(Hidi János a Cambridge Econometrics fenntartható befektetések vezetője, Kovács Márton a Cambridge Econometrics elemzője.)

Évek óta folyamatosan bővülnek a tiszta energiára fordított beruházások világszerte, összmértékük 2023-ban már 1700 milliárd dollárt tett ki, ami jóval több, mint az ugyancsak növekvő, fosszilis energiára fordított beruházásokra költött 1000 milliárd – áll a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss jelentésében. Azonban még ez az ütem sem elég gyors ahhoz, hogy elérjük a párizsi klímakonferencián kitűzött, az évszázad végéig 1,5 Celsius-foknál meghúzott felmelegedési klímacélt. Márpedig a 2 foknál nagyobb mértékű felmelegedés a természeti környezetben várható különböző átbillenési pontok miatt akár visszafordíthatatlan és katasztrofális változásokat is hozhat. Hol tart tehát a fenntartható gazdaságra történő átmenet, és mit várhatunk a jövőben?

Biztató kezdés

Több biztató adatot látunk arról, hogy a magánszemélyek és a vállalati fogyasztók egyre többet költenek elektrifikációra. A napelemek, az akkumulátorok és a hőszivattyúk piaca gyors ütemben bővült. A villanyautók globális eladása 2023-ban 31 százalékkal 14 millió darabra nőtt, ami különösen biztató, figyelembe véve, hogy mindez 130 milliárd dolláros többletkiadás ahhoz képest, mintha ugyanennyi hagyományos autót vásároltak volna a fogyasztók. A megújuló áramtermelésre fordított beruházások 650 milliárd dollárra nőttek, és ugyancsak több beruházás ment az áramhálózat fejlesztésére, atomenergiára és általában a végső energiafogyasztók elektrifikációjára is.

Az olajpiaci volatilitás az elmúlt években szintén arra ösztönözte a vállalatokat és az országokat, hogy erősítsék energiabiztonságukat, miközben enyhítik a külkereskedelmi függőséget. Ezt számos ország többek között megújulóenergia-befektetésekkel próbálja elérni, azon belül is elsősorban a napenergiára való áttéréssel, ami többek között a napelemárak drasztikus csökkenésének volt köszönhető. Még így is naponta egymilliárd dollárnyi napelemberuházás történt tavaly.

A csökkenő árak pedig nem csak a napelemeknél voltak megfigyelhetők: az IEA tisztaenergia-eszközök árait követő indexe is évek óta csökkenést mutat. (Igaz, 2022-2023-ban a csökkenő trend megtört, de ezt részben a magas kamatok okozták.) Hosszú távon a trendszerű árcsökkenés várhatóan folytatódni fog, köszönhetően a gyors technológiai fejlődésnek és a nagyobb volumenű termelésből eredő egyre javuló hatékonyságnak. Az elmúlt években mind az állami, mind a magánszektorban növekedtek a tiszta energia iránti kutatás-fejlesztésre fordított beruházások, és nemcsak az áramtermelésben és a villanyautók esetében, hanem az olyan nehezen dekarbonizálható szektorokban is, mint az ipar, a szállítmányozás és a repülés.

Azonban ezzel együtt sem támogatta minden fejlemény a dekarbonizációs átmenetet az elmúlt néhány évben. Az olaj- és gázszektor globális szereplői a fosszilis energiahordozók magas árának köszönhetően kiemelkedő profitot értek el, ennek ellenére beruházásaik kevesebb mint 5 százalékát fektették tiszta energiaforrásokba. Ha jóval magasabb arányban költenének fenntartható alternatívákra, az nagyban segítené az átállást. További probléma, hogy bár a beruházások folyamatosan nőnek, a növekedés a világ három gazdasági gócpontjára koncentrálódik: Kínára, az EU-ra és az Egyesült Államokra.

A következő 30 év kihívása

A Nemzetközi Megújulóenergia Ügynökség (IRENA) jelentéséből kiderül, hogy ha karbonsemleges gazdasági működést szeretnénk elérni 2050-re, számos további beruházásra és fejlesztésre lesz szükség. A globális szén-dioxid-kibocsátást 37 gigatonnával kellene csökkenteni, míg a megújulóenergia-termelési kapacitást évente 1000 gigawattal kellene bővíteni a 2022. évi 300 gigawattos szinthez képest. Amellett, hogy 2050-re meg kell triplázni a villamosenergia-termelést, a teljes áramtermelés 91 százalékának megújuló forrásból kell származnia, 5 százalék fosszilis és 4 százalék nukleáris forrás mellett. Ahhoz, hogy a 1,5 Celsius-fokos maximális felmelegedési mértéket tartani tudjuk, évente átlagosan 5000 milliárd dollárnyi beruházásra lesz szükség. Ez a 2023-as tisztaenergia-beruházások összegének háromszorosa, és a tiszta- és fosszilisenergia-beruházások együttes, 2700 milliárd dolláros összegének kevesebb mint kétszerese. Ez nagy összeg ugyan, de nem lehetetlen elérni.

