Korábbi tanulmányok már bizonyították, hogy a populizmus (azaz a külső és belső ellenségképzésen, a vélt ellenségekkel szembeni társadalmi mozgósításon alapuló politikai stratégia) a joguralom és az igazságszolgáltatás függetlenségének leépüléséhez vezet, ami más faktorokkal együtt jelentősen visszafogja az érintett országok gazdasági növekedési ütemét.
Egyes újabb példák alapján ez a mechanizmus különösen veszélyes lehet azon feltörekvő és fejlett országok növekedése számára, amelyek a külföldi működőtőke bevonzásán alapuló gazdaságpolitikát folytatnak.
Assaf Razin, a Tel-avivi Egyetem és Andrzej Cieślik, a Varsói Egyetem professzorai Izrael és Lengyelország esetét bemutató júliusi esszéjükben azt állítják, hogy az illiberális – azaz a többségi akarat leple alatt a hatalom feletti korlátokat lebontó – rendszerekben a joguralom és az igazságszolgáltatás függetlenségének aláásása világos negatív hatással van a külföldi befektetésekre, és emiatt a növekedési potenciálra is.
A tanulmány Magyarország szempontjából is érdekes. Hazánkban az izraeli és lengyelországi intézkedésekhez hasonló politikai folyamatok játszódtak le (sőt, az izraeli és az előző lengyel kormány olykor a magyar példából merített ötletet), ami felveti annak a veszélyét, hogy az eddigi felzárkózási stratégia az illiberalizmus erősödése esetén a jövőben elgyengülhet. Egyelőre azonban Magyarországon nem látszanak hasonló jelenségek, amiben a sajátos hazai befektetésvédelem is szerepet játszhat.
A szerzőpáros szerint Izrael az illiberalizmus különleges gazdasági laboratóriuma. Az országban a magas hozzáadott értékű technológiai szolgáltatási szektorok a GDP 13 százalékát és az export 31 százalékát adják, azaz a gazdaság kiemelkedő húzóágazatai.
Az izraeli vállalatok ugyanakkor erősen függnek a külföldi működőtőke-befektetésektől, különösen a technológiai szektorba áramló kockázatitőke-befektetésektől. E tekintetben Izrael a 2000-es években messze kiemelkedett a fejlett gazdaságok közül, tőkevonzó képessége jóval felülmúlta az átlagot. A kockázati tőkéhez való hozzáférés pedig nemcsak a pénzhez jutás szempontjából fontos, a külső szereplők üzleti és technológiai tudást hoznak, stratégiai iránymutatást nyújtanak, valamint a globális technológiai hálózatokhoz való hozzáférést is biztosítják a feltörekvő izraeli cégek számára.
Az izraeli technológiai kockázatitőke-befektetések értéke az előző években szorosan követte a nagy amerikai technológiai részvényeket összesítő Nasdaq 100-as részvényindex alakulását, egészen 2022 derekáig. Ezt követően élesen eltért egymástól a két mutató, és az izraeli befektetések (a globális technológiai optimizmussal ellentétben) zuhanni kezdtek.
Ebben az időszakban publikálta Benjámin Netanjahu kormánya igazságügyi reformját, amely egyebek mellett lehetővé teszi a parlamenti többségnek a legfelsőbb bíróság döntéseinek felülírását, a jobboldali kormánypártokhoz lojális szereplőkkel tölti fel a bírói kinevezésekért felelős bizottságokat, valamint megszünteti a kormányzati lépések előzetes jogi vizsgálatára vonatkozó előírást.
A reform ellen tavaly gyakorlatilag egész évben több tízezres tüntetések folytak az izraeli nagyvárosokban, bár az október 7-i terrortámadást követő gázai háború alatt a reformot félbehagyták. Ugyanakkor már pusztán a reform terve és annak részleges parlamenti elfogadása – illetve az ezáltal keltett társadalmi és belpolitikai instabilitás – elég volt ahhoz, hogy felborítsa a befektetési folyamatokat.
Az izraeli technológiai befektetések mélyrepülését a szerzők ehhez a reformtervhez kötik. Ennek alátámasztására többek között Barry Eichengreen, a Kaliforniai Egyetem professzora és a nemzetközi gazdaságtan legendás kutatójának egy tavasszal megjelent könyvfejezetét idézik. Ebben azt írta, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének pozitív növekedési hatása mind elméleti, mind empirikus szempontból igazolható. (Azzal együtt, hogy a demokratikus berendezkedés és a gazdasági növekedés közti kapcsolat nem feltétlenül egyértelmű – nem világos, hogy a növekedés szüli a demokráciát vagy a demokrácia a növekedést, a demokráciákat sokszínűségük miatt nehéz egy kalap alá venni, a demokrácia egyes jellegzetességei elméletben ugyan pozitív hatással vannak a gazdasági hatékonyságra, mások, mint például a szervezett lobbizás vagy szavazatvásárlás lehetősége, negatívval.)
