A szerző a HOLD Alapkezelő elemzője, az Alapblog szerzője és podcastere (HAH).
Balásy Zsolt vagyok. Húsz éve trader. Nyolc éve egy csepp tőkeáttétel sem csúszott le a torkomon.
Azok voltak az idők… amikor a férfiak igazi férfiak, az esések meg igazi esések voltak! Nem ez a mostani, tessék-lássék maszatolás, amikor minden árfolyamcsökkenést meg kell venni, mert a jegybankok úgyis adnak rá pénzt. Akkor volt tétje egy beragadt részvénypozíciónak.
2008-ban járunk, pár hónapra a Lehman-pillanattól. Ennek szellemében zuhant már egy ideje a Continental gumigyártó részvényeinek árfolyama is, 100 feletti szintekről egészen 52 euróig, amíg egy meglepő kivásárlási ajánlat nem érkezett rá a Schaefflertől 72 eurón. Onnan kezdve az árfolyam hetekig a felvásárlási szint alatt kevéssel stagnált, ez látszik a charton. Viszont közben a világ összeszakadása folytatódott rendületlenül. Minden omlott, és ebben az apokalipszisben ott állt a gránitszilárdságú Continental 40 százalékkal feljebb, 71,5 eurón.
Ki ne shortolná*A shortolás olyan tőzsdei ügylet, amely akkor hoz nyereséget, ha az adott részvény árfolyama esik. meg ezt a gránitszilárdságút, ami alól néhány héten belül kihúzzák a felvásárlási ajánlatot, mivel lejár? Mi más történhet ezzel, mint hogy összezuhan, hiszen a DAX index*A frankfurti tőzsdén kereskedett 30 legfontosabb részvény árfolyamából képzett mutató. lejjebb van, mint amikor a Continental 52 euró volt? Még remek knock-out put warrantok is voltak hozzá (olyan eszköz, aminek az értéke lenullázódik, ha egy bizonyos szint alá/fölé megy akár csak egy pillanatra is a részvényárfolyam). 71,5 eurós ár mellett 73 és 80 eurós kiütési szintekkel – a legvalószínűbb, hogy megfeledkezett róluk a kiírója. De hát emelkedéstől nem fél az ember az összeomló tőzsdéken! Ha fear nincs, greed van*félelem és mohóság, a tőzsdei kereskedelem két hangulati alapállapota, szóval jöjjön a 73 eurós kiütési szint, a nagyobb tőkeáttétel! Fearless tradernek fearless instrumentum.
Lejárt a felvásárlási ajánlat. A részvény emelkedni kezdett! Én sápadni. Pár perc… pár kötés… és jött a 73 eurós kiütési szint, a holtbiztos befektetésem porrá vált. Az a halovány kanóc az utolsó nem zuhanó nap tetején (73,1 euró!), az az én keresztem a traderek sírján. Utána persze azonnal megindult az elkerülhetetlen zuhanás egészen 10 euróig (igen, 86 százalék esés), de ezt már az én fearless warrantjaim nélkül. Próbáltam ugyan eladni őket azokban a fájdalmas percekben, hogy legalább valamit visszakapjak a férfias befektetésemből, de a marketmaker piacon a marketmakernek épp volt jobb dolga, úgy tűnik.
Közszolgálatilag hadd vonjak le néhány tanulságot. Ugyan sokat fizettem érte, de szívesen adom.
- Se fear, se greed ne legyen! Az emóciók kizárása óriási versenyelőny a tőzsdéken. Is.
- Mindig lesznek lehetőségek. Óriási lehetőségek. Ha az ember türelmesen ki tudja várni… az még egy versenyelőny.
- Amikor bukok, én vagyok a hülye. Nem más.
- Vannak működő intézmények. Utólag megkerestem a marketmakert (egy német bank), hogy vajon hol jártak azokban a percekben, amikor warrantot kellett volna forgalmazni? Elnézést kértek és kárpótoltak azért cserébe, hogy aláírok egy szerződést, miszerint erről senkinek nem beszélek. Lejárt.
Balásy Zsolt vagyok. Húsz éve trader. Neil Armstrong a Holdra tűzött egy zászlót. Én a Continental chartjára. Nem tudom, melyik volt a drágább.
