Minden tőzsdei befektető számára ismerős lehet az a kétségekkel teli érzés, amely az árfolyamok esésekor alakul ki. Ilyenkor azt kell eldönteni, hogy jobb bebiztosítani az addig elért nyereséget – már persze ha van ilyen – a részvények eladásával, vagy érdemes az embernek nyugton maradni, bízva abban, hogy hosszabb távon az árfolyamok ismét felfelé mennek majd.
Az utóbbi évtizedekben a világ tőzsdéinek nagy részén, hosszú távon az utóbbi volt a nyerő stratégia, de persze mindig vannak olyan részvények is, amelyek az esés után nem képesek elérni a korábbi árfolyamcsúcsaik közelébe sem, így ezeknél az eladás lett volna a jó döntés. De ez természetesen mindig csak utólag derül ki.
Ezeket a dilemmákat a múlt hónapban ismét sok befektető élhette át, hiszen a legtöbb tőzsdén szeptemberben komolyabb esések bontakoztak ki, legalábbis ahhoz képest, mint ami a koronavírus-járvány első sokkja óta eltelt másfél évet jellemezte. Valószínűleg emiatt ismertette most a Bloomberg a Massachusettsi Műszaki Főiskola (MIT) szakembereinek egyébként augusztus elején publikált kutatási eredményeit, amelyek arról szólnak, hogy milyen típusú befektetők hajlamosak a leginkább pánikszerű részvényeladásra.
Az MIT kutatói közel 300 ezer amerikai háztartás több mint 650 ezer értékpapírszámlájának utóbbi évekbeli történetét tekintették át, és azt minősítették pánikszerű eladásnak, amikor egy hónapon belül a háztartás értékpapírjainak állománya legalább 90 százalékkal csökken, minimum felerészben a részvények eladása miatt (tehát nem csak azért, mert az árfolyamuk lemorzsolódott).
Az eredmények szerint a tőzsdei lejtmenetek során az átlagosnál hajlamosabb a pánikszerű eladásra, aki
- férfi,
- 45 évnél idősebb,
- házas,
- több függősége van, és
- aki azt állítja magáról, hogy sok tapasztalata, mélyreható tudása van a befektetések terén.
A pánikszerűen meghozott eladási döntések egy válság esetén megvédhetik a befektetőket a veszteségek egy részétől, ugyanakkor az ilyen befektetők azt követően gyakran túl sokat várnak azzal, hogy újra a részvénypiacra merészkedjenek. Azaz csak akkor vásárolnak, amikor a potenciálisan elérhető nyereség egy tekintélyes részéről már lemaradtak.
A kutatók azt írják, hogy létrehoztak egy olyan modellt, amelynek segítségével egy hónappal az események előtt képesek megjósolni a pánikszerű eladásokat. Ha ez valóban így van, az a befektetési tanácsadók számára nagyon hasznos lehet, hiszen munkájuk egyik legnehezebb része, hogy piaci lejtmenetek idején meggyőzzék ügyfeleiket: ha hosszú távra – például távoli nyugdíjas éveikre – fektetnek be, akkor ne adják el jó minőségű részvényeiket a pillanatnyi félelmeik miatt.