Az igazságszolgáltatás függetlenségének letörése, a bíróságok és az ügyészség kinevezései és munkája feletti politikai kontroll növelése gyengíti a befektetők jogbiztonságát, így pedig növeli az üzleti kockázatokat és a korrupciós költségeket. Ez különösen érzékenyen érinti azokat a szektorokat, ahol a tulajdonjogok védelme kiemelkedően fontos, a fejlett technológiák pedig pontosan ilyenek.
Hasonló folyamatok zajlottak le az utóbbi években Lengyelországban is, ahol a Jog és Igazságosság (PiS) 2015 és 2023 között részben a Fidesz receptjét követve növelte az igazságszolgáltatás feletti politikai kontrollt, egyebek mellett a bírói kar kényszernyugdíjazásával és a bírói kinevezések politikai befolyásolásával; szorosabb politikai irányítás alá vette a közmédiát és tartalmait; korlátozta a helyi önkormányzatok és független intézmények jogköreit, a kormányzati hatalom feletti fékek és ellensúlyok erejét.
Az igazságszolgáltatás politikai irányítás alá vonására való törekvések rontották a lengyel gazdaság megítélését, a szabályozói környezet gyors és kiszámíthatatlan változásai emelték a kockázatokat. Az Európai Bizottsággal való jogállamisági viták az uniós kifizetések felfüggesztéséhez vezették, és ezzel egyrészt szűkítették a forráshoz jutás lehetőségeit, másrészt az uniós szabályozás és joganyag betartásába vetett bizalmat is gyengítették.
Ebből fakadóan a PiS hatalomra jutása, 2015 után kimutatható némi visszaesés az FDI-beáramlás tempójában az OECD átlagához viszonyítva, és a Lengyelországban befektetéssel bíró külföldi vállalatok száma is csökkenni kezdett. Ugyanakkor az is tény, hogy a lengyel gazdaság erős belső kapacitásainak köszönhetően a növekedés a PiS alatt is erős volt, a tőkebefektetések értéke a 2020-as években helyreállt, a kisebb ingadozásokat pedig egyéb ciklikus jelenségek is befolyásolták.
Bár az izraeli és lengyel szerző a magyar helyzettel nem foglalkozik, hazánk érdekes ellenpont a fentiekkel szemben: a külföldi működőtőke-beáramlás a kormány illiberális populista politikai stratégiája, a fékek és ellensúlyok leépítése és az igazságszolgáltatás feletti politikai felügyelet növelésére tett lépések ellenére is magas maradt.
A befektetői bizalom megingásának bizonyos jelei ugyan Magyarországon is mutatkoznak, de a befektetések GDP-arányos értéke az utóbbi években növekvő tendenciát mutatott, és bár a 2010-es évek első felében valóban alacsony volt, ezt az európai gazdasági helyzet jobban magyarázza.
Az egyik potenciális megoldás, hogy az igazságszolgáltatás leépítése jobban érinti a magasabb hozzáadott értékű szektorokat, és kevésbé releváns azokra a termelőberuházásokra nézve, amelyeket a magyar kormány ösztönöz. Az is elképzelhető, hogy a hatások nem feltétlenül a tőkeforgalomban jelennek meg, például a kiskereskedelmi vagy a bankszektor külföldi szereplőinek egzecíroztatása inkább a különadókhoz köthető magasabb hazai költségszinten keresztül fogja vissza a növekedést.
Mindemellett a fenti logika mentén az is elképzelhető, hogy a befektetői védelem sajátos magyar logikája áll a magas beruházási érték mögött. A hazai befektetési állományban az elmúlt években valamelyest csökkent a nyugati vállalatok, és nőtt az ázsiai, különösen kínai cégek részaránya, amely európai összevetésben már most a legmagasabb Magyarországon.
Az átrendeződés egy kézenfekvő magyarázata, hogy a befektetői bizalom és a tulajdon védelme a kínai cégek számára jobban biztosított Magyarországon, mint más európai országokban. Míg több (bár messze nem az összes) nyugat-európai gazdaságban nagyobb hangsúlyt kapott a kínai kitettségek csökkentése és a bejövő befektetések nemzetbiztonsági és geopolitikai kockázatok mentén való szigorúbb vizsgálata, addig hazánkban a külpolitikai program alapvetése a keleti tőke politikai alapú ösztönzése és a brüsszeli és washingtoni aggályok tagadása – ami a kínai állami és államközeli nagyvállalatok számára fontosabb dolog, mint a bírói függetlenség kérdése.
Világ
Fontos