Súlyosan alábecsülhetjük a klímaváltozás gazdasági kockázatait

(Fazekas Dóra a Cambridge Econometrics budapesti irodájának ügyvezetője, Simó Márton a Cambridge Econometrics elemzője.)

Az idei nyár és ősz naponta döntött meg hőségrekordokat, ennek káros hatásait mára már mindannyian a bőrünkön érezzük. Míg itthon az aszály hatására több, öntözés nélküli állományban is igen gyenge termésátlagok születtek, a Szaharában zuhog az eső, ami az ottani körülmények miatt okoz problémát.

A nyár egyik kiemelt híre volt, hogy az Autonomy nevű szoftvercég társalapítója, a brit technológiai vállalkozó, Mike Lynch és vitorlázó csapata szörnyű tragédiát szenvedett, amikor váratlan erejű viharba kerültek. A baleset egyik oka az a jelenség lehet, hogy a melegebb tengerfelszíni hőmérséklet fokozhatja a viharok intenzitását, mert a melegebb víz több energiával táplálja a viharokat, erősebb szeleket és hevesebb csapadékot eredményezhet. És ez csak néhány a most augusztusban tapasztalt eseményekből.

Áttörési pontok

A klímaváltozás hatásainak mérséklése jelentősen csökkentheti az ebből adódó károkat, költségeket. A dekarbonizáció, vagyis a kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával járó gazdasági működés ugyan jár átállási költségekkel, ugyanakkor komoly pozitív hatásai lehetnek – hiszen elkerülhetjük a további, még erőteljesebb fizikai károkat. A legújabb hőmérsékleti anomáliák arra utalnak, hogy az éghajlat globális átalakulása hamarabb változtatja meg a klímarendszert, mint azt korábban várták, ami kétségeket vet fel a hagyományos, eseményalapú aszály- és csapadék-előrejelzések pontosságával kapcsolatban.

A változások hirtelen felerősödését „áttörési pontnak” nevezzük (angolul climate tipping point). Az áttörési pontok egyik következménye, hogy a Föld átlagos felmelegedését nem tudjuk bármikor módosítani, és bizonyos szintek átlépése után nincs, vagy sokkal nehezebb a visszaút. Ebből kifolyólag fontos a szélsőséges időjárási események fizikai kockázatainak vizsgálata is, mely gyakran kimarad a gazdasági elemzésekből. Ezek ugyanis mérsékeltebb felmelegedési pályákkal számolnak, és nem veszik figyelembe az egyre gyakoribbá és erősebbé váló viharok, tornádók okozta károkat sem, pedig ezekkel a költségekkel – az újjáépítés költségeivel együtt – is mind számolni kellene. Ezzel szemben a klasszikus közgazdaságtan optimális felmelegedéssel számol – és semennyire sem veszi figyelembe a természeti folyamatokat és az erőforrások határait.

Ahogy a globális átlaghőmérséklet emelkedik, számos gazdasági forgatókönyvet lehetne figyelembe venni, hogy megértsük, milyen következményei lehetnek annak, ha nem sikerül elérnünk a kibocsátási célokat. A jelenlegi gazdasági számítások szerint, ha nem teszünk többet, mint ma, az megközelítőleg 3,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-növekedést okozhat 2100-ra az iparosodás előtti szinthez képest. A klímakutatások általában 1,5-2 fokos hőmérséklet-emelkedéseket vizsgálnak, amelyeket optimista forgatókönyveknek tekinthetünk. Egyre gyakrabban olvasható, hogy a 1,5 fokos vagy ennél alacsonyabb hőmérséklet-emelkedés már nem is reálisan elérhető lehetőség, hiszen idén már pont itt tartunk.

Nem lineáris károk

A Cambridge Econometrics kutatócégnél széles körű forgatókönyv-elemzéssel segítjük a döntéshozókat az üvegházhatásúgáz-kibocsátások jövőbeli hatásainak megértésében. Legutóbbi elemzésünkben a klímaváltozás regionális gazdasági hatásait és a regionális GDP változásának bizonytalansági tartományait vizsgáltuk különböző klímavédelmi vállalások esetén 2050-ig. Az elemzett tanulmányok különböző kimeneteleket jeleznek előre a klímakárok, azaz a fent említett fizikai kockázatok és a valós károk miatt.

