Az európai gázár negyedéért vásárol, de hideg télre készül az importfüggő Japán

Amikor Oroszország – már jóval az ukrajnai háború előtt – elkezdte tekergetni az európai gázcsapot és ezzel felhajtani a gázárakat, nemcsak Németországban vagy Magyarországon okozott aggodalmat, hanem Kelet-Ázsiában is.

Japán, Kína és Dél-Korea a cseppfolyósított földgáz (LNG) legjelentősebb importőrei között van. A gázfüggőség különösen a szigetországban erős: Japán primer energiaszükségletének 22 százalékát az LNG-ből nyeri, az áramtermelésben 37 százalék a földgáz részaránya.

Ennek ellenére Japán ma Európánál jóval olcsóbban tud földgázt importálni, és ha az energiaválság szelei nem is kerülték teljesen el az országot, egyelőre messze nem okoztak akkora károkat, mint más, gázfüggő gazdaságokban.

Ennek a fő oka, hogy a japán LNG-beszerzések 80 százalékát hosszú távú szerződések keretében bonyolítják, szemben az európai 40 százalékos értékkel, derül ki a Wall Street Journal gyűjtéséből. Ennél is nagyobb fegyvertény, hogy a japán szerződések árait jellemzően az olajhoz indexálják. Korábban Európában is ez volt a módi, ám az újabb szerződéseket – köztük a magyar–orosz gázmegállapodást is – már a holland tőzsdei árhoz igazították, elsősorban azért, mert a piac szűkössége miatt az európai tőzsdei árat a Gazprom könnyebben tudja felhajtani a gázcsap tekergetésével, míg az olajárat értelemszerűen nehezebb befolyásolni. (Bár az arab kőolajtermelő kartellel közösen újabban ez is sikerülni szokott Oroszországnak, itt csak jóval kisebb áremelkedést tudnak elérni.)

Ezt a taktikát korábban sokan bírálták annak kockázatai miatt. Az egyik ilyen, hogy – az éveken át a piacinál drágábbra sikerült magyar rezsicsökkentéshez hasonlóan – az elmúlt években többször előfordult, hogy a hosszú távú, olajindexálású szerződések miatt Japán az aktuális piaci árnál többet fizetett a gázért. 2019-ben – amikor a koronavírus-járvány beszakította az energiaárakat – a japán már a piaci ár kétszeresénél járt.

Az is a hosszú távú szerződések ellenében szólt, hogy az LNG-piacon jelentősen nőtt a rövid távra szabadon hozzáférhető mennyiség: míg 2000-ben az LNG-szállítások csupán 5 százalékát, 2020-ban már 40 százalékát tették ki a rövid távú szerződések. Akkor még az volt a várakozás, hogy ez a folyamat tartós marad, és az észak-amerikai palagáz-termelés növekedésével az árak tartósan alacsonyak maradnak. A japán gázimport 40 százalékát bonyolító Jera (a tokiói és a közép-japán áramszolgáltatók vegyesvállalata) nemrég még azt ígérte, hogy fokozatosan felhagy a hosszú távú megállapodásokkal.

A másik, távlati probléma, hogy az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésére tett vállalások fényében hosszabb távon illene lejönni a fosszilis energiahordozókról, még az e téren tisztább átmeneti megoldásnak tartott földgázról is. Miután Japán évtizedes távlatban lekötötte a jelenlegi, jelentős földgázigényének nagy részét, ez nehezen tűnik kivitelezhetőnek. (Bár az is tény, hogy a szigetország számára évtizedes távlatban sincs rentábilis alternatíva.)

Előnyükre váltak a hátrányos szerződések

2019 óta ugyanakkor nagyot fordult a világ, és a jelen helyzetben a korábbi hátrányok előnyöknek bizonyultak. A múltban ragadt szerződéseknek köszönhetően Japán augusztusban átlagosan az ázsiai piaci ár harmadáért, az európai tőzsdei ár negyedéért importálta a gázt.

Egy másik előny a japánok számára, hogy az elmúlt évek alacsony piaci árai – és az azzal járó rossz megtérülési várakozások – visszafogták a befektetéseket a szektorban. Manapság a magas árak ellenére részben azért is nem tudják jelentősen növelni a termelést a jelentős földgáztartalékkal bíró országok, mert az ehhez szükséges beruházások elmaradtak. A japánok azzal, hogy hosszabb távra kötötték le a nekik járó részt, versenyelőnyből indultak.

A japán beszerzések másik, a jelen helyzetben különösen előnyös alapelve, hogy igyekeznek minél több termelővel szerződni, és nem szeretnek elköteleződni egy forrással szemben. 2021-ben a japán LNG-import legnagyobb része Ausztráliából jött, de ez is csak 35 százalékos részarány. A maradék 65 százalék számos ország között oszlott meg, Malajzia, Katar, az Egyesült Államok 10-14 százalék között voltak, az orosz arány 9 százalékot tett ki.

A japánokat az is segítette, hogy a kínai LNG-igény az utóbbi időben – a kínai gazdaság gyengélkedése miatt – mérséklődött. Kína LNG-importja hat éve még minimális szinten mozgott, ám 2021-re Japánt megelőzve a világ legnagyobb LNG-importőrévé vált. Ehhez képest az utóbbi hónapokban a kínai vállalatok inkább Európába exportálták tovább a beszerzett földgázt, hogy – az alacsony hazai kereslet mellett – profitáljanak az árak elszaladásából. A kérdés, hogy ez a helyzet jövőre is fennmarad-e, mert ha nem, akkor nehezebb lesz a piacról pótolni a fogyasztás azon részét, amelyet nem fedeznek a hosszú távú szerződések.

