Az 1991-es öbölháború óta nem zuhant olyan nagy mértékben a kőolaj ára egyetlen nap alatt, mint most hétfőre virradóra. Az energiahordozó ára több mint 30 százalékkal esett, miután az egész világra kiterjedő járványhelyzet keresletcsökkentő hatását a kőolajtermelők kétségbeesett intézkedésekkel súlyosbították tovább. Az amerikai WTI típusú kőolaj hordónként 27, a globálisan irányadó Brent 33 dollárra zuhant, utoljára 2016 elején voltak ilyen alacsony szinten.
Az áresést közvetlenül az OPEC és Oroszország tárgyalásának látványos kudarca előzte meg. A szaúdiak azt javasolták, hogy jelentős termeléscsökkentéssel válaszoljanak arra, hogy a koronavírus miatt várhatóan jelentősen visszaesik a kőolaj iránti kereslet. Ebbe azonban az oroszok nem mentek bele, mondván, még nem lehet tudni, mi lesz a hatás a gyakorlatban, és a termelés visszafogásával egyébként is csak a történet harmadik nagy szereplőjének, az amerikai palaolaj-termelőknek kedveznének.
Az oroszok, ahogyan azt Vlagyimir Putyin elnök többször is kifejtette, már hosszú ideje elégedetlenek a 2016-os OPEC+ megállapodással. Az árakat ugyan sikerült stabilizálni négy évvel ezelőtt, az oroszok meglátása szerint azonban bármilyen mértékben is fogták vissza a termelést azóta, ezzel csak az amerikai palaolaj-termelőket engedték be a piacra. (Nem teszi könnyűvé a szaúdi-orosz viszonyt az sem, hogy az oroszok a térségben a szaúdiak regionális ellenlábasát, Iránt támogatják, és hogy az USA-ban továbbra is érvényben vannak a még az Obama-kormányzat alatt hozott oroszellenes szankciók.)
Önmagában az oroszok kihátrálása is megingatta a kőolaj árát,
a szaúdi koronaherceg, Mohamed bin Szalmán viszont úgy döntött, hogy akkor boruljon az asztal.
A szaúdiak a hétvégén jelezték, hogy ha az oroszok nem mennek bele a termeléscsökkentésbe, akkor vége a megállapodásnak, és a szaúdiak sem fogják tartani magukat az eddigiekhez. Ennek azért van nagyobb súlya, mert a szaúdiak termelnek a legalacsonyabb költségen és elég nagy mennyiségben, tehát ha elég alacsonyra viszik le az árat, azzal mindenki mást kiszoríthatnak a piacról. (Persze csak relatív értelemben, mert a szaúdi kitermelés csúcsa napi 12 millió hordó körül van, míg a világ olajfelhasználása a 100 millió hordót közelíti.) Azaz totális árháború indulhat, ami végső soron minden termelőnek fájni fog, különösen a magas áron termelőknek (például Venezuela), de lehet, hogy a végén némi túlzással csak a közel-keleti termelők maradnak a piacon.
A helyzet mégsem ilyen egyszerű, 2016 óta ugyanis az oroszok súlyos áldozatok árán kiegyensúlyozták a költségvetésüket és a gazdaságukat, a szaúdiak viszont – jelentős részben bin Szalmán herceg intézkedései miatt – pont az ellenkező irányba léptek. Jelenleg az IMF szerint a szaúdi költségvetés csak 80 dolláros olajár mellett nullszaldós. Az oroszok viszont már 40 dolláros olajárral is megvannak. Viszont a termelésben már más helyzet, a szaúdiak 10 dolláros áron termelik az olajat, míg az oroszok jóval drágábban, 50 dollár körül.
Interesting chart from Saudi Aramco IPO prospectus: oil breakeven costs lowest in Saudi Arabia at ~$10, in onshore Russia – $40, U.S. – near $50.
(Russian Energy ministry has said domestic cost of oil production is ~$25 but methodologies vary widely) pic.twitter.com/xoYYcxzErd
— Иван Ткачев (@IvanTkachev1) November 9, 2019
Most mindenesetre ilyen alacsony árak mellett hamar el fog dőlni, hogy ki bírja tovább. Szaúd-Arábia, Oroszország és a többi nagy kőolajtermelő egyaránt bajban van a koronavírus-járvány miatt, de a kartell szétesése még nagyobbat üthet rajtuk.
A kőolaj piaca a természetétől fogva nem túl stabil, mivel – mint Pletser Tamás, az Erste elemzője tavalyi podcastunkban elmagyarázta – mind a kínálat, mind a kereslet erősen rugalmatlan. Ezért mindkét tényezőben apró változások is hatalmas változást okozhatnak az árakban. Az OPEC, tehát a kőolajtermelő országok kartellje éppen azért jött létre, hogy valamennyire szinten tudják tartani az árakat azzal, hogy a termelést összhangban tartják a fogyasztással (és persze annyira azért szűken tartják a termelést, hogy a kőolajtermelők busás járadékhoz jussanak).
Amikor azonban szétesik az árkartell (legalábbis annak tágabb, Oroszországot is magában foglaló köre, az OPEC+), és gondok vannak a kereslettel, akkor nincs semmi, ami megállítaná az árak zuhanását. Ennek komoly hatásai lehetnek a világgazdaságra, amit éppen jól megütött a koronavírus-járvány. A fejlett országokban elvileg jót tehet a keresletnek, hogy több elkölthető jövedelme marad a fogyasztóknak a kisebb üzemanyagszámlának köszönhetően. Ugyanakkor ha az olajszektor problémái súlyosbodnak, az akár jelentős pénzügyi problémákhoz is vezethet, például ha elkezdenek csődbe menni az amerikai palaolaj-termelő vállalkozások, képtelenné válva a hitelek törlesztésére.
