A 2010-es évek elején a közép-európai országok nagy reményeket fűztek a Kínához fűződő kapcsolathoz, mostanra azonban, ha nem is teljes körű, de általános lett a kiábrándultság.
Mi változott? Egyrészt az, hogy a közép-európai országok nagy része úgy érzi, hogy nem valósultak meg azok a nagyívű fejlesztések, amelyeket Kínától remélt. Másrészt a geopolitikai helyzet az ukrajnai háború miatt: a legtöbb közép-európai országnál felerősödött az értékalapú külpolitika a pragmatizmussal szemben, ez a nyugati országokhoz is közelebb hozta őket.
Alulnézet: Csehországban Milos Zeman 2013-as megválasztása után kezdett felívelni a cseh-kínai viszony. Több száz milliárd koronás befektetéseket harangoztak be, egyetemi kooperációk indultak el, kínai befektetők megvették az egyik legismertebb focicsapatot, a Slavia Prahát.
- 2018 környékén elkezdett megváltozni a két ország viszonya: a beígért pénzek nem érkeztek, az ideológiai különbségek azonban egyre látványosabbak lettek például Hongkong vagy Tajvan miatt.
- Az éles változás a baloldali blokk győzelmével zárult tavalyi választás és az ukrajnai háború után jött el. A választás után kijelentették, hogy Kína nem lehet fontos befektető az országban, a háború után pedig még kritikusabbá vált a cseh kormány Kínával szemben.
Felülnézet: a 16+1-ből a balti országok kiléptek, Csehország is kilépést ígér. Románia felmondta az összes közös projekttervet Kínával, Szlovákia is egyre távolságtartóbb a vélt kínai befolyásszerzéssel kapcsolatban.
- A kínai nagykövetség által rendezett nyári varsói rendezvényre hiába hívták meg a 16 ország nagyköveteit, csak 11-en mentek el.
- Vannak azonban kivételek: Magyarország és Szerbia továbbra is lát potenciált a kínai kapcsolatokban. A kínai-magyar kapcsolat történelmi okokból is erős, a három legfontosabb közös pont a Belgrád-Budapest vasútvonal, a Fudan Egyetem esetleges magyarországi terjeszkedése és legújabban a kínai akkumulátorgyár.
