 

Eljárások egymás hegyén hátán

A költségvetési keménykedés mögötti valós politikai motivációkat inkább a vágások által leginkább érintett szervek kiléte mutatja. Li Dzsemjong ellen jelenleg négy nagyobb büntetőeljárás folyik, amelyekben azzal vádolják, hogy a Szöult körülvevő, 13 milliós Kjonggi tartomány kormányzójaként közpénzekkel élt vissza, valamint korábban a 930 ezres Szongnam polgármestereként érintett volt egy ingatlanpanamában, ami 490 millió vonos (136 millió forintos) kárt okozott a városnak. 

Novemberben az egyik ügyben első fokon bűnösnek találták és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a választási törvény megsértéséért, amiért 2021-ben hazudott a szongnami ingatlanügyről. Ha az ítélet jogerőre emelkedne, az azt jelentené, hogy Li nem indulhatna a 2027-es elnökválasztáson, amelynek a jelen állás szerint ő lenne az esélyese. (Egy további eljárásban november végén felmentették, ebben azzal vádolták, hogy hamis tanúzásra kényszerítette egy szongnami önkormányzati beosztottját egy ellene folyó korábbi, 2019-es ügyben. Ez ugyanakkor nem oszt, nem szoroz a jelen állás szerint.)

A politikai pályája előtt a munkások jogait védelmező ügyvédként dolgozó, 60 éves Li szerint természetesen ezek politikailag motivált ügyek, azzal vádolja az ügyészséget, hogy Jun zsebében van. Ezt az ellene folyó ügyek mellett azzal is igyekszik igazolni, hogy a hatóságok jóval kevésbé szigorúak Jun feleségével, Kim Konhival szemben, akit tavaly árfolyammanipulációval vádoltak meg, idén pedig abból lett botrány, hogy rejtett kamerás felvételek szerint luxustáskát fogadott el egy lelkipásztortól. Előbbi ügyben felmentették, utóbbiban pedig vádemelés sem történt. Amikor az ellenzék ősszel vizsgálatot kezdeményezett az elnök és felesége ellen, Jun természetesen megvétózta azt.   

Ezt követően a parlamenti többség az ügyészség ellen lendült támadásba, december 2-án kezdeményezte az állami számvevőszék vezetőjének és három magas rangú ügyésznek a menesztését, arra hivatkozva, hogy elnézőek voltak a first lady ügyeiben.

Sarokba szorított elnök

Minden bizonnyal ez a fenti két ügy, a költségvetési szembenállás és az ügyészség elleni fellépés motiválta Junt a statárium bevezetésére, amelytől talán a kormányzati bénultság megtörését és a Demokrata Párt támadásainak kiiktatását remélhette. Utólag elég világos, hogy hatalmas öngólt lőtt, és az ellenzéki nyomás és a dagadó szöuli tüntetések fényében az eleve sarokba szorított elnök pozíciója tarthatatlanná válhat. 

A helyzet iróniája, hogy Jun maga is lánglelkű korrupcióellenes ügyészből lett politikus. Kulcsszerepet játszott a Pak Kunhje konzervatív elnök 2017-es megbuktatásához vezető nyomozásban, érdemei elismeréseként 2019-ben a baloldali Mun Dzsein főügyésznek nevezte ki. Jun ezen pozícióját azonban az elnök és a kormány tagjainak vegzálására használta fel. Emiatt hosszú jogi, majd politikai viaskodás indult közte és Mun között, amelynek végén Jun a jobboldali gyűjtőpárt, a Polgári Erő Pártjának elnökjelöltjévé vált.

Rendkívül szabadszájú, negatív hangvételű és vádaskodó, Donald Trumpot idéző jobbpopulista kampányt folytatott, egyebek mellett ellenfelei lecsukatásának ígéretével és a korrupció kiirtásával, erős antifeminista, kultúrharcos, a demokratikus ügymenet alacsony hatékonyságát bíráló felhangokkal, valamint az Észak-Koreával szembeni kemény fellépés ígéretével jutott hatalomra a hagyományos baloldali szociális témákkal kampányoló Li Dzsemjonggal szemben.

Ebben szerepet játszott a Mun Dzsein kormányzatával szembeni elégedetlenség, miután a szintén populista ígéretekkel kampányoló baloldal nem tudta kezelni a nagyvállalatok gazdasági és politikai túlhatalmából, a duális gazdaságszerkezetből és növekvő vagyoni egyenlőtlenségekből, az idősebb korosztályok lecsúszásásból, az emelkedő lakhatási költségekből, a fiatal férfiak és nők közötti súlyos ideológiai szakadékból fakadó, egyebek mellett a globálisan is rekordalacsony születésszámhoz vezető társadalmi feszültségeket.

2022 óta azonban erősen megkopott Jun a kemény zsaru szerepével összeszedett népszerűsége is, miután törtető politikai temperamentuma és a kompromisszumkészség teljes hiánya miatt nem volt képes érdemleges változást hozni. Ellenfeleit észak-koreai ügynököknek, korrupt hazaárulóknak nevező retorikája is növekvő visszatetszést szült, főleg azóta, hogy Lit 2024 januárjában egy felspanolt idős férfi megpróbálta megölni Szöulban, késsel nyakon szúrta, de a pártvezér túlélte a támadást.

Az ellenzék szerint eleve nem a baloldal hajthatatlansága, hanem Jun politikai stílusa okolható a paralízisért, és a jelek szerint ezzel a választók többsége is egyetért. Az őszi felmérések szerint a dél-koreaiak alig egynegyede elégedett a munkájával, az április óta tartó belpolitikai kötélhúzásból ő jött ki rosszabbul.  