Tartalékolnak és takarékoskodnak

Ezzel együtt a szibériai LNG- és olajimport kiesése továbbra is komoly kockázat. Bár korábban Japán is csatlakozott a nyugati kereskedelmi és pénzügyi szankciókhoz, a tervezett olajár-sapka alól kibúvót szerzett a szibériai olajimportja számára, és a japán cégek kitartanak az oroszokkal közös szahalini olaj- és LNG-projektjeik mellett is. Ennek ellenére az orosz gáz- és olajcsap elzárására a mai napig reális opcióként készülnek Japánban, ami a szűkösnek ígérkező januári időszakban a relatíve mérsékelt orosz kitettség ellenére is gondot okozna.

Hasonló ismeretlen az egyenletben a kínai fogyasztás potenciális alakulása, a kínai zéró-Covid-politika lazítása esetén vélhetően a szomszédban is ismét megemelkedne az LNG-igény. Ahogy pedig Európában, úgy Japánban is kockázatot jelent, hogy a vártnál hidegebb időjárás a tervezettnél nagyobb belföldi fogyasztást hozhat.

Emiatt a kormány és az energiacégek Japánban is számos lépést hoztak a téli ellátás biztosítása érdekében.

A japán LNG-tárolókban októberben 36 százalékkal több gáz volt, mint az elmúlt öt év átlaga.
Az áramszolgáltatók októberben közösen licitáltak további téli LNG-szállításokra.
A kormány felhatalmazta az állami olaj-, gáz- és fémipari vállalatot, hogy ha a magánszektornak gondot okoz az LNG-beszerzés, segítsen naftához jutni az energiaszolgáltatóknak.
Az ipari minisztérium arra kap felhatalmazást, hogy hiány fellépése esetén szabadon, azaz a piaci erők kizárásával döntsön az LNG-tartalék felhasználásáról.
A malajziai állami Petronasszal és a szingapúri kormánnyal kötöttek megállapodást az LNG-szállítmányok biztosítása érdekében.
Egy törvénymódosítással engedélyezik, hogy az állam ellátási zavarok esetén fogyasztáscsökkentést írjon elő a városi gázszolgáltatók számára.
Továbbá a Jerát és más érintett cégeket kedvezményes állami hitellel látják el a piaci gázbeszerzések támogatása végett.

Nem maradt el a takarékoskodás sem. Japánban ismét elővették azokat a jelszavakat és praktikákat, amelyeket tizenegy éve alkalmaztak. Japánban a 2011. március 11-i földrengés és szökőár által kiváltott fukusimai atombalesetet követően rövid időn belül leállították az ország atomerőműveinek nagy részét, amivel a belföldi áramtermelési kapacitás harmada esett ki pár hónap alatt. Ekkor a kormány szintén 15 százalékos fogyasztáscsökkentést írt elő, amivel nagyrészt el is kerülték a komolyabb gondokat. (Ezekről itt írtunk korábban.) Most ennél jóval kisebb, három százalékos takarékosságot várnak a háztartásoktól és irodáktól a légkondicionálók és lámpák használatának visszafogásával.

Így is drága volt

A fenti intézkedések ellenére a japán kormány nem számít arra, hogy az idei télen komolyabb ellátási probléma lenne. Ugyanakkor azt a japán állami energiacég is megjegyezte, hogy ha az idei telet ki is húzzák, aggódnak a jövő évi ellátás biztosítása miatt.

A másik probléma, hogy a betárazás az előnyös helyzetből sem volt olcsó a szigetországnak, miután a pluszmennyiséget a piacról volt kénytelen beszerezni. Bár az áremelkedés alacsonyabb volt, mint Európában, augusztusban, amikor az európai tárolótöltés okozta keresletemelkedés és az Északi Áramlat szabotálása okozta pánik miatt elszálltak az árak, a japán LNG-import átlagára a tavaly augusztusi érték közel kétszerese volt.

A helyzetet az is rontja, hogy a jen a japán jegybank kitartóan laza monetáris politikájából következően három évtizedes mélypontra ért a dollárral szemben: míg márciusban 115 jent kellett adni egy dollárért, októberben 150 felett is járt az érték, és azóta is a 140-es tartomány felső fertályán mozog. Ez a jenben kifejezett importköltségeket is megdobta: az elmúlt öt hónap mindegyikében több mint 40 százalékkal nőtt a behozatal értéke a tavalyi év azonos hónapjához képest.

A kormány ezért Japánban is a rezsicsökkentéshez nyúlt, és a számla 20 százalékára rúgó támogatást tervez adni a háztartásoknak a jövő év elejétől 2023 szeptemberéig a növekvő árak ellensúlyozására.

Hosszabb távon a kormány a 2011 óta nagyrészt álló atomerőművek újraindításával szeretné csökkenteni az ország energetikai kitettségét. Ezek a tervek erős lakossági ellenkezést szültek, és jogilag sem könnyen kivitelezhetők: a reaktorok újraindításához a fukusimai katasztrófa után kidolgozott szigorúbb biztonsági ellenőrzése miatt eleve rögös adminisztratív út vezet, és a helyi erők általában bíróságokon szokták megtámadni. Eddig 42 működőképes japán atomreaktorból tíz kapott engedélyt, a kormány további hetet szeretne a hálózatra kapcsolni a télen. Addig is a Jera jobb híján a hőerőművekben kénytelen bízni, nemrég egy új szénerőművet is beindított az energiahiány miatt.