A britek és a németek harmada majdnem mindennap vesz egy új ruhát
Többször is írtunk már arról, hogy az úgynevezett fast fashion, azaz a divat szerint nagyon gyorsan cserélődő ruházati cikkek üzleti modellje mennyire ellentmond a környezettudatosságnak. Ugyanakkor az is közismert, hogy Európán belül a módosabb nyugati országokban hajlandóak és tudnak a lakosok prémiumot fizetni a gyakran drágább környezetbarát megoldások használatáért, viszont a fogyasztásuk is jóval a kelet-európai szint felett van – ez a két jellemző környezetvédelmi szempontból többnyire ellentétben van egymással.
Ennek a kettős helyzetnek az érzékeltetésére tesszük ide most azt az adatsort, amit a német Die Welt közölt, a svájci UBS felmérése alapján. Az újság arról ír, hogy a ruházati ipar komolyan szeretne elszakadni a környezetszennyező bélyegtől, és nagy összegeket hajlandó befektetni olyan új technológiákba, amelyekkel ezt a célt el lehet érni. A jelenlegi fogyasztási modell azonban ebből a szempontból katasztrofális, és főleg Nyugat-Európában az.
Az alábbi ábra azt mutatja be, hogy milyen gyakran vásárolnak az emberek új ruhát a világ egyes részein.
Jól látszik, hogy a britek és a németek élen járnak a fast fashion iránti keresletben, hiszen náluk 31 százalék majdnem mindennap vesz egy új ruhadarabot, és 57 százalék azoknak az aránya, akik hetente többször vásárolnak.
A kínai/japán, illetve az amerikai arány ettől némileg elmarad, de igazán az a rossz a számokban, hogy csak 20 százalék körül vannak azok, akiknél eltelik legalább egy-egy olyan hét, hogy ne vásárolnának valami újat.
Ahogy korábban is írtuk, a ruhaiparban nemcsak az a baj, hogy a gyártás során nagy a környezeti terhelés (és ezért fontos lenne az új ruhadarabok számának csökkenése), hanem az is, hogy az egyre kevertebb (pamut+műanyag) anyagokat szinte lehetetlen használat után üzletileg értelmezhető modellben újrahasznosítani.
A Die Welt ugyanakkor most arra hívja fel a figyelmet, hogy az olyan nagy piaci szereplők, mint az Adidas vagy a H&M és az Ikea olyan kisebb vállalkozások mögé állnak be, amelyek megújuló és újrahasznosítható anyagokkal kísérleteznek.
Élet
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
Szentkirályi Balázs-díjat alapít a G7
A G7 szerkesztősége, volt munkatársai díjat alapítanak a tavaly elhunyt Szentkirályi Balázs emlékére, aki a G7 2017-es alapítástól súlyos betegségéig a gazdasági portál vezérigazgatója, szerkesztője volt.
Milyen esélyekkel indul egy elhagyott csecsemő a magánkórházban születetthez képest?
Szerető családban eltűnhetnek a kezdeti viszontagságok következményei, de fontos, hogy minél kevesebb időt töltsenek átmeneti körülmények között.
Fontos
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
