Négy európai uniós ország, Hollandia, Dánia, Luxemburg és Svédország december közepén javaslatot tett arra, hogy az unióban szorítsák vissza egy olyan vegyületcsoportnak a használatát, amelynek majdnem 5 ezer tagja van, és komoly üzleti érdek fűződik a gyártásukhoz. A kezdeményezést már a németek és az unión kívülről a norvégok is támogatják, illetve az Európai Vegyianyag-ügynökség is együttműködik vele.
A PFAS gyűjtőnév alatt futó anyagoknak (perfluoroalkil- és polifluoroalkil-vegyületeknek) nagyon sok jó tulajdonságuk van, például lepereg róluk a víz, nem fog rajtuk az olaj és a zsír, jól bírják a hőmérséklet-ingadozást. Ezért rengeteg ipari alkalmazásuk van. Bele szokták keverni a festékekbe és ipari bevonatokba, de az élelmiszeripar is nagy fogyasztója, sokszor a zsírpapírhoz hasonló csomagolásokban is van valamilyen PFAS vegyület. A pattogatott kukorica is gyakran van ilyen anyagban, de például a gyorskiszolgáló éttermek számára is kiváló anyag a hamburger és hasonlók becsomagolására (nem lesz zsíros a papír, és nem engedi kihűlni az ételt).
Ennek az ellenállóképességnek azonban van egy óriási hátránya: a PFAS anyagok normál körülmények között szinte képtelenek lebomlani, és ha a környezetbe kerülnek, akkor erősen szennyeznek. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, a PFAS vegyületek az emberi szervezetbe jutva majdhogynem méregként működnek. A laborkísérletek szerint felgyülemlenek a májban, bomlás közben rákot okozhatnak, hormonproblémákhoz vezethetnek, károsítják az emésztőrendszert, az immunrendszert, és a terhes nőknél gátolják a magzat növekedését.
A PFAS anyagokat az 1940-es évek óta gyártják, azaz több mint 70 éve használjuk őket, és bár bizonyos vegyületeket a káros hatások miatt már kivontak a forgalomból, a csoportnak időközben majdnem 5 ezer tagja lett. Ezekből 5-600-at széles körben használnak anélkül, hogy pontosan meghatározták volna, mennyire veszélyesek.
A PFAS molekulák amellett, hogy nagyon erős kötések tartják őket egyben, oldódnak vízben és nagyon mobilisak, így könnyen bekerülnek a talajba, a talajvízbe és az ivóvízbe is. Szűrésük nehéz, időigényes és nagyon sokba kerül, az uniós négyek javaslatának szövege szerint évente 10-20 milliárd eurót kellene költeni a kiiktatásukra.
A használat visszaszorítása mellett egyébként azért kardoskodnak leginkább a hollandok, mert náluk van a legmagasabb PFAS koncentráció a vizekben, és évek óta küzdenek a probléma megoldásával. Különösen Dordrecht városának környéke szennyezett, ott egy fluortartalmú vegyületeket gyártó üzem működik.
Az uniós javaslat szerint a PFAS anyagokat egységesen kellene szabályozni, és a használatukat legkésőbb 2025-ig abba kellene hagyni, 2030-tól pedig teljes tiltást kellene bevezetni. Kivéve a „létfontosságú eseteket”, amelyeket alaposan indokolni kellene (a PFAS anyagok között vannak többek között kiváló tűzoltó szerek is). Emellett azt is sürgetik, hogy a vizekben lévő 20 legfontosabb PFAS anyag koncentrációjának felső határt szabjanak, ezer milliárd részecske közül legfeljebb 100 lehetne ilyen.
Miközben az unióban megjelent a javaslat, az Egyesült Államokban éppen hogy megakadt a PFAS elleni küzdelem.
A kongresszus demokrata többségű alsóháza január 10-én elfogadott egy törvényjavaslatot a PFAS vegyületek gyártási engedélyeinek csökkentésére és egy szigorúbb víztisztasági szabvány bevezetésére, de a republikánus szenátus szakbizottsága azonnal jelezte, hogy a szövegnek náluk „nincsenek jó kilátásai”. A Trump-kormányzat azt mondja, hogy a szigorítás jelentős jogi kockázatokat rejt, problémás és indokolatlan az ütemterve, és indokolatlan költségeket ró a szövetségi, állami és helyi hivatalokra.
A PFAS anyagok gyártásának egyébként három nagy szereplője van, a DuPont, a 3M és a W.L.Gore Associates, mindhárom amerikai gyökerű globális multicég.
Mivel a PFAS anyagok évezredekig képesek túlélni a vízben és a levegőben, az emberi szervezetbe jutva is könnyen ott maradnak az ember élete végéig. A felmérések szerint gyakorlatilag nincs olyan amerikai, akinek a véréből ne lenne kimutatható valamilyen PFAS vegyület (persze nem feltétlenül veszélyes mennyiségben).
A Business Insider számolt be arról, hogy a New York-i Clarkson Egyetem kutatói olyan berendezésen dolgoznak, amely képes a vízben lévő PFAS molekulákat darabokra vágni, érdekes módon egyébként éppen azokat a szén-fluor kötéseket bontva, amelyeknek következtében ultrastabilnak számítanak ezek a vegyületek.
A kutatásokat az amerikai légierő is támogatja, azaz bőven van benne állami pénz is. A légierő azért érintett, mert rengeteg PFAS tartalmú tűzoltó anyagot használ, amellyel szennyezi a környezetet, és a talaj, illetve a vizek tisztítására több mint 2 milliárd dollárt kell költenie évente. Ezt szeretnék érdemben csökkenteni.
A probléma megközelítése és kezelése így most Európában és az Egyesült Államokban egészen más irányú.
Míg az unió a használat visszafogása mellett dönthet, az amerikaiak inkább szennyeznének tovább, és új technológiát fejlesztenének a szűrésre, hogy megmaradhasson a számukra fontos iparág.
