Az egész koronavírus-válság – a turizmus mellett – a kőolaj piacán fejtette ki hatását a legpusztítóbban. Ez a kőolaj-kitermelés sajátosságai miatt történhetett így. Míg más ágazatokban el lehet képzelni, hogy valaki a kereslet visszaesésével egyszerűen csak csökkenti a termelést, addig a kőolajnál ez nagyon nehéz: a kutakat el kell zárni, és csak évek múltán lehet őket újranyitni.
Emiatt a piac nem tudott mit kezdeni azzal, hogy egyszerre, néhány hét alatt megszűnt a kereslet tíz százaléka, nagyjából napi 10 millió hordónyi olaj. A kőolaj továbbra is jött fel a kutakból, de nem lehetett mindet eladni, lassan a világ összes tartályában áll a kőolaj. Ráadásul a szaúdiak és az oroszok éppen ebben a pillanatban kezdtek egymással kőkemény árháborúba. (Ezzel az volt a céljuk, hogy saját piaci részesedésüket növeljék a többiek, főleg az amerikai palaolaj-termelők kiszorításával – viszont a kőolaj árát megtámasztó kartellt, legalábbis átmenetileg, leépítették.)
Van egy másik érdekesség is a kőolajjal: olyanok is kereskednek vele,*Pontosabban nem az olajjal kereskednek, hanem a kőolaj határidős szerződéssel. akik nem végfelhasználók, tehát valójában nem szeretnék, ha leszállítanák nekik az olajat. Ha valaki nem adja el időben például a májusi határidős kőolaj-szerződését, akkor kell, hogy legyen egy terve a szóban forgó kőolaj tárolására. (Különben kis túlzással megjelennek a tankerek a családi házánál.) A kőolaj tárolása viszont, tekintettel arra, hogy egy éghető, mérgező és környezetszennyező anyagról van szó, viszonylag drága, különösen akkor, amikor éppen kezdenek betelni a tárolók.
Ez a két probléma vezetett el oda hétfőn este, hogy az Egyesült Államok kőolajpiacán (itt az Oklahoma állambeli Cushingban leszállított nyugat-texasi könnyűolaj, a WTI árfolyama az irányadó)
először 1 dollár, majd 0 dollár, majd egészen mínusz 40 dollár alá zuhant a kőolaj hordója.
A májusban leszállítandó amerikai kőolaj határidős szerződésével hétfőn lehetett utoljára kereskedni, és ahogyan kezdett nyilvánvalóvá válni a kereskedők számára, hogy nem fognak végfelhasználó vevőket találni, akiknek bármilyen áron el tudnák adni az olajat, úgy uralkodott el a pánik. Az irányadó olajárindexek egyike sem volt még negatív, amióta a mostani rendszerben lehet velük kereskedni, tehát évtizedek óta.
Hiába lett a kőolajnak rövid ideig masszívan negatív ára, ez nem jelenti azt, hogy senkinek nem lenne szüksége rá, sőt: a júniusi kőolaj hordóját plusz 20 dollárra, a novemberit pedig plusz 32 dollárra árazta a piac ugyanabban az időben, amikor a májusit mínusz 40-re. Ez arra is utal, hogy a piac nem teljesen pesszimista, legalábbis a kőolaj árának alakulásával kapcsolatban.
Ez az elképesztő felfordulás egyébként csak az amerikai termelőknél irányadó WTI kőolaj piacán történt, a Brent esetében nem váltottak negatívba az árak. Az amerikai palaolaj-termelők az USA-t átmenetileg a világ legnagyobb energiatermelőjévé tették, de mivel magasabb árszinten termelnek, mint a legtöbb másik ország, ezért az áresés velük végezhet legelőször. Ez főleg azért problémás, mert az ágazat nagyjából 350 milliárd dollár adósságot görget maga előtt. A fejlemény különösen kínos Donald Trumpnak, aki néhány napja még – amerikai elnöktől szokatlan módon – a magasabb olajárakért lobbizva igyekezett tető alá hozni egy OPEC-megállapodást.
Sajnos bármennyit is esik a kőolaj ára, annyira mélyen soha nem lesz, hogy fizessenek nekünk a benzinkúton, csak tankoljuk már meg az autót. Ennek több oka van: először is finomítani kell az olajat, hogy benzin vagy gázolaj legyen belőle, van egy kereskedelmi árrés is, de a legfontosabb az adótartalom. Az üzemanyagokra ugyanis jövedéki adót kell fizetni (benzinnél 120, gázolajnál 110 forintot), és egészen kreatív módon erre még áfa is jön (tehát megadóztatják az adót), és ha ezt megszorozzuk a kereskedők haszonkulcsával, akkor a benzin esetében máris közel 220 forint jön ki mint abszolút minimális ár.