A Demokrata Párt a rövid életű statáriumra hivatkozva közölte, hogy formálisan is kezdeményezi Jun Szogjol elmozdítását az elnöki posztról, amihez a parlament kétharmados többsége szükséges. Jun pártja 108 képviselővel, azaz valamivel több mint a mandátumok harmadával bír, ezért rajtuk áll, hogy beáldozzák-e a jelek szerint elszabadult hajóágyúvá vált elnököt, vagy úgy döntenek, hogy még mindig jobb a következő három évet bénultan, de hatalomban tölteni, mint kapitulálni Li és a baloldal előtt. 

Koreai diszkont

A pénzügyminisztérium szerdán „korlátlan likviditást” ígért a piacok megnyugtatása végett, a von és a tőzsde megtámasztását ígérte a pánik csillapítására. Ez, illetve Jun hátraarca valamelyest helyrepofozta a von éjjel kétéves mélypontra süllyedt árfolyamát és a szöuli tőzsdeindexeket is.

Az első értékelések szerint ugyanakkor a válság ismét bizonyította a „koreai diszkont” megalapozottságát, azaz azt a jelenséget, hogy a külső befektetők jellemzően olcsóbban árazzák a dél-koreai részvényeket és más eszközöket az ország politikai kockázatai és nehezen átlátható, néhány befolyásos dinasztia és az általuk kontrollált konglomerátumok (csebolok) által uralt gazdaságszerkezet miatt.  

A dél-koreai bruttó össztermék (GDP) tavaly csupán 1,4, 2022-ben 2,6 százalékkal nőtt, a szöuli jegybank idénre 2,2 százalékos, jövőre 1,9 százalékos növekedést vár. Ez a fejlett világhoz viszonyítva nem tragikus, de a korábbi évtizedek tempójához képest lassulást jelent az egy főre eső, vásárlóerő-paritáson számolt GDP alapján nagyjából az Európai Unió átlagával azonos fejlettségi szinten tanyázó Dél-Koreában. 

A kilátásokat már a politikai válság előtt is árnyalta Donald Trump amerikai elnök hatalomra jutása és a kínai kereslet gyengülése: az exportnövekedés üteme novemberre minimális, 1,4 százalékos értékre csökkent, szemben a 4,4 százalékos elemzői várakozásokkal. A következő hetek várható instabilitása és a költségvetési ügyek feletti huzavona megoldatlansága növeli a bizonytalanságot. 

A pozitívabb értékelések szerint ugyanakkor a dél-koreai politika és társadalom reakciója azt is jelzi, hogy a koreai demokráciát a folyamatos botrányok, gyakori tömegtüntetések és az ügyészség a vádak szerint részrehajló aktivizmusa ellenére nem kell félteni, a populizmus térnyerése és a társadalom utóbbi években erősödő megosztottsága ellenére z 1960-as–1980-as évekbe nem hajlandó visszatérni a nép és az elit sem.

Ukrajnának sem mindegy

Ez abból a szempontból Magyarország számára sem érdektelen, hogy a dél-koreai Samsung SDI és az SK On akkumulátorgyárai, valamint beszállítóik magyarországi beruházásai mentén Dél-Kora 2022-re Magyarország harmadik legnagyobb külföldi befektetőjévé vált a Magyar Nemzeti Bank végső befektető szerinti adatai alapján, hajszálnyival lemaradva csupán a második Ausztria mögött. Jun hazardírozása ugyan közvetlenül nem sok hatással van ezekre a cégekre, de az európai akkumulátorkereslet és a hazai gazdaságpolitikai hátszél együttes gyengülése sok jót sem ígér az eleve problémákkal küzdő szektornak. 

Mindemellett Jun politikai öngyilkossága az európai védelmi szektorra és Ukrajna támogatására is hatással lehet. A demokrata kormánnyal szembeni erős ideológiai különbségek ellenére Jun az Egyesült Államok hű szövetségese, így élénken részt vett a Kínával szembeni regionális szervezkedésben Amerika és Japán oldalán, csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz és Ukrajna anyagi támogatásához, miközben a dél-koreai hadiipar Lengyelország, Románia és más, készlethiánnyal küzdő európai országok egyre fontosabb beszállítójává vált. Az utóbbi hónapokban az észak-koreai katonák oroszországi megjelenésével párhuzamosan Kijev a közvetlen fegyverszállításra is megpróbálta rávenni a kormányt. 

Ezt azonban Li és a Demokrata Párt élesen ellenzi. Az 1980-as évek ellenzéki mozgalmaiból kinőtt dél-koreai baloldal hagyományosan mérsékelten lelkes az annak idején a jobboldali diktátorokat támogató Egyesült Államok szövetségével szemben, a mai napig hisz az Észak-Koreával szembeni enyhülésben, Kínával (vagy akár Oroszországgal) szemben szintén a lavírozás, nem a keménykedés híve, és Japánnal szemben a Koreai-félsziget brutális gyarmatosítása iránti megbánás hiánya miatt erősen bizalmatlan. 

Emiatt Jun bukása az ukrajnai konfliktus szempontjából sem mindegy. A dél-koreai hadiipar európai megrendeléseit vélhetően egy baloldali elnök sem akarná feláldozni a békepártiság oltárán, de Kijev és az EU huszonöt, Ukrajna mellett álló tagja egy újabb diplomáciai partnert veszthet el az esetleges kormányváltással, pont amikor Trump miatt a politikai értelemben vett Nyugat egységének szavatolására lenne szüksége.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ akkumulátorgyártás dél-korea jun szogjol politikai válság samsung sdi sk on Olvasson tovább a kategóriában