A károk nem lineárisan változnak a hőmérséklet-emelkedésével (Burke et al. 2015), ami jelentős GDP-veszteségeket eredményezhet magasabb (azaz 3 Celsius-fokos vagy ennél nagyobb) kibocsátási forgatókönyvek esetén 2100-ra. A felmelegedés 1,5 fokra történő korlátozása jelentősen csökkentheti a gazdasági károkat egy 2 fokos forgatókönyvhöz képest. Azonban még ezek az előrejelzések is alábecsülhetik a megelőzhető károk mértékét, ha szélsőséges kimenetelek –például 2 fokos hőmérséklet-emelkedés mellett jelentős tengerszint-emelkedés – következik be.

A lenti ábra bemutatja, milyen mértékű gazdasági károk várhatók a Föld különböző régiói és országai esetében a szélsőséges klímakörnyezet (megközelítőleg 3,5-4 Celsius-fokos emelkedés) hatására. A szürke vonalon található pontok minden esetben konkrét becsléseket jelölnek, melyeket számos, a Burke-hez hasonló tanulmány alapján válogattunk össze. Az eltérő színű pontok különböző tanulmányok becsléseit jelzik. Látható, hogy a legtöbb ország esetében negatív irányba mutatnak a szélsőséges előrejelzések: Brazília esetében 28, India esetében 37, a legnagyobb klímakockázattal bíró ország, Szaúd-Arábia esetében pedig akár 47 százalékos éves GDP-visszaesés is elképzelhető ahhoz képest, ha hőmérséklet-változás nélküli növekedési pályát követnénk. Ezzel szemben más országokban egyes tanulmányok pozitív hatásokat is várnak, mint például Oroszország vagy Kanada esetében, ahol átlagos mértékű hőmérséklet-emelkedés akár pozitív gazdasági teljesítményt is eredményezhet.

Szélsőséges hőmérséklet-emelkedések mellett a kutatás részletesen foglalkozik a mérsékelt, „legjobb esetnek” tekinthető 1,5 Celsius-fokos felmelegedés gazdasági hatásaival is. Ezt az esetet szokták „nettó-zéró” pályának tekinteni, ami azt jelenti, hogy 2050-re a globális gazdasági tevékenység nettó károsanyag-kibocsátása eléri a nullát. Ennek a feltételezett gazdasági pályának a makroökonómiai elemzése megmutatja, hogy a felsorolt országok milyen gazdasági teljesítményre számíthatnak abban az esetben, ha elköteleződnek a fenntartható fejlődés mellett. A legnagyobb gazdasági visszaesést Szaúd-Arábia esetében látjuk, ahol 2050-re a leginkább szélsőséges becslés szerint 15 százalékkal csökkenhet a GDP a mai trendhez képest, a fenntartható pályára történő átállás költségei miatt. Érdemes ezt az eredményt összevetni az előbb bemutatott klímakockázatokkal, ahol azt láttuk, hogy szélsőséges környezeti körülmények (3,5-4 Celsius-fokos emelkedés) mellett akár 50 százalékkal csökkenhet a gazdasági teljesítmény.

Más országok esetében, mint például Kína, India, Japán, azt látjuk, hogy abban az esetben, ha a fenntarthatónak tekinthető, 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést elérő pályára állnak át, akár 2-3 százalékos gazdasági növekedést is várhatunk ahhoz képest, mint ha az eddigi trendet követnénk. Ezzel szemben az ábrán látható, hogy Kína és Japán esetében akár 20 százalékos gazdasági csökkenés is elképzelhető szélsőséges hőmérséklet-emelkedés esetén, míg Indiában akár a 40 százalékot is elérheti a csökkenés.

A kutatás legfontosabb tanulsága, hogy átlagos hőmérséklet-változás mellett is előfordulhatnak kiemelkedően szélsőséges gazdasági hatások, tehát ezeket sem lehet figyelmen kívül hagyni vagy kis kockázatúnak minősíteni. Ezzel szemben, minél hamarabb sikerül kollektív cselekvést elérni, annál jobban ki lehet használni a gazdasági átállásból származó gazdasági előnyöket.

Nincs mire várni

A globális klímaváltozás az egyik legnagyobb kihívás, amellyel ma szembenézünk, és a cselekvés sürgősségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A tudományos közösség egyetért abban, hogy a Föld átlaghőmérséklete emelkedik, és ez számos negatív következménnyel jár. A szélsőséges időjárási jelenségek, mint például a hőhullámok, árvizek, aszályok és hurrikánok gyakoribbá és intenzívebbé válnak. Ahhoz, hogy ezeket a változásokat megfékezzük, azonnali és hatékony intézkedésekre van szükség.

