Az atomháború lehetséges következményeivel kapcsolatos kutatások a hidegháború után visszaszorultak, Ukrajna orosz lerohanása azonban sajnos ismét aktualitást ad nekik. Ezt természetesen mindenki el akarja kerülni, de orosz oldalról hol burkoltabban, hol nyíltabban előkerül az atomfegyverekkel való fenyegetőzés. Ráadásul egy nagyhatalmak közötti kiélezett helyzetben nagyobb a hibák, téves riasztások félreértésének lehetősége is.
A Louisianai Állami Egyetem kutatói számítógépes szimulációkkal vizsgálták több elméleti atomháborús forgatókönyv hatásait, a résztvevők kutatási területe miatt elsősorban az óceánokra és a partvidékekre gyakorolt következményeit. Az egyik forgatókönyv egy olyan atomháborút modellezett, amelynek során az Egyesült Államok és Oroszország összesen 4400 darab, átlagosan 100 kilotonnás (a hirosimai nagyjából 16 kilotonnás volt) atombombát dob le városokra és ipari területekre. Egy másik (többféle változatban) pedig egy indiai-pakisztáni atomháború következményeit igyekezett felmérni, 500 darab, szintén 100 kilotonnás atomfegyver bevetését feltételezve.
A közvetlen pusztításon túl a legsúlyosabb következményt a légkörbe jutó füst, hamu és korom okozná, amely visszaveri a napsugárzás jelentős részét. A legrosszabb, orosz-amerikai forgatókönyv szerint 150 teragramm (150 millió tonna) anyag kerülne a légkörbe, ami az első hónapban 13 fokkal csökkentené a globális átlaghőmérsékletet.
Az atomháború után még fennmaradó emberi civilizáció túlélését ez többféleképpen is megnehezítené: erről nem szól a tanulmány (amelyet a Bloomberg szemlézett), de a világ közvetlenül nem érintett részén valószínűleg nagyon rossz lenne a termés, ha lenne egyáltalán. Ebben a helyzetben felértékelődhetne a halászat, de – és ez már szerepel a tanulmányban – napsugárzás híján a tengeri algák nagy része elpusztulna, és mivel ezek képezik a tengeri tápláléklánc alapját, a tengerek, óceánok élővilágának nagy része szintén eltűnne.
A hőmérséklet-csökkenés miatt a tengeri jég területe mintegy 10 millió négyzetkilométerrel nőne, folyamatosan eljegesednének olyan fontos kikötők például, mint a kínai Tiencsin, Koppenhága vagy Szentpétervár. (Bár az utóbbi valószínűleg nem létezne már egy amerikai-orosz atomháború után.) Az év egyes szakaszaiban pedig még sok más kikötőt is veszélyeztetne a jég – például Sanghajt -, ami jelentősen megnehezítené az atomháborút túlélő emberiség kereskedelmének fenntartását.
A hatások akkor sem múlnának el egyből, ha a hamu és a korom már eltűnt a légkörből. A tengeri jég sem húzódna vissza teljesen több ezer éven keresztül, vagyis nukleáris jégkorszak következne be. Az óceánok felszínhez közeli részén évtizedeket, a mélyben pedig évszázadokat venne igénybe az élővilág helyreállása.
A szerzők szerint egyébként a tanulmányuknak akkor is van haszna, ha sosem tör ki atomháború. A nagy vulkánkitörések ugyanis szintén jelentős mennyiségű anyagot juttatnak a légkörbe, és a földtörténet során már többször is jelentősen megváltoztatták a klímát. Mivel a kitöréseket megakadályozni nem tudjuk, a potenciális hatások felmérése legalább arra lehetőséget ad, hogy a hatásokkal jobban meg tudjunk birkózni adott esetben.