A zöld beruházások növekedésének hajtóereje ugyanis továbbra is az egymást erősítő szabályozói, technológiai és piaci tényezőkből áll össze:

1. A szabályozói környezet tiltó és támogató eszközökkel irányt mutat, például támogatja a megújuló erőművi beruházásokat, garantált árat ad a naperőművi termelőknek, adóztatja a szénerőműveket, kilátásba helyezi a belső égésű motoros autók eladásának korlátozását.
2. A gyártók a technológiai fejlesztéseiknél a szabályozói jelzéseket figyelembe veszik, és az innovációs tevékenységüket zöld alternatívák felé terelik. Megjelennek azok a termékek, amelyek az állami támogatások mellett piacképesek.
3. A vásárlók, magánszemélyek és vállalatok egy része értéket lát a zöld alternatívákban, így bizonyos piaci szegmensekben az új technológia sikeres lesz. A beruházók ezt látva növelik a kapacitást, fejlesztik a termékeket, emiatt csökken a gyártási költség, és így a piaci ár is.
4. Visszacsatolás: a kezdeti sikerek visszaigazolják a szabályozók számára, hogy a beavatkozás hasznos, kitartanak a támogató környezet fenntartása mellett, ami jelzés a beruházóknak, hogy érdemes folytatni az innovációt, így a vásárlók egyre vonzóbb zöld ajánlatokkal találkoznak.

Ezek az egymást erősítő tényezők elvezethetnek olyan gazdasági áttörési pontokhoz, melyek során az új technológiák egyre olcsóbbak és egyre jobbak lesznek, ezért egyre jobban elterjednek.

A nagy számok és a mai valóság

Erre a fenti folyamatra jó példa a nap- és a szárazföldi szélerőművek fejlődése, amelyek mára sok esetben már támogatás nélkül is versenyképesek lettek, pedig alig egy évtizede még nagyon drágák voltak. Hasonlóképpen az akkumulátorok és a villanyautók piacán is áttörés előtt állunk.

Ugyancsak releváns a tengeri szélerőművek példája az Egyesült Királyságban, amelyek épp egy sikeres átalakuláson mennek keresztül: a támogató szabályozás, az erre támaszkodó beruházási kedv és a technológiai innováció együtt képes a korábban versenyképtelennek tartott megoldást sikerre vinni. A 2015 óta zajló nyilvános aukciókon ugyanis a kormányzati támogatásra jelentkező beruházók a kezdeti 120 font/megawattórás árajánlatok után 2022-ben már 40 font/megawattóra alá kínáltak (2026/27-re vonatkozó megvalósítással), vagyis néhány év alatt látványos árcsökkentést lehetett elérni. Rossz hír azonban, hogy a 2023-as aukció sikertelen volt, mert időközben a beruházási költségek – különösen a magas kamatok miatt – megemelkedtek. A szabályozónak idő kellett, hogy erre a helyzetre reagáljon, de a 2024-es aukció ismét sikeresnek ígérkezik.

Ne féltsük a versenyképességünket

Az átállási folyamatnak nem kell feltétlenül a gazdasági versenyképesség rovására mennie, éppen ellenkezőleg. Az átmenethez szükséges technológiák kifejlesztése, gyártása, telepítése komoly gazdaságfejlesztési lehetőséget is jelent, arról nem is beszélve, hogy ha egyszer kiépült az alacsony szén-dioxid-intenzitású gazdaság, akkor Európa is versenyképesebb lehet, köszönhetően többek között a fosszilis energiahordozók csökkenő importjának, a nagyobb energiafüggetlenségnek, tisztább levegőnek, valamint az innovatív, zöld technológiák exportjának. A kínai akkumulátorok és villanyautók intő példa, hogy az elmaradt fejlesztéseknek milyen káros következményei lehetnek a versenyképességünkre.

Egy friss McKinsey-tanulmány szerint például az akkumulátorcella-gyártásban is vannak jó beruházási lehetőségek Európában és Észak-Amerikában, annak ellenére, hogy számos nyersanyag forrása más kontinenseken található. A teljes értékláncon belül a nyersanyagokon túl az akkumulátorcellák összetevőinek gyártása, integrálása, valamint újrahasznosítása egyaránt új üzleti lehetőség. Ennek sikeréhez sok beruházásra és támogató szabályozói környezetre is szükség van, így a helyben megtalálható nyersanyagok hiánya önmagában nem visszatartó erő.

Az IEA számai alapján úgy tűnik, hogy a világ – és különösen Ázsia – ezen az úton indult el, és Európának is érdemes lenne ezt követnie, ha meg akarja őrizni helyét a globális versenyben. Ráadásul az átmenet jelentős beruházási lehetőségeket tartogat számos gazdasági szektorban. Mindezekkel talán kijelenthetjük, hogy már kialakult egy jó trend, és a megfelelő irányban hat a szükséges változásokhoz, csak még lassú. Gyorsítanunk kell, és abban bízhatunk, hogy a pozitív visszacsatolás segít a gyorsításban: a szabályozási támogatás kitart a jövőben is, a beruházók tovább innoválnak és építenek, a fogyasztók pedig egyre inkább a tisztaenergia-alapú termékeket és szolgáltatásokat részesítik előnyben.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKell-e 110 forintos benzináremelés ahhoz, hogy még idejében csökkentsük a kibocsátást?A gyors dekarbonizációhoz közvetlen szabályozói eszközök is kellenek, még ha azok közgazdasági szempontból rosszabbak is, mint a karbonárazás - írja szakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem lesz olyan magyar munkahely az autóiparban, amit érintetlenül hagy a zöld átmenetHabár az európai járműipar már tud eredményeket felmutatni, jelentős egyenlőtlenségeket hordoz magában az elektromobilitásra való átállás. Galgóczi Béla a G7 Podcast vendége.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA klímasemlegesség megfizethető, nem csak kifizetődőAz energiarendszerek karbonsemlegesítése, az energiahatékonyság javítása sokba kerül – a jegybankok tudnak abban segíteni, hogy a finanszírozási költség alacsonyabb legyen, és megérje ezeket a beruházásokat elindítani.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech Világ klímaváltozás klímavédelem napenergia szélenergia szélerőmű zöld átállás zöld átmenet zöld beruházások zöld energia Olvasson tovább a kategóriában