Ijesztő volt látni, hogy egy nap alatt állt a feje tetejére minden – beszámolók az olasz frontvonalról

Pár hét alatt kényszerítette térdre az elszabadult járvány Észak-Olaszország, azon belül is a legnagyobb ipari központ, Lombardia világszínvonalúnak tartott egészségügyi rendszerét. Mi történt ebben a két hónapban Olaszországban, és hogyan vélekednek a kormány lépéseiről, kommunikációjáról az ott élők?

Bár a járvány globális gócpontja továbbállni látszik Olaszországból, a halálozások száma még mindig fájdalmasan magas, meghaladja az 500-at minden nap. A március 9-én az egész országra kiterjesztett karantén^*bár az éttermeket és az üzleteket csak március 12-én záratták be fékező hatása csak majdnem egy hónap után kezdett látszódni az új megbetegedések számának lassú és nem egyenletes csökkenésében. Ez arra utalhat, hogy tetőzött a járvány, és innentől lecsengés következhet az optimista olvasatok szerint.

Az ábrán a piros vonal: az összes megbetegedést, a barackszínű a pozitívakat (az összes megbetegedésből kivonják a gyógyultakat és az elhunytakat) jelöli, míg a zöld a gyógyultakat, a fekete pedig az elhunytakat.

Ezzel talán lélegzetvételnyi szünethez jutnak a frontvonalban dolgozók és az egész, hetek óta a négy fal között élő társadalom, egyben lehetőség nyílik a helyzet nyugodtabb értékelésére is.

Hogy jutottak idáig?

A 60 millió lakosú Olaszország helyzete azért is különleges, mert első nyugati demokráciaként szembesült a járvánnyal, amely így itt került szembe először európai egészségügyi rendszerrel és társadalmi berendezkedéssel. Az autoriter rezsimekben, így Kínában jól működő keményvonalas válasz nem feltétlenül vezethetett eredményre a szabálykövetésre kevésbé szocializált politikai kultúrákban, így Olaszországban.

Az első, regisztráltan a koronavírus miatti halálesetet február 21-én rögzítették, több mint három héttel az első koronavírusos betegek, két kínai turista pozitív teszteredményének megjelenése után. Az országban végül két héttel később, március 9-én rendeltek el teljes kijárási tilalmat, amikor már 463 halálos áldozata volt a vírusnak.

Bár az olasz kormány már január 31-én, a fertőzés első olaszországi megjelenésekor kihirdette a hat hónapos vészhelyzetet, és leállította a légi összeköttetést Kínával – az európai országok közül elsőként -, február nagy részében döcögött az állami gépezet.

A transzparens kommunikáció szándéka a kezdetektől megvolt, de a járvány lappangása során hetekig nem voltak adatok, számok, amik nyomatékot adtak volna a távolságtartási felhívásoknak és általában a küszöbön álló veszélynek. A járványügyi szakértők – néha egymásnak ellentmondó – nyilatkozatai is összezavarhatták a híreket követő embereket. Amióta viszont kilőtt a megbetegedések száma, folyamatosan publikálják a részletes területi, nemre és korra lebontott adatokat a fertőzés terjedéséről, sőt az intenzív terápiás kórházi ágyak számáról és aktuális foglaltságukról is.

A bergamói kórház egy egész tévéstábot engedett be az intenzív osztályra, hogy okuljon az ottani állapotokból a világ, és az olasz egészségügyi államtitkár nem rejtette véka alá véleményét – ami a világ egyik legolvasottabb lapjában, a The New York Timesban jelent meg – miszerint sokkal korábban kellett volna meghozni az alapvető szabadságjogokat korlátozó, fájdalmas intézkedéseket, és mindenhol egyszerre kellett volna lezárni az országot.

A szicíliai Corleonében lakó Luca arról számolt be, hogy a járvány terjedésének első szakaszában valóban próbálták kisebbíteni a problémát, hogy ne törjön ki a pánik a lakosság körében. Kompetens egészségügyi szakértők mondták el több alkalommal, hogy nem kell aggódni, az új koronavírus mindössze az influenza egy kicsit komolyabb formája, semmi ok a pánikra. Sőt, február 25-én, amikor 11 halottja és 310 regisztrált fertőzöttje volt a járványnak, az olasz állami tévé olyan kérést kapott a kormánytól, hogy ne gerjesszen pánikot a vírusról szóló híradásaiban, jegelje a korona-témát beszélgetős és egyéb műsoraiban, mivel úgy látták, az Olaszországgal kapcsolatos álhírek már így is ellepték a világot.

