Már csak néhány ország maradt, ahol ne szakadt volna meg a szennyezés és a növekedés évtizedekig kitartó együttmozgása
Miközben történelmi távlatban a gazdasági növekedés együtt járt a fosszilis energiahordozók felhasználásának azonos mértékű növekedésével, mára a világon kevés ország maradt, ahol ez az összefüggés igaz lenne.
Miért fontos ez? A klímaváltozás legsúlyosabb következményeinek elkerülése érdekében a növekedésnek és a szén-dioxid-kibocsátásnak teljesen el kellene válnia egymástól, 2050-ig globálisan nettó nullára kéne csökkennie a kibocsátásnak.
Felülnézet: a fejlett gazdaságokban 2007-ben tetőzött a kibocsátás, azóta csökken. Az USA-ban például 1990 óta megduplázódott a GDP, de a szén-dioxid-kibocsátás visszaesett körülbelül az akkori szintre.
A fogyasztásalapú kibocsátás is csökkent, tehát nem arról van szó, hogy kiszervezték a szennyezést más országokba Siddharth Singh energetikai befektetési elemző szerint, aki erről a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) oldalán publikált egy cikket.
Számos feltörekvő gazdaságban is meglazult a kapcsolat: a kínai gazdaság például 14-szeresére nőtt 1990 óta, miközben a szén-dioxid-kibocsátás csak az ötszörösére.
Indiában, Afrikában és Latin-Amerikában is megfigyelhető ez a jelenség.
Délkelet-Ázsiában és a Közel-Keleten viszont megmaradt a GDP és a kibocsátások növekedésének együttjárása.
Kékkel az egy főre jutó GDP, zölddel az egy főre jutó fogyasztásalapú szén-dioxid-kibocsátás, pirossal az egy főre jutó kibocsátás változása
Alulnézet: Magyarországon 1990 és 2019 között a szén-dioxid-kibocsátás évi átlag 1,4 százalékkal csökkent, miközben a GDP évente átlagosan 1,7 százalékkal nőtt reálértéken a McKinsey Klímasemleges Magyarország című kiadványában szereplő számítás szerint.
Négy oka is van az összefüggés lazulásának Siddharth Singh szerint.
A tiszta technológiákba irányuló beruházások növekedése, az elektrifikáció, az energiahatékonyság növekedése és a szén égetésének visszaszorulása.
Igen, de: az összefüggés lazulása nem elég, teljes szétválásra van szükség, és a klímacélok eléréséhez a fejlett és feltörekvő országoknak jóval több pénzt kell tiszta technológiákba fektetnie.
Az IEA ajánlásai alapján 2030-ig meg kellene triplázni a megújulók kapacitását, és többek között az energiahatékonyság javulását is a kétszeresére kéne gyorsítani.