Minél előbb cselekszünk, annál olcsóbb a megoldás.

A globális felmelegedés elleni harc költségei exponenciálisan növekednek az idő előrehaladtával. Ha most kezdjük el, akkor a kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedések és a megújuló energiaforrások bevezetése sokkal kevésbé megterhelő anyagilag, mint ha késlekednénk. Ha időben cselekszünk, fokozatosan és fenntartható módon alakíthatjuk át a gazdaságot és cserélhetjük le energiaforrásainkat, ezzel pedig elkerülhetők lehetnek a hirtelen változásokból eredő sokkszerű költségek.

Ha pedig nem teszünk semmit, a jelenlegi helyzet kétségtelenül tovább romlik. A globális felmelegedés nem áll meg magától, sőt, a jelenlegi állapotok csak súlyosbodnak. Ez pedig nemcsak emberi tragédiákhoz vezet, hanem hatalmas gazdasági károkat is okoz.

Érdemes tehát megkülönböztetni a két fő klímapolitikai eszközt, melyek együttes eredménye alkothat sikeres klímastratégiát. A károsanyag-kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedések a megelőzés, azaz mitigáció csoportjába tartoznak. Az eddig tárgyalt átlagos hőmérséklet-emelkedés elsősorban ezeknek az intézkedéseknek a hatékonyságától függ. Emellett fontos szerepet töltenek be a jövőben az adaptáció csoportjába tartozó intézkedések, amelyek a megváltozó természeti körülményekhez való alkalmazkodást szolgálják. Ilyen például az infrastruktúra védelme vagy a mezőgazdaság terén bevezetett alkalmazkodási megoldások. Az adaptációs intézkedések egyre gyakoribb megjelenéséből látszik, hogy a természeti katasztrófák elleni védekezés költségei egyre inkább növekedni fognak, ha nem teszünk semmit.

A nem cselekvés a legdrágább megoldás. A jövőbeli klímakatasztrófák elkerülésének legbiztosabb módja, ha most lépünk. Az egyre gyakoribb természeti katasztrófák által okozott károk és a globális felmelegedéshez kapcsolódó egészségügyi problémák kezelése sokkal többe kerül majd, mint a megelőzés. Például súlyos károkat okozhatnak az áradások, melyek az agrárgazdasági termelés 40-60 százalékát, az energiaszektor termelésének 20-40 százalékát is veszélyeztethetik, ami másfél fokos globális hőmérséklet-emelkedés esetén összesen akár évi 25-45 milliárd euró pluszköltséget jelenthet csupán az unióban. Azok az országok, amelyek nem lépnek időben, végül sokkal magasabb költségekkel szembesülnek a gazdasági veszteségek, valamint az élelmiszerbiztonsági és az egészségügyi problémák miatt, ahogy azt az előbb bemutatott elemzés is alátámasztja.

A kihívásokkal szembeni fellépés eredményességét három terület együttes eredményei határozzák meg:

a várható kockázatokról elérhető klímakutatások pontossága,
átállás gazdaságilag fenntarthatóbb pályákra és
a nemzetközi érdekek és kapcsolatok igazságos és hatékony összeegyeztetése.

Mindhárom terület számos kihívást és bizonytalanságot rejt magában, azonban nem érdemes feladni. Egyre többet tudunk a klímát érintő kockázatokról, illetve egyre több példa igazolja, hogy lehetséges gazdaságilag fenntartható növekedési pályára átállni. A legnagyobb kihívás azonban a nemzetközi koordináció és diplomácia területén jelentkezik, ahol globális kommunikációs platformokat kell teremteni annak érdekében, hogy minél több résztvevő sikeres cselekvéshez szükséges érdekeit figyelembe lehessen venni. Ennek praktikus szempontok szerint kell szerveződnie, ahol valóban lehetőség nyílik technológiai megoldások megosztására piaci és szabályozói szereplők között, illetve ahol ezek a felek a mainál jóval szélesebb körben bemutathatják a számukra releváns akadályokat és lehetőségeket.

A mielőbbi cselekvés továbbá lehetőséget ad arra is, hogy a változásokat fokozatosan és hatékonyan vezessük be, amivel elkerülhetjük a későbbi, sokkal magasabb költségeket. Ha most nem lépünk, a jövőben sokkal többet kell majd költenünk a károk helyreállítására és a védekezésre. Ezért mindannyiunk érdeke, hogy most hozzuk meg a szükséges intézkedéseket, hogy egy fenntarthatóbb és biztonságosabb jövőt építsünk.