A fordulópont

Miután napok alatt exponenciálisan kezdett nőni az esetek és a halálozások száma, március 9-én este bejelentette Giuseppe Conte kormányfő az egész ország lezárását. Ezzel együtt egy sor olyan, korábban elképzelhetetlennek tartott, a háborús időkre emlékeztető intézkedést hoztak meg, mint az iskolák, egyetemek, éttermek, szórakozóhelyek, március 21-én pedig a nem létfontosságú tevékenységet végző üzemek bezárását. A drákói szigor hatása azonban még hetekig nem volt érzékelhető, tovább emelkedett az esetek és a halálozások száma is, elsősorban Lombardiában.

Végül március 25. után kezdődött a régen várt, de lassú csökkenés az új esetek számában, bár nem egyenletes ez a trend, és felmerült, hogy részben az okozza, hogy kevesebbet tesztelnek. Mindenesetre sokan remélik, hogy végre megjött az eredménye az eredetileg április 3-ig tervezett, de pár napja legalább húsvétig meghosszabbított országos kijárási tilalomnak.

Éjjel bejelentett rendeletek

Egyik nyilatkozónk, Carmelo – Nápolyból – valamennyire elnézően értékelte a kormány és a regionális vezetés néha ellentétes kommunikációját, mivel maga a helyzet is bonyolult volt. Azonban nem segített, hogy a tervezett rendeleteket először az újságíróknak szellőztették meg, és csak később publikálták hivatalosan. Az ország gazdaságának részleges leállításáról szólót március 21-én szombat éjjel 11-kor jelentette be Giuseppe Conte kormányfő – így a cégeknek egy napjuk maradt felkészülni arra, hogy hétfőn kinyithatnak-e vagy sem. Legtöbbjük egyébként bezárt, a rendelet szerint csak a létfontosságú tevékenységet végző vállalatok, gyárak nyithattak ki ^*ide tartozik az élelmiszer- és a gyógyszeripar, a mezőgazdaság, a halászat, valamint az információszolgáltatás.

Giuseppe Conte olasz miniszterelnök a kezét fertőtleníti a koronavírus terjedésének megfékezésére hozott intézkedésekről szóló beszámolója után a szenátus üléstermében, Rómában, március 26-án. Fotó: MTI/EPA-ANSA/Fabio Frustaci

A munka miatt pár éve Olaszországba költözött Rolandék Milánó mellett laktak, és sokáig nem érzékelték, hogy komolyra fordult volna a járványhelyzet. Végül egy nap alatt fordult a kocka, és Olaszország teljes lezárásának március 9-i, hétfő esti elrendelése után már másnap hazautaztak kocsival. „Ijesztő volt, ahogy felgyorsultak az események innentől” – mondta. „Mi nem is annyira a járványtól tartottunk, hanem inkább attól, hogy a kórházakban nem fognak tudni ellátni, ha bármi történik velünk”. Két kisgyerekkel pedig nem akartak kockáztatni.

A szabálykövetést lazán értelmező olasz társadalmi normák szerinte is szerepet játszhattak a járvány terjedésében. Még februárban, de március elején is úgy látta, hogy az olaszok nem igazán vették komolyan a távolságtartást, az idősek is összejöttek a parkokban, éttermekbe jártak. A fertőzések miatt ugyan nagyon szigorúan, hermetikusan lezártak 11 települést, de ezen kívül minden ment a megszokott kerékvágásban.

Időzített bomba Dél-Olaszországban?

Gianluca Nápoly mellett, Campania régióban él, és úgy látja, óvatosan pesszimisták az olaszok a jelenlegi helyzetben. A mintegy 6 milliós déli tartományban a szigorú karanténnal egyelőre sikerült megfékezni a járvány terjedését – a régióban jellemző módon a fejlett északon munkát vállaló, és a fertőzés miatt februárban tömegesen hazatérő embertömegek érkezése ellenére. Április elsején 2200 esetnél tartottak, és 148-an haltak meg – össze sem lehet hasonlítani a tízmilliós lakosú Lombardia számaival, ahol az országosan akkor már a 13 ezret is meghaladó haláleset több mint a felét regisztrálták. Campania tartomány karizmatikus vezetője, Vincenzo De Luca az elsők között – és a leghatásosabban – hívta fel a figyelmet Giuseppe Conte kormányfőhöz címzett, drámai hangú nyílt levelében, hogy sokkal több lélegeztetőgépre és védőfelszerelésre van szükségük, ha meg szeretnék előzni, hogy Lombardia tragédiája délen is megismétlődjön.

Biztosan nem tartható hosszabb távon a mostani állapot, hogy mindent bezárnak, megtagadva az emberektől a munka és így a kereset lehetőségét anélkül, hogy valahogy kompenzálnák őket. Palermóban, Szicília központjában már volt is rá példa, hogy élelmiszerboltokat raboljanak ki – ami előre jelezheti a bűnözési ráták várható felfutását. A képet árnyalja, hogy egy zárt Facebook-csoportban szerveződő banda akciójáról volt szó, azonban valós veszély lehet, hogy az állam helyett szervezett bűnbandák sietnek a délen nagy számban jelen lévő, segélyre nem jogosult feketemunkások segítségére a szorult helyzetben.

Egy Rómában élő olasz nyugdíjas szerint is a legnagyobb gondban a – főleg a déli országrészben – feketén, bejelentés nélkül dolgozók és a bevándorlók lesznek, akik elveszítették munkájukat, és még kérdéses, kapnak-e bármilyen támogatást az államtól. Egyébként talán a legkevésbé a nyugdíjasok élete változott ebben az egy hónapban Olaszországban. Egy – a járványt Lombardiánál sokkal sikeresebben megfékező – Venetóban élő nyugdíjas beszámolója szerint ő köszöni, jól van, egészen addig, amíg teljes összegben megérkezik a nyugdíja.

Nem jó, de nem is tragikus

A nyugdíjak kifizetése nincsen veszélyben Olaszországban, a járvány miatt annyi változott, hogy több hónapot egyszerre fizetnek ki, és – az összesen mintegy 16 millióból – a 850 ezer érintett nyugdíjas abc sorrendben, kijelölt napokon mehet érte a továbbra is nyitva tartó postákra.

Roberto Gualtieri olasz gazdasági miniszter komoly, de kezelhető mértékű, 6 százalékos GDP-csökkenést tart reálisnak 2020-ra, a tavalyi 0,3 százalékos szerény növekedés után. A koronavírus gazdasági és társadalmi hatásainak enyhítésére már elfogadtak egy 25 milliárd eurós, a GDP 1,4 százalékának megfelelő mentőcsomagot márciusban, amelyet áprilisban is egy legalább ekkora összegű csomaggal toldanának meg, ezúttal uniós források igénybevételével együtt. Erősíti az eddig csak csordogáló uniós pénzcsapok szélesebbre nyitásának reményét, hogy az Európai Bizottság önkritikát gyakorolt, és nemrég hivatalosan kért bocsánatot Olaszországtól, mert nem sietett elég gyorsan a segítségére a krízis során.

Az olasz kormány eddigi fontosabb intézkedései:

Helyi juttatások – az önkormányzatok csaknem ötmilliárd eurót kapnak a rászorulók támogatására, 400 millió eurót kifejezetten élelmiszer-utalványokban.
Gazdaság – május 31-ig felfüggesztik a magánszemélyek és vállalkozások adókötelezettségeit 2 millió eurós éves bevétel alatt. Ez vonatkozik az adóelőlegre, tb-járulékra is. A járvány által közvetlenül érintett ágazatoknál – mint a turizmus, szállítás, vendéglátás, mozik, színházak, rendezvények, oktatás – még magasabb limitet adnak meg. Az egyéni vállalkozók, idénymunkások – összesen mintegy 5 millió ember – márciusra egyszeri nettó 600 euró juttatást igényelhet, és ideiglenesen nem kell befizetni az adókat, járulékokat sem.
Vállalatok – a járvány miatt leálló cégek bérköltségének 80 százalékát átvállalja az állam 9 hétig, az elbocsátások megelőzésére.
Családok – 600 euróig (az egészségügyben és a vírusellenes küzdelemben dolgozók részére 1000 euróig) lehet kérni a bébiszitterre fordított kiadások megtérítését, amíg zárva vannak az óvodák és az iskolák. Ha pedig a szülők maradtak otthon a gyerekekkel, 15 napos fizetett szabadsággal és fizetésük 50 százalékával számolhatnak.
Oktatás – támogatják a távoktatást, licenceket, platformokat szereznek be, eszközöket juttatnak a rászoruló diákoknak.
Egészségügy – összesen 3,5 milliárd eurót juttatnak az egészségügynek és a polgári védelemnek. A már végzett, de még államvizsga előtt álló orvosok is beállhattak gyógyítani, és a rendelkezések forrást biztosítanak arra is, hogy a hatóságok szállodákat foglaljanak le a karantén alatti és beteg személyek elhelyezésére, valamint a magánklinikák fölött is rendelkezhetnek a telített állami kórházak felszabadítására.

Ezek közül pár ötletnek magyar viszonyok között is lehet létjogosultsága, érdemes lehet a területi adatok informatívabb megjelenítésével kezdeni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ koronavírus Olaszország Olvasson tovább a kategóriában