Amikor azt a klasszikus kérdést teszik fel, hogy gazdasági értelemben mikor érjük utol Ausztriát vagy a fejlett nyugat-európai államokat, a válasznak általában a bruttó hazai termék (GDP) szokott lenni a kiindulópontja. Azt kellene elérnünk, hangzik sokszor az érvelés, hogy az egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson elérje a nyugati szintet. Ez igaz is, csakhogy a laikus közfelfogás sokszor azt is feltételezi, hogy ezzel elérjük a fő célunkat, vagyis azt, hogy a magyar életszínvonalat is sikerül felzárkóztatni a nyugati szintnek legalább a közelébe.

Persze világos, hogy ez nem így van, mert a GDP és a jólét között csak sokkal bonyolultabb összefüggések érvényesülnek. Ám hogy mennyire fals ez a képzetünk, annak bemutatására elkezdtünk játszani a számokkal.

Ha igaz lenne, hogy az egy főre jutó GDP bizonyos szintje egy bizonyos életszínvonalat biztosít Európában, akkor az is igaz lenne, hogy a nyugati országokban akkor éltek volna úgy az emberek, mint mi most, amikor náluk annyi volt a GDP értéke, mint most nálunk. Van egy nagyon rossz hírünk: az etalonként emlegetett Ausztriában 2001-ben volt annyi az egy főre jutó GDP, mint tavaly nálunk (vásárlóerő paritáson, változatlan árfolyamon).

Úgy élünk most, mint az osztrákok 2001-ben?

Aki van már olyan idős, hogy az ezredforduló környékéről lehetnek reális emlékei egy külföldi utazásról, az rögtön érezheti, hogy ezzel az összehasonlítással valami nagy baj van. Szubjektív emlékeink szerint messze nem engedhetünk meg magunknak manapság annyit, mint 18 éve egy osztrák polgár.

Németország 2003-ban, Olaszország és Anglia pedig 2004-ben regisztrált akkora GDP-t, mint a 2018-as magyar érték, mégis abszurdnak látszik, hogy a mindennapokban elértük volna az ő szintjüket.

Az alábbi táblázatba összeszedtünk néhány példát arra, hogy bizonyos országokban melyik évben egyezett meg az egy főre jutó GDP értéke vásárlóerő paritáson a 2018-as magyar eredménnyel.

A szubjektív emlékek mellett elég nehéz objektivitást vinni az ehhez hasonló összehasonlításokba. Hiába nézzük meg, hogy 2003-ban egy átlagos német fizetés mellett hány hónapig kellett dolgozni egy mobiltelefonért vagy egy autóért, hiszen ez már szinte semmit sem jelent a 2018-as magyar viszonyokra nézve. A világ időközben alaposan megváltozott, olyan okostelefonokat például biztosan nem lehetett kapni, mint a maiak, de még ugyanannak az autómodellnek is teljesen megváltozhatott az értéke, a minősége vagy a tartalma.

Amibe mégis bele lehet kapaszkodni, az a Big Mac index, mert a hamburgerek hamburgere meglehetősen szabványos és a változásoknak ellenálló termék. A kérdést ezért mi úgy tettük fel, hogy hány Big Mac-et lehetett vásárolni egy éves átlagfizetésből egy adott országban abban az évben, amikor ott a GDP értéke közel állt a 2018-as magyaréhoz.

Az eredmény kijózanító. Az Egyesült Királyságban például 2004-ben 13,9 ezer darab Big Mac-et lehetett vásárolni egy éves átlagfizetésből, mi azonban tavaly csak 4465 darabot tudtunk venni, miközben az egy főre jutó GDP ugyanakkora volt. Ez több mint háromszoros különbség.

Nyugat-Európa elég egységes képet mutat abban, hogy a 2018-as magyar GDP-szint mellett az éves átlagkeresetekből nagyjából mindenhol 10-12 ezer Big Mac-et lehetett vásárolni, ennél csak Olaszország és Spanyolország mutat kissé rosszabb képet, de még ezekben a mediterrán országokban is a magyarnak közel duplája az érték.

Talán meglepő lehet, de Portugáliát az egy főre jutó GDP-ben éppen ezekben a hónapokban előzzük meg, a hamburgerindexben pedig már le is lehagytuk. Ha így nézzük, akkor Portugália lehet az első nyugat-európainak tekintett ország, amelyet ebben a meglehetően lazán értelmezett életszínvonal mutatóban megelőztünk. (Görögországgal is hasonló lehet a helyzet, de a számolást nem végeztük el, mert az ország a 2010-es években a földbe állt gazdasági értelemben.)

Az igazán releváns kérdés ma ebből a szempontból az, hogy hogyan érezzük: élünk olyan szinten, mint a portugálok?

Egy másik összehasonlítási alap a születéskor várható élettartam lehet, mert ez viszonylag sok mindent tükröz abból, ami az életünk minőségét meghatározza. Ebből a szempontból az egykori dán szintet elértük, az íreket megközelítettük, de az is látszik, hogy a legtöbb országban ekkora GDP szint mellett már évekkel előrébb járt a mutató. (A technológiai fejlődés miatt az idő múlásával a világszerte átlagos várható élettartam is nőtt.)

A GDP és az életszínvonal közötti nem feltétlen szoros kapcsolatot talán Egyenlítői-Guinea példája mutatja a legjobban. Az afrikai országban az 1995-ben felfedezett olajkincsnek köszönhetően az egy főre jutó GDP értéke vásárlóerő paritáson tavaly 10 százalékkal meghaladta a magyart, hat évvel ezelőtt pedig több mint a másfélszerese volt, ami még a németnél is jóval magasabb érték. A népesség döntő része azonban mélyszegénységben él, pedig már 15 éve folyamatosan a mostani magyar szinten, vagy a fölött van a GDP.

Az osztrák GDP szintjének elérése így messze nem jelenti azt, hogy egy budapesti polgár ugyanúgy élhet, vagy akár ugyanúgy vásárolhat majd egy gyorskiszolgáló étteremben, mint egy bécsi.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Világ ausztria Big Mac Big Mac index életszínvonal felzárkózás gdp Nyugat-Európa vásárlóerő vásárlóerő paritás Olvasson tovább a kategóriában