Miközben gyűjtöttem az adatokat a cikkhez, elméláztam két oklevélen, melyek jól elférnek egymás mellett az irodám falán. Mindkettőt 2010-ben kaptam. Februárban Moszkvában jártam, ahol egy ottani kollégával közösen szerveztem egy kiállítást kastélyok, kúriák idegenforgalmi hasznosításáról. Erre a kiállításra több hazai kastélyszállót is kivittünk, óriási sikerünk volt. Márciusban Kijevbe mehettem a legnagyobb szakvásárra, ahol az akkori turisztikai ügynökség, a Magyar Turimus Zrt. standján tarthattam egy előadást üzleti turizmus témában. Az a gondolat motoszkál bennem, hogy lesz-e még alkalom arra, hogy egy hónap eltéréssel járhassak ebben a két városban, és népszerűsíthessem a hazai turisztikai kínálatot.

A másik, ami eszembe jut, hogy 1985 óta dolgozom a hazai turizmusban, így jól emlékszem, mennyi adminisztratív nehézséggel járt akkoriban az utazás. Ebbe az időbe csöppenünk majd vissza? Megint lesz külön rubelelszámolás, minisztériumi engedélyekhez kötés, vízum- és devizakorlátozás?

Egy feljövő piac dőlt be

Pedig az orosz jól fizető vendég, az orosz piac általában és szegmensekre bontva is értékes, fejlődő piacunk. A koronavírus-járvány miatt az utolsó zavartalan üzleti évnek 2019 tekinthető: míg

két évvel korábban Oroszország a kilencedik legfontosabb küldő ország volt a Magyarországon töltött vendégéjszakák számát tekintve, 2019-ben a hetedik.

2020-ban a Covid miatt az oroszok több mint 70 százalékkal kevesebb utat tettek meg külföldi országokba, mint egy évvel korábban, és ennek is több mint a fele (53,6 százaléka) még az első negyedévre esett, amikor jórészt még nem voltak utazási korlátozások. A Nyugat-Európában el nem ismert Szputnyik-oltás miatt az oroszok ezt követően főként a volt Szovjetunió országaiba utaztak, vagy maradtak belföldön.

A 2021. júliusi újranyitást követő időszak már egy átrendeződött piacot mutatott: Ausztriában a szigorú korlátozások, Szlovákiában pedig a követhetetlen szabályozás miatt elmaradtak a téli, síturizmust kedvelő orosz vendégek, ugyanakkor megerősödtek új piacok (Tanzánia, Zanzibár, Mexikó, Maldív-szigetek), ahol nagyobb számban jelentek meg orosz turisták. A nyári időszakban az oroszok számára továbbra is a legkedveltebb úti cél maradt Törökország és Ciprus.

Egy évvel ezelőtt, a Covid utáni újrainduláskor a Magyar Turisztikai Ügynökség, a VisitHungary és az utazási irodák közösen tartottak egy küldő piaci egyeztetést. Ott hangzott el, hogy a Magyar Turizmus Zrt. átalakulása után bezárt külképviseletek közül néhányat újra kellene nyitni: az USA és Kína mellett Oroszországban is, mivel az oroszok is a legnagyobb partnereink közé tartoznak.  Ezzel összhangban 2021 decemberében három orosz nagyvárosba szerveztek utazási irodákkal közösen road show-t, ami nagy siker volt. Bizakodva tekintettünk 2022 elé. Januárban Kazanyban és Szamarában is volt egy kiállítás.

Az oroszok és a gyógyturizmus

Az orosz vendégek az átlagosnál több időt töltenek Magyarországon (3,7 nap), ami alapvetően a gyógyturizmusban résztvevőknek köszönhető, akik 7-10, de akár 14 napos kúracsomagot– ahogy ők mondják, procedúrát – is igénybe vesznek. De gyakoriak a 4-5 napos városlátogatások is.

A turisták átlagéletkora 35 év feletti, ennek megfelelően biztos egzisztenciával rendelkeznek, átlagos költésük is magasabbnak számít (2019-ben napi 16,4 ezer forint volt egy emberre vetítve). A leglátogatottabb helyek Budapest (2019-ben az orosz vendégéjszakák 68,5 százaléka a fővároshoz kötődött), majd Hévíz és Hajdúszoboszló. De a helyek száma szinte évről évre bővült, mindig volt újdonság, például Sárvár vagy Miskolctapolca.

A jelenlegi helyzet érzékeltetésére Hévíz jó példa: 2019-ben az összes vendégéjszaka 17 százaléka orosz vendéghez kötődött, a koronavírus miatt ez 2021-re 7 százalékra esett vissza.

Az oroszok korábban évente átlagosan 10 milliárd forintot hagytak magyar kereskedelmi szálláshelyeken,

ebből csak Hévízen másfél milliárdot, miközben nyolc vendégéjszakát tartózkodtak a városban átlagosan egy évben. 2022-ben a légtérzár miatt az oroszok repülővel, kerülővel érkeztek, Törökországon vagy Szerbián át, de a repülőjegyek drágulása miatt mára már elmaradtak. A helyi felmérések szerint az éttermek, kávézók, fagyizók forgalmának 25 százaléka is orosz költéshez kapcsolódott.

A kieső orosz turistákat esetlegesen pótolni lehet német vendégekkel, a Wizzair nagy német városokból tervez járatot Sármellékre, heti két nap érkezik gép Dortmundból, az első járat június 16-án szállt le. De ha a két ország utazóit összehasonlítjuk a költésük alapján ugyanazon időszakra (utazás, szállás és egyéb szolgáltatások), akkor az oroszok esetében a Covid előtt ez körülbelül 2700 euró volt egy főre vetítve, míg a németeknél 2200 euró.

Az összes nációt tekintve a helyszínen az oroszok fogyasztanak a legtöbbet, a gyógyfürdők látogatása során is ők rendelkeznek a legmagasabb költéssel. Hajdúszoboszlón inkább az ukrán vendégek száma jelentős, bár folyamatosan növekedett az orosz foglalási kedv is a Covid előtt, és a vendégéjszakák 3 százalékát már oroszok fizették.

A járvány a küldő piacokat is átrendezte: a távoliak elmaradnak, a közeli országok szerepe felértékelődik, de azok nem ellensúlyozzák az elmaradó orosz vendégeket, különösen Hévízen nem. A cseh, lengyel, szerb, román vendégek más jellegű és tartalmú fürdőszolgáltatásokat keresnek, nem biztos, hogy átcsábíthatók Hévízre.

Orosz nosztalgia

Sokan, főleg az idősebbek egyfajta nosztalgiával látogatnak Magyarországra. Ők már nemcsak Budapestet és környékét keresik fel, hanem azon nagyvárosokat is, ahol jártak vagy esetleg éltek. Ilyen például Székesfehérvár, Szeged vagy Debrecen. Ők itt a helyszínen szívesen elcsábulnak fakultatív programokra is, például borkóstolásra.

Hálás vendégek, viszont több törődést igényelnek, mint mondjuk a németek. A posztszovjet térségből érkezőknek nagyon fontos az orosz nyelvű idegenvezető, szállodai személyzet. Sok szolgáltató ezt felismerte, szállodákban vagy a gyógyászati részlegekben egyre többen vették fel az orosz nyelvet, de sok, turisztikai szakon tanuló egyetemista és fiatal is szívesen választotta az oroszt az elmúlt években.

Az utazási szokásokat tekintve

ez a piac remekül töltötte ki azon időszakokat, amikor mások nem nagyon érkeztek,

mint például az ortodox karácsony január 6-10. közötti időszaka vagy a március 8-i nőnap, ami Oroszországban munkaszüneti nap. Nem beszélve a május 1., a munka ünnepe és május 9., a győzelem napja közötti időszakról, amikor a két ünnepnap közötti hetet is kivették utazáshoz.

Céges vagy incentive (vállalati jutalom) utak esetében még inkább jellemző a magas részvételi díj. Igénylik és meg is fizetik a nem szokványos helyszíneket: nem probléma gálavacsorát szervezni számukra a Magyar Tudományos Akadémián vagy kibérelni a Gellért fürdő csarnokát, esetleg helikopteres városnézést bevenni a programba.

A hazai piacon van egy-két szereplő, amely kifejezetten az orosz/posztszovjet térség piacára állt rá, és tulajdonosaik, munkatársaik között sok az orosz, ukrán kötődésű (ilyen például az 1000 Út Utazási Iroda). Egy időben mások is szerettek volna bekapcsolódni az orosz beutaztatásba, ez leginkább az orosz nyelvismeret hiánya miatt hiúsult meg. Az újraindulásnál biztosan az egyik legfontosabb kritérium lesz a munkatársak nyelvi kompetenciája.

Milyen esetben lehet szó újraindulásról?

Jelenleg az orosz touroperátorok, nagy utazásszervezők a honlapjukon még szerepeltetik a magyarországi ajánlatokat, de nagy kérdés, hogyan lehet az utakat a jövőben megszervezni. A 2000-es évek elején hallottunk olyan eseteket, amikor egy incentive utat az orosz vállalat nem tudott nyugati devizában kifizetni, ezért megkérte a francia üzleti partnerét, hogy vállalja át a kiegyenlítést, és ők később áruval lebarterezték az utazás költségét. Annak ellenére, hogy sok nyugati cég kivonult Oroszországból, ilyen „okos”, de körülményes megoldások most is lehetnek majd.

Az egyik legfontosabb kérdés nyilvánvalóan az utazási korlátozások feloldása: a légtérzár megszűnése, a légi közlekedés és a menetrendek helyreállítása, amihez minimum tartós tűzszüneti megállapodásra van szükség.

Nagyon fontos szempont, hogy az oroszoknak mennyire lesz pénzük utazni, mennyire változik meg a mindennapi életük. Továbbá, hogy

miképp férnek hozzá Európában a pénzükhöz: milyen bank- és hitelkártyát, milyen elszámoló rendszert használhatnak.

Egyáltalán kapnak-e otthon valutát az utazásokhoz.

Az se lényegtelen, hogy az utazásokkal kapcsolatban milyen erősen hat az Európa-ellenes orosz kormányzati propaganda. Tudjuk, hogy az orosz emberek lelkülete igen érzékeny. Mi most barátságtalan ország lettünk. Kérdés, hogy mennyire erős kapocs bennük az orosz-magyar barátság, és lesz-e annyira vonzó árban és attrakcióban Magyarország turisztikai kínálata, hogy az általános Európa-ellenességet kompenzálja. Sőt, állja a versenyt azon országok kínálatával szemben, melyek még beutazási vagy pénzforgalmi könnyítéseket is hajlandóak bevezetni (például Egyiptom vagy Törökország), hogy magukhoz csábítsák az orosz vendégeket.

A vízumkérdés, az utazások adminisztratív szabályozása az egyes utasokat is közvetlenül érinti. De ha a partnereinkre, az utazási irodákra gondolok, felrémlik a klíringrubel gyakorlata, amikor – még a 80-as évek végén – az idegenforgalom nem volt liberalizálva, és különféle elszámolási módokat alkalmaztunk az egyes országokkal, hogy lehessen utakat szervezni. Persze nem szeretném, de ismét csak a megélt példa jön elő.

Ha viszont az orosz piac hosszabb időre elveszik, nagyon sok szakértelem és képzett munkaerő is eltűnhet idehaza a területről.

A G7 Holnap Oroszország nélkül? sorozatának szerkesztője Bogár Zsolt és Simon Andrea.