Az orosz olajipar a szankciók ellenére él és virul

Amikor Oroszország múlt héten bejelentette, hogy napi félmillió hordóval visszavágja olajkitermelését az újabb korlátozásokra válaszul, az EU részéről Kadri Simson energiaügyi biztos úgy kommentálta a döntést, hogy erre a nyugati szankciók kényszerítették Moszkvát, és a döntés háttere az, hogy Oroszország már nem rendelkezik a kitermelés fenntartásához szükséges technológiával.

Ugyanakkor a 2022 végig tartó adatsorok más képet mutatnak az orosz olajkitermelésről. Ez Ukrajna tavaly februári lerohanását követően napi közel egymillió hordóval csökkent, de az év második felében majdnem ugyanoda épült vissza, ahol 2022 elején volt: idén januárban átlagosan napi 10,9 millió hordónyi mennyiséget hoztak felszínre – írja a Bloomberg. Ez a világ teljes felhozatalának hozzávetőlegesen a tizede.

Tavaly tavasszal több hagyományos vásárló többé-kevésbé önkéntesen megszüntette vagy csökkentette az orosz kőolaj beszerzését, amire a korlátosan elérhető tárolókapacitás miatt a kitermelés csökkentésével kellett reagálniuk az orosz kitermelőknek. A szabad tárolókapacitás jelenlegi szintje azt mutatja, hogy most nincsenek értékesítési problémáik.

A lapnak nyilatkozó szakértő, a Business Solutions and Technologies elemzője és a Deloitte korábbi orosz konzultánsa szerint a szektor nagyjából ugyanúgy működik, mint a szankciók előtt. Oroszország képes volt fenntartani kompetenciáit és technológiáját.

Ez annak ellenére történt így, hogy olyan nyugati óriáscégek hagytak ott sok milliárd dolláros beruházásokat, mint a BP, a Shell vagy az Exxon. Az európai szankciók ráadásul az orosz energiaipar eszköz-, szolgáltatás- és technológiai ellátására is kiterjednek.

A lap kalkulációi szerint az orosz kitermelők 2022-ben több olajkutat állítottak üzembe, mint 2021-ben. Legnagyobb mértékben a Tatnyeft és a Gazprom Nyeft haladta meg tavalyi olajkút-létesítéseit.

Oroszországot mindebben az segítette, hogy

a nemzetközi szolgáltatók az ország teljes olajiparában csak 15 százalékot tettek ki 2021-ben. Az orosz olaj nagy részét orosz cégek termelték ki.
Egy szakértő szerint a szektor nem a már megfúrt olajmezőkből történő kitermelés során támaszkodik külföldi cégekre, hanem akkor, ha modern szoftverekre, high-tech szolgáltatásokra van szüksége. Ezeket viszont megkaphatja Kínából vagy baráti országokon keresztül.
Nem minden nyugati cég hagyta el teljesen az orosz olajipart. Bizonyos korlátozásokkal – állításuk szerint a szankciókkal összhangban – az SLB például továbbra is jelen van az országban, ahogy a Weatherford is.
A két nagy nyugati olajipari szolgáltató cég, a Halliburton és a Baker Hughes ugyan elhagyta az országot, de érdekeltségét a helyi menedzsmentnek adta el. Ezek az egységek így megtarthatták a személyi állományt és a náluk lévő szakértelmet, tette hozzá egy másik elemző.

Mindez nem jelenti azt, hogy a nyugati szankciók és a nyugati technológia megvonása az orosz olajszektortól nem vezetne hosszú távon problémákhoz. A teljesítmény csökkenhet, a kockázatok és termelési veszteségek nőnek, a technológiai fejlesztések hiánya pedig a tengeri és egyes problémásabb (például sarkkörön túli) olajmezőkön szintén gondot fog okozni.

A Kpler nyersanyagpiaci adatszolgáltató cég – egyébként pozsonyi születésű – elemzője, Katona Viktor azt mondta, hogy mindent összevetve az orosz olajkitermelés további négy-öt évig képes nagyjából a jelenlegi szinten teljesíteni.