Hosszú háborút vetít előre Izrael kibontakozó katonai taktikája

Izraeli egységek hétfőn megközelítették Gázaváros külső részeit, de a külvárosokból hamarosan vissza is vonultak. Ez az óvatosabb, kisebb egységekre alapozó izraeli katonai taktika nagyon más, mint az az átfogó invázió, amit sokan vártak, és hosszú háborút vetít előre.

Mi történt? Szombatra virradóra Izrael két ponton indította el az október 7-i terrortámadások után belengetett szárazföldi műveleteket Gáza ellen: a palesztin fennhatóságú terület északi határán Beit Hanounnál és délebbre Bureijnél.

Közben Gáza délebbi részein is folytatódnak a légicsapások, de ez egyelőre nem az az általános invázió, amire az erős politikai nyilatkozatokból és a Gáza körül összevont 300 ezer izraeli katona alapján számítani lehetett.

#Gaza map update:

The #IDF have expanded their area of operation 3km into the Gaza Strip, this time from the south of Gaza city.

This advance has cut one of only two main roads out of the area marked for evacuation. The other being along the coast. pic.twitter.com/kI6NBo1FQS

— War Mapper (@War_Mapper) October 30, 2023

Invázió vagy sem? Az izraeli vezetés kerüli az invázió kifejezést, ehelyett „kiterjesztett szárazföldi műveletekről” beszél. Netanjahu miniszterelnök is azt hangsúlyozza ugyanakkor, hogy elkezdődött a Hamász elleni hadműveletek második szakasza. Fokozatosan növelnék a műveletek nagyságát.

Milyen műveletek zajlanak? Izrael idáig nagyjából egy zászlóaljnyi harckocsival és gépesített gyalogsággal hatolt be 3-4 kilométerre a Gázai övezetbe, jellemzően kisebb egységekben, lépésről-lépésre, ha kell, gyorsan visszavonulva, erős légi támogatás mellett.

A támadás az övezet északi részére koncentrálódik, oda, ahol Izrael szerint a Hamász katonai képességeinek a zöme koncentrálódik.
A Gáza alatti 500 kilométeres alagútrendszer kijáratait akarják első körben lokalizálni és pusztítani izraeli források szerint, továbbá különleges egységekkel keresik a Hamász vezetőit, valamint buldózerekkel sávokat nyitnak a most még csak sporadikusan behatoló tankoknak.
Komoly utcai harcokról egyelőre nincsenek hírek. Nagyobb egységek várhatóan csak a terep lassú megtisztítása után mennek majd be.
A közvetlen taktikai cél Gázaváros lassú körbevétele lehet.

Katonai kockázatok: a városi hadviselésnél csak a romvárosok veszélyesebbek. A Hamász harcosainak, mesterlövészeinek és öngyilkos merénylőinek számtalan búvóhelye lehet, a behatoló egységeken hátulról is könnyen rajtaüthetnek, akár újabb túszokat ejtve.

A statikus egységek még inkább sebezhetőek, ezért az izraeli katonák inkább folyamatos mozgásban vannak. A nyílt terepen való műveletek viszonylag kevésbé veszélyesek, most ezeket látjuk. A kisebb egységeknek könnyebb biztosítani a légi támogatást is.

Politikai szempontok: a katonai megfontolásokon túl más okai is vannak az izraeli vezetésnek az óvatosabb fellépésre.

A terrortámadás után felálló egységkormány megosztott, a kockázatosabb és bizonytalanabb célok helyett Netanjahu a nagyobb támogatottságú taktikát kereste.
Az amerikai külpolitika és Lloyd J. Austin védelmi miniszter sajtóinformációk szerint megpróbálta lebeszélni Izraelt a túl gyors és nem eléggé előkészített akcióktól, részben a túszok, részben a palesztin lakosság érdekében, de azért is, hogy legyen idő megerősíteni az amerikai védelmi képességeket a térségben.
Egy általános invázió képei után tovább nőne a nyomás a nemzetközi közvélemény részéről Izraellel szemben, és még nagyobb lenne az esélye egy szélesebb Hezbollah-támadásnak Libanon felől. Azzal, hogy kevesebb izraeli katona vesz részt a műveletekben, a Hezbollah kevésbé tudja kihasználni a helyzetet, és ha kell, Izrael több egységet tud átvezényelni északra.

Mi lehet a tágabb cél? Erről Izrael némileg homályosan beszél, amit az előre látható katonai nehézségek, a kormányon és hadvezetésen belüli megosztottság, az eszkalációs kockázatok és a külpolitikai reakciók is indokolnak.

„Minden Hamász-tag halott ember” – jelentette ki Netanjahu az 1400 életet követelő terrortámadás után, és kezdetben a Hamász teljes megsemmisítéséről beszéltek. Ez azonban politikailag lehetetlennek tűnik.
Ugyanő később már a Hamász katonai és kormányzóképességének a lerombolását hangsúlyozta, ami nem ugyanaz, ahogy a katonai és politikai megsemmisítés sem az. A katonai hírszerzés korábbi vezetője legalább 10 ezer fegyveres meggyilkolását, a hadsereg pedig a Hamász vezetőinek módszeres likvidálását hangsúlyozza.
A lassan kibontakozó szárazföldi műveletek ugyan idővel felgyorsulhatnak, de így is hónapokig vagy akár egy évig is tarthatnak. Kérdés, hogy azt követően milyen politikai megoldást kínálna Izrael.
A Gáza feletti közvetlen uralmat az izraeli kormány sem szeretné, a 2,3 millió palesztin elűzését pedig nemcsak Egyiptom vagy Jordánia, de az Egyesült Államok is elutasítja. Most az látszik a legvalószínűbbnek, hogy Izrael a Palesztin Hatósággal vagy egy újonnan felállítandó palesztin vezetéssel helyettesítené Gázában a Hamászt.
Izrael egy ütközőzónát hozna létre a szárazföldi műveletek utáni majdani harmadik szakaszban, a Gázai övezet mai határain belül még szűkebb zónába szorítva ezzel a palesztinokat. Hogy ezt a biztonsági zónát milyen nemzetközi szervezet tudná működtetni, homályos, ahogy az is, hogy Izrael hogy tudná hosszú távon növelni a saját biztonságát az új magasságokba jutó arab és iszlám Izrael-ellenesség